Gábornak és a feleségének volt mire koccintania 2021 szilveszterén. Az év utolsó napján, pár órával éjfél előtt majdnem 10 millió forintot utalt át nekik az állami tulajdonban lévő Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt. A pénzt a Magyar Falu Program vissza nem térítendő támogatásaként kapták arra, hogy az egyik kistelepülésen lévő élelmiszerboltjukat fejlesszék. Gábornak nem ez az igazi neve, és a település nevét sem írjuk le, egy pár száz fős, főleg nyugdíjasok által lakott kelet-magyarországi községben játszódott le a történet.
A házaspár modern hűtőszekrényekre és egy új furgon vásárlására pályázott, ezt fogadta el, vagyis erre adta meg nekik a BGA a közel 10 milliós támogatást. A koronavírus-járvány után jártunk, többek között ez a pénz is a Gazdaság-újraindítási Akcióterv keretében érkezett. (Mellékszál, de fontos, hogy az állami diagnózis egyébként Gáboréknál eleve hibás volt, a falusi üzlet ugyanis a járvány alatt kifejezetten jól ment, érintkezésmentesen kiszállították az árut a vevőknek, vagyis nem kellett újraindulni, ettől függetlenül csaptak le a kínálkozó lehetőségre.)
Gáborék öröme épp 30 napig tartott. 2022 februárjától a kormány bevezette az árstopot hét termékre (kristálycukor, BL-55-ös búzafinomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell, csirkefarhát és csirkeszárnyvég, 2,8 százalékos UHT-tej), ami azt jelentette, hogy ekkortól kezdve a 2021. október 15-i árakon kellett adni az árut, és kötelező volt belőle az akkorinak megfelelő mértékű készletet is tartani.
Hamarosan majdnem 600 forintért vettem a cukrot, amit 320 forintért kellett eladnom
– mondja Gábor.
A kieső bevételt nem tudták más termékek áremelésével ellensúlyozni, mert tartottak attól, hogy vevőket vesztettek volna. A kisboltnak viszonylag szűk a termékpalettája, és főleg alapvető cikkekből áll, így messze nincs akkora tere az áremelésnek, mint a nagy boltláncoknál.
A dohányboltot is főleg azért csaptuk hozzá korábban az élelmiszerhez, mert ha a falu lakói rászoknak, hogy cigiért el kell menniük a közeli városba, akkor a bevásárlásaikat is oda viszik, így viszont nálunk maradt a költésük. Ha az árstop miatt meg akartam volna emelni például a pékáruk árát, akkor a faluba bejáró mozgó pékség vitte volna el a vevőimet, neki nem kellett kompenzálnia semmit, ő nem árult árstopos termékeket
– meséli Gábor.
A profit jelentős része hirtelen eltűnt, de fél év múlva ennél jóval nagyobb pofon érte őket: megszűntek a rezsicsökkentett energiadíjak.
2021-ben a teljes évre összesen fizettünk 320 ezer forint villanyszámlát, a rezsicsökkentés megszüntetése után viszont ez havi 200-250 ezerre ugrott
– mondja Gábor.
Kétségbeesett lépések következtek, Gáborék sorra kapcsolták ki az újonnan vett hűtőket. Nyárra az egyik beszállítójuk kihelyezett hozzájuk egy jégkrémes hűtőt, amit ki kellett tenni a hőségbe a napra, ám annyi áramot zabált, hogy az eladott jégkrémek még a hűtő villanyszámláját sem fedezték. Télen nem mertek a gázhoz nyúlni, minden hajnalban fával rakták meg a kazánt. Miután azonban a tűzifa is drága lett, már a magánszemélyként igényelhető, olcsóbb, hatósági áras fát is az üzletbe hordták, de ez sem húzta ki őket a bajból.
A házaspár egyébként mellékállásban vitte az üzletet két alkalmazottal, és azt mesélték nekem, hogy amíg nem volt árstop és piaci rezsiköltség, addig a kis üzlet szépen eltartotta a két eladót, és ők is meg voltak elégedve azzal a pénzzel, amit a fizetésük mellé kiegészítésként fel tudtak venni.
A környéken nagyon nyomottak a fizetések, képzettség nélkül még ma is csak nettó 250 ezer forintért lehet elmenni a gyárakba folyamatos munkarendbe dolgozni
– mesélték arra utalva, hogy miért jött különösen jól a bolt üzemeltetése.
Az árstopot is megpróbálták valahogy kimozogni, a kötelező készletnek csak kisebb részét rakták ki a polcokra, az eladóknak pedig megmondták, hogy a raktárból lehetőleg ne adjanak el semmit. Minden egyes eladott cukorral és tejjel maguk alatt vágták a fát. Ellenőrzést nem kaptak, de a taktika körülbelül az volt, hogy ha jön az ellenőr, akkor azt mondják, épp most fogyott el az áru a polcról, és máris feltöltik a raktárból.
Az igazi csapdát azonban a támogatás rejtette, a szerződés szerint ugyanis a boltot öt évig nem lehetett (volna) bezárni.
Az állami BGA 2021 végén úgy kötötte meg Gáborékkal (és más kisboltosokkal) a szerződést, hogy abban nem volt felmondási lehetőség semmilyen körülményre hivatkozva, még arra se, ha a működtetést üzletileg épp két előre ki nem számítható állami intézkedés (jelen esetben az árstop és a rezsicsökkentés megszüntetése) lehetetleníti el.
Gáborék előtt így ekkor már az a feladat állt, hogy 2026 végéig valahogy tartsák nyitva a boltot, havi több százezer forint veszteséggel, máskülönben a támogatást az időarányos kamatokkal együtt vissza kell fizetniük.
A nyitva tartást nem lehetett elsumákolni vagy látszólagossá tenni, a BGA-szerződés ugyanis napi legalább négy órát követelt meg, de még azt is részletezte, hogy milyen termékekből minimum mennyit kell állandóan kínálni a boltban.
Ezért Gáborék 2023 elején felköltöztek albérletbe Budapestre, ahol magasabbak a bérek, és a fizetésükből kezdték finanszírozni a vidéki boltjuk veszteséges működését.
Minden szombat hajnalban lementünk a bolthoz, vittük az árut, és még odarendeltünk egy-két raklapnyi terméket, amit kipakoltunk, elrendeztünk, eligazítottuk az eladókat, és késő este értünk haza.
– mesélik.
Ekkor jött a végső csapás, a munkaerőhiány. Az eladók nyáron jelezték, hogy felmondanak, és Gáborék bármennyire is próbáltak kedvezőbb feltételeket kínálni nekik, nem maradtak. Miután a környéken nem sikerült a helyükre találni senkit, a boltot már semmiképpen nem lehetett nyitva tartani, 2023 őszén be kellett zárni.
Paradox módon tehát a falusi kisbolt fennmaradását épp az tette lehetetlenné, hogy a fennmaradás érdekében állami támogatást adtak neki, és a jogszabályi környezet végletesen mereven nem vette figyelembe a külső vis maior körülményeket, amelyeket épp a támogatást adó állam okozott. A helyzet kicsit a régi devizahiteles problémahalmazra emlékeztet, a kockázatvállalást nem sejtő ügyfelekkel, a váratlan jövőbeni eseményekkel és a fizetési-egzisztenciális csapdával.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a boltot egy másik vállalkozó Gáborék után újraindította, tehát végső soron nem szűnt meg, csak piaci alapokra helyeződött.
Gáborék felszerelését az új vállalkozó nem vette át, így azoktól nagyon gyorsan meg kellett szabadulniuk, hiszen a BGA felé a bezárás miatt hirtelen 10 millió forint tartozásuk keletkezett. A hűtőkért összesen 850 ezer forintot kaptak, a furgonért 2,5 milliót.
Gábor a behajtást intéző adóhatósághoz (NAV) fordult részletfizetést, kamatelengedést és/vagy türelmi időt kérve. A hatóság csak 12 havi részletfizetést engedélyezett volna, de mivel ez havi majdnem 900 ezer forintos terhet jelentett volna, Gáborék nem tudták vállalni. Nincs ekkora fizetésük.
Mivel a NAV-tól hamarosan egy olyan levél érkezett, amelyben „csak” a 10 millió forintot kérték rajtuk számon, azt hitték, ez logikusan azt jelenti, hogy a támogatásra rakódó kamatoktól eltekintett a hivatal (hiszen ezt ők korábban kérték, csak nem kaptak rá konkrét választ).
A családnak volt egy vidéki háza, azt gyorsan eladták áron alul 10 millió forintért, és a teljes összeget átutalták a NAV-nak, abban a reményben, hogy ezzel kiegyenlítették a számlát, és a kálváriájuk véget ért.
De nem így történt, mert idén január közepén a NAV újabb behajtási levelet küldött, további mintegy 2 millió forint befizetését kérve. Gáborék hosszas telefonálás után végül kiderítették, ennek az az oka, hogy a BGA szerint a kamat fizetésétől nem lehet eltekinteni.
A kamat 2021 vége óta ketyeg, és körülbelül napi négyezer forinttal állandóan nő, egészen addig, amíg ki nem fizetik. Gáboréknak azonban nincs már értékesíthető vagyonuk, albérletben laknak és bérből-fizetésből élnek, nem nagyon tudnak már mit tenni, miközben havonta több mint 100 ezer forinttal nő az adótartozásuk.
Ez a történet iskolapéldája lehetne annak, hogy az állam folyamatos beavatkozása mennyire irracionálissá teszi a piaci viszonyokat.
- Az örök érvényűnek kikiáltott rezsicsökkentés évekig elfedte a vállalkozás valós terheit, a valóságosnál jóval szebb képet festve.
- Az állami támogatás könnyű „ingyenpénznek” tűnt, de Gáborék vélhetően piaci alapon is megfinanszírozhatták volna a fejlesztéseiket (eszközlízing), hiszen a boltjuk életképes kisvállalkozás volt, nyereséggel működött.
- A támogatás a merevsége miatt nem érte el a legfőbb, sőt talán egyetlen célját, a boltnak abban a formában való fennmaradását.
- Csak egy hónap telt el aközött, hogy az állami támogatással bebetonozták a nyitva tartást, majd az ársapkákkal veszteségbe kényszerítették a támogatottat.
Gáborék soha többet nem akarnak semmilyen állami támogatásért folyamodni.
Élet
Melyik politikai rendszerben a legvalószínűbb a választás előtti osztogatás?
A parlamentáris, többségi jellegű választási rendszerekben nagyobb az esélye az osztogatás és a megszorítások váltakozásának, amire hazánk is példa.
Több mint ezer magyar településen undorító, vagy egyenesen ihatatlan a víz
Leginkább a szegényebb, elnéptelenedő falvakat érinti a probléma, ami viszont már a nagyvárosok agglomerációiban is megjelent.
Rákapcsoltak a magyarok a ruhavásárlásra, a Mohu felpörgeti a visszagyűjtést
A 2010-es évek fogyasztási boomja után az elmúlt években még jobban felpörgött a ruhavásárlás Magyarországon.
Fontos
Néhány hete még földgáz jött ott, ahol most orosz katonák
Az orosz csapatok azon a gázvezetéken keresztül támadtak a kurszki régióban, amelyen néhány héttel ezelőtt még Magyarország felé szállítottak gázt.
Most bárki vehet fűnyírót ötmillióért Mészáros Lőrinc exvejétől
Elkezdte árverésre bocsátani az egykor a szombathelyi labdarúgócsapatot működtető Szombathelyi Haladás Kft. megmaradt vagyontárgyait a cég felszámolója.
„Ha áfa-visszatérítés lesz, bezárok” – széttárt karokkal várják a vesztüket a piaci árusok
A bezárástól tartó piaci árusokat egyedül a kiszámíthatóság nyugtatná meg, de a minisztérium egyelőre nem sieti el a számukra fontos részletek tisztázását.
