Valódi pénzgyárat indíthatott volna be a magyar vállalkozó hamis brazil kötvénye

Alkalmas lehet a hamis kötvények kvázi tisztára mosására, ha valaki úgy viszi be őket egy cégbe, ahogy azt T. János György tette a papíron ezermilliárdot érő, de valójában hamis brazil állampapírjával. Az elmúlt hetekben végzett kutatásaink alapján a vállalkozó azt követően döntött a céges hasznosítás mellett, hogy maga is megbizonyosodhatott róla: a hazai és az uniós pénzügyi rendszer nem fogadja be az ilyen kötvényeket. A vállalatokkal azonban már más lehet a helyzet: egy uniós országban bejegyzett társaság részvényei ugyanis önmagukban is forgalomképesek. Ez mutatja meg igazán, miért hatalmas probléma, hogy a brazil kötvényes cégek átcsúsztak a magyar cégbiztonsági rendszeren.

Csak idő kérdése volt, mikor bukik ki

Augusztus végén részletes cikkben mutattuk be azt a két vállalatot, amelyekbe tulajdonosuk, T. János György több ezer milliárd forintos vagyont pakolt 2023 végén. A két vállalat összesített vagyona megközelítette a 13500 milliárd forintot, ami az éves hazai GDP nagyjából ötöde, a Mol piaci értékének hétszerese, és több, mint amennyi pénze a száz leggazdagabb magyarnak együttesen van.

A cégek – tulajdonosuk által összeállított – beszámolója szerint vagyonukat teljes egészében brazil állampapírban tartják. Az egyik ilyen kötvény – egészen pontosan az a dokumentáció, amely az állampapír hitelességét hivatott igazolni – lapunkhoz is eljutott. A dokumentumokról kikértük a brazil államkincstár véleményét, amely kérdésünkre azt közölte: az iratok minden kétséget kizáróan hamisak. Mint fogalmaztak:

az értékpapírok nem érvényesek és soha nem is léteztek, … az ilyen értékpapírokkal kapcsolatos bármilyen kereskedelmi vagy pénzügyi tranzakció illegálisnak minősülhet.

A Magyarországon feltűnt kötvények ráadásul egy brazil bűnbanda hamisítási ügyével is közvetlen kapcsolatba hozhatóak.

Bár a kincstár hangsúlyozta, hogy „minden, ezekkel a papírokkal kapcsolatos dokumentumot csalásnak kell tekinteni”, T. János György cégeinek több ezer milliárdos tőkeemelései átmentek a hazai cégbírósági rendszeren, azokat a bíróság bejegyezte. Ahogy korábban bemutattuk, ehhez legalább egy elég súlyos eljárási hibára szükség volt, és még ezt követően is több szereplőnek félre kellett néznie, hogy a rendszert meg lehessen hekkelni.

Egy kérdés azonban még mindig maradt:

mi értelme volt ennek az egésznek, miért pakol valaki ezermilliárdos hamis vagyont egy cégbe, és küzdi át azt a teljes jogi rendszeren?

Ekkora nagyságrendnél törvényszerű volt, hogy az ügylet idővel valahol kibukik. A G7 is egy céges adatbázisban végzett szűrés során bukkant rá a vállalatokra, és ilyeneket valószínűleg a magyar hatóságok is végeznek. A NAV az ügyben feltett minden újságírói kérdésre elmondta például, hogy kockázatelemzői folyamatosan vizsgálják és elemzik a cégek nyilvános adatait, és ha az adó- és vámszabályok kijátszása valószínűsíthető, vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, megteszik a szükséges intézkedést.

Eladás és trade program

A céges kavarásra valószínűleg azért volt szükség, mert ezt megelőzően a kötvény tulajdonosa, T. János György számára nyilvánvalóvá vált, hogy másképp nem tudja hasznosítani a tulajdonában lévő dokumentumokat.

A G7 több forrásból is úgy értesült, hogy

T. János György korábban megpróbálta eladni, illetve pénzintézeti ügyletekben hasznosítani a tulajdonában lévő kötvényt vagy kötvényeket.

Hozzánk ténylegesen csak egy, az üzletember nevével ellátott állampapír dokumentációja jutott el, de forrásaink szerint legalább két kötvény van a vállalkozó tulajdonában. Erre utal az is, hogy nem egy, hanem két vállalatot alapított a brazil papírok hasznosítására, és a beszámolók szerint mind a két cég birtokol egy-egy ilyet.

Az értékesítést nem kell magyarázni, a pénzintézeti hasznosítás azonban már egy fokkal bonyolultabb. Több forrásunk is úgy fogalmazott, hogy a kötvényeket egy „trade programba” szerette volna betenni tulajdonosuk. A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint ez egy olyan ügyletet takarhat, amelyben egy bank vagy egy brókercég befogadja a kötvényt fedezetként egy értékpapírszámla mögé, majd hitelt ad rá. Az így kapott kölcsönnel pedig a számla tulajdonosa már tud tranzakciókat végrehajtani a normális értékpapírpiacon is.

A több tízmilliárd brazil reált érő kötvény hitelességét igazoló, de hamis kincstári dokumentum

Még ennél sokkal kisebb összegnél sem törvényszerű, hogy egy hasonló konstrukcióban teljes értéken fogadják be az adott értékpapírt. A sok ezer milliárdos brazil kötvényeknél azonban már a rájuk írt érték töredékével is hatalmas pénzeket lehet kaszálni, akár a piac egy-két százalékos elmozdulásával is. Különösen, ha a számla tulajdonosa úgynevezett tőkeáttételes ügyleteket köt, azaz a saját maga által befektetett összeg többszöröséért vásárol. Ilyen termékek szép számmal vannak a piacon.

Más kérdés, hogy az ilyen tranzakciónál könnyen a teljes befektetett pénzét vagy annak nagy részét is elveszítheti a befektető. Itt azonban a brazil állampapírok háttere miatt ennek sem lett volna nagy kockázata.

Az ilyen kötvényeket ugyanis – hacsak az embert át nem verik – nagyon olcsón meg lehet szerezni. A brazil hatóságok által feltárt bűnügyben például

egy papíron 33 milliárd brazil reált (2200 milliárd forintot) érő kötvény 15 ezer reálért (egymillió forintért), tehát tényleges értékének alig kétmilliomod részéért cserélt gazdát.

Bár az ügy érintettjei ott azt vallották, hogy valósnak hitték az állampapírokat, a brazil nyomozók szerint azonban épp ez az aránytalanság az egyik bizonyítéka annak, hogy a bűnbanda tagjai rosszhiszeműen jártak el.

Mindenesetre nem meglepő módon a magyar pénzintézetek közül egy sem fogadta be a kötvényt. Több bankot és letétkezelőt is megkérdeztünk arról, hogy mit kezdenének azzal, ha valaki besétálna hozzájuk egy ilyen, ezermilliárdokat érő állampapírral. Többen is azt mesélték, hogy ha nem is ilyen nagyságrendben, de 10-20 évvel ezelőtt még szép számmal előfordultak hasonló esetek. Hallottunk olyan történetet, hogy egy alapkezelőhöz egy magyar nagyvállalat kinyomtatott részvényeit vitte be valaki, és amikor teljes értéken nem fogadták be azonnal, akkor féláron próbálta rájuk sózni. De meséltek ilyen sztorikat külföldi részvényekről és kötvényekről is.

Ezek a próbálkozások azonban már a 90-es évek végén, 2000-es évek elején sem jártak sikerrel, mostanában pedig egyáltalán nem általános, hogy valaki kinyomtatott értékpapírokkal jelenik meg egy pénzintézet küszöbén.

Ma már az összes ilyen ügylet elektronikusan zajlik, ha valaki kötvényt vagy részvényt vásárol, akkor azt egy számlán tartják nyilván

– fogalmazott egy forrásunk. Egy nagyobb bank szakértője pedig azt mondta, azért sem fogadnának be papíralapú kötvényt, mert nem tudják ellenőrizni a hitelességét. Ebben az esetben például Sao Paulóig vagy Brazíliavárosig kellene utazni, hogy teljesen megbizonyosodhassanak a kötvények valódiságáról.

Hitel, adóelkerülés, külföldi ügyletek

Elég egyértelmű tehát, hogy közvetlenül még akkor sem lehetne hasznosítani egy hasonló papíralapú dél-amerikai kötvényt, ha az történetesen sokkal kisebb összegről szólna, és nem lenne hamis. A korábbi bűnügyek tapasztalatai azt mutatják azonban, hogy más módon is vissza lehet élni az ilyen papírokkal. A már többször emlegetett brazil bűnbanda például az adótartozásai kiegyenlítésére próbálta meg használni a hamis kötvényeit, oly módon, hogy vállalatokat tőkésítettek fel az értékpapírokkal, majd az így hitelképessé váló cégekkel kölcsönöket vettek fel.

A hitelfelvétel volt a G7 által megkérdezett több mint kéttucat szakértő leggyakoribb tippje is arra, hogy miért pakolta cégekbe a kötvényeket T. János György, de esetenként egyéb ötletek is előkerültek.

A cégek értékesítése: többen is mondták, hogy egy céget nagyobb eséllyel lehet értékesíteni, mint magát a hamis kötvényt. Mindenki kiemelte azonban, hogy ilyen nagyságrendnél ennek sincs igazán realitása.
Adócsökkentés: egy további lépéssel adóelkerülésre is lehetne használni a céges konstrukciót. Ha a vállalatokban rendkívül magas értéken nyilvántartott értékpapírokat leértékelik, akkor az hatalmas egyszeri veszteséget jelent, amellyel a későbbi évek nyeresége csökkenthető, és így a nyereségadó is megúszható. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az adott vállalat profitot termel, márpedig a kötvényes cégeknek 2023 végéig semmilyen tevékenysége nem volt, tulajdonosuk szerint „hibernált állapotban” vannak. Elvileg, ha magukba olvasztanak egy nyereséges vállalatot, akkor lehet trükközni, de ez jogilag sem egyszerű, és az adóhatóság figyelmét sem kerülné el hosszabb távon.
Külföldi befektetések: egy Európai Unióban bejegyzett, papíron tőkeerős vállalattal a közösség országaiban lehet bizniszelni, közbeszerzéseken, vállalati tendereken indulni. Egyrészt azonban, ahogy erről már volt szó, a kötvényes cégeknek nincs tényleges üzleti tevékenysége, másrészt a vagyon összetétele és a cégek háttere a komolyabb eljárásokon nagyon hamar kibukott volna
Hitelfelvétel: egy tőkeerős cég sokkal könnyebben jut banki hitelhez, így a legtöbb szakértő úgy vélekedett, hogy erre törekedhettek ebben az esetben is. A gond azonban ezzel ugyanaz, mint a kötvények közvetlen hasznosításával: a papíralapú, ráadásul hamis brazil dokumentumokat egyetlen pénzintézet sem fogadta volna el fedezetként. Különösen, hogy a tőkeemelések és a vagyon nagyságrendje teljesen életszerűtlen, és a cégek beszámolója is annyira amatőr, hogy az önmagában gyanút kelt.

Összességében tehát az látszik, hogy igazából a cégek sem tudtak volna hasznot hajtani közvetlenül a kötvényekből. Ha azonban valaki egy lépéssel tovább gondolkodik, és nem a kötvénnyel, hanem a vállalatokkal próbál kezdeni valamit, akkor lehet olyan megoldás, amely ugyan még mindig kockázatos, de már eredményre vezet.

Brazil kötvény helyett uniós részvény

Ha a kötvényeket nem is lehet fedezetként hitelfelvételhez használni, egy Európai Unióban bejegyzett tőkeerős cég részvényeivel már nagyobb eséllyel lehet próbálkozni. Különösen egy kellően távoli országban, ahol adott esetben az ellenőrzés lazább vagy hiányos. Például valahol a Távol-Keleten vagy Afrikában.

Magyarul,

ha nem a hamis kötvénnyel megy be valaki egy bankba, hanem a kötvényt birtokló cégek részvényeivel, akkor arra akár már kaphat is hitelt.

Az így szerzett pénzzel pedig bármit kezdhet, hiszen annak sincs érdemi kockázata, ha az egészet elveszíti, lévén a cégek értéke nullához közelít.

Persze itt is rengeteg helyen elcsúszhat a dolog. A vállalatokban lévő vagyon nagyságrendje továbbra is nehezen hihető, a beszámolójuk amatőr, így ha az adott pénzintézetben jobban utánanéznek, akkor valószínűleg még ezzel is elhajtják a kérelmezőt. Ám, ahogy egy forrásunk fogalmazott: megfelelő kapcsolatrendszerrel vagy egy korruptabb országban némi pénzzel ezek a dolgok áthidalhatóak lehetnek.

Épp ezért hatalmas probléma, hogy átment a magyar rendszeren a cégek, illetve a hihetetlen tőkeemelése bejegyzése. Ezzel ugyanis

a hamis brazil kötvényeket valódi magyar vállalati részesedéssé változtatta a tulajdonosuk.

Az érintett vállalatok üzleti működésére (vagy ebben az esetben inkább annak hiányára) 2023 végéig látunk rá, hiszen az előző évről adtak le utoljára beszámolót. Így azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a vállalatok az idén mit csináltak, vagy folytattak-e egyáltalán bármilyen üzleti tevékenységet.

T. János Györgyöt kerestük kérdéseinkkel. Egyebek mellett kíváncsiak lettünk volna arra, hogy valóban próbálta-e korábban értékesíteni és közvetlenül hasznosítani a kötvényeket, hogy próbált-e meggyőződni az értékpapírok hitelességéről, illetve, hogy cégei 2024-ben végeztek-e üzleti tevékenységet, vettek-e fel például hitelt. A vállalkozó azonban nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre.