Sokkal gyorsabb ütemben emelkednek a magyar ipar értékesítési árai belföldön, mint külföldön. Miközben a határokon túl eladott termékek alig 16 százalékkal lettek drágábbak az elmúlt egy évben, addig az itthoni értékesítésnél több mint 56 százalékkal nőttek az árak. A hazai és az exporteladások áremelkedése már több mint egy éve elvált egymástól, de ekkora különbség a két inflációs mutató között sem a közel-, sem a régmúltban nem volt még.

Gyorsabban nőtt, lassabban csökken

Februárra teljesen egyértelművé vált, hogy az ipari infláció túl van a csúcson. A KSH adatai szerint ez volt zsinórban a hatodik olyan hónap, amikor csökkent az áremelkedés mértéke. Bár a februárban mért 29 százalék még mindig több évtizedes távlatban is kiugróan magas érték, de már sokkal kedvezőbb, mint az augusztusi 43,4 százalék volt.

Igen ám, de az infláció csökkenése sem iparáganként, sem az értékesítés iránya alapján nem egységes. Miközben az exportértesítés esetében az áremelkedés mértéke mostanra a tavaly nyár végi szint felére esett, addig a belföldi eladásoknál korántsem volt ilyen mértékű visszaesés. Ez azért is problémás, mert a belföldi infláció korábban sokkal meredekebben futott fel. Azaz

itthon jóval magasabb szintről csökken lassabban az ipari áremelkedés üteme, mint az export esetében.

Ahogy a lenti ábrán is látszik, az ipar belföldi értékesítésének inflációja közel 70 százalékon tetőzött, miközben az exportáraknál a csúcs ennek a felét sem érte el. A különböző ütemű visszarendeződés eredményeként azóta pedig ez az olló tovább nyílt, és most már közel négyszeres, majdnem 40 százalékpontos a különbség a két inflációs mutató között.

Főleg az energia, de nem csak az

A hatalmas eltérésre a statisztikai hivatal is kitért a témában kiadott gyorsjelentésében, teljes magyarázatot azonban nem tudott rá adni. A KSH – némileg leegyszerűsítve – az energiaárakkal indokolta a különbséget. Mint írták:

a belföldi értékesítés árai átlagosan 56,4 százalékkal nőttek, ezen belül a 65 százalékos súlyt képviselő feldolgozóiparban 27,6, a 30 százalékos súlyú energiaiparban – a világpiaci árak drasztikus növekedése és a hatósági ár szabályozásának módosításai következtében – 127 százalékkal magasabbak voltak.

Belföldön tehát az inflációt jelentős részben az energiaárak húzták fel, miközben az exportértékesítésben ennek a szektornak a súlya is jelentéktelenebb, és az árai is sokkal kisebb mértékben, mindössze 6,4 százalékkal nőttek^*A sokkal kisebb energiainflációnak valószínűleg az összetételhatás a magyarázata. A hazai árakat a gáz és a villamosenergia drasztikus drágulása húzta fel, külföldre viszont a hazai energiakereskedők kevésbé értékesítenek, más, kisebb mértékben dráguló energiaipari termékeket és szolgáltatásokat viszont nagyobb arányban adhatnak el, mint itthon..

Az ágazati adatokból tehát elég jól látszik, hogy ennek a tényezőnek tényleg jelentős hatása van, de az is, hogy nem kizárólag ez okozza a különbséget. Ha ugyanis az energiaszektor hatását kiszűrjük, akkor is komoly eltérés marad a belföldi és az exportárak emelkedésének mértéke között. A feldolgozóipari infláció például belföldön 27,6 százalékos volt januárban, miközben az exportértékesítésben csak 17,9 százalékos drágulást mutattak az adatok.

Ennek elsősorban az lehet a magyarázata, hogy az inkább belföldi értékesítésre termelő szektorokban sokkal nagyobb volt az infláció, mint az exportorientált ágazatokban. Jó példa erre az élelmiszeripar, ahol még mindig 43 százalék feletti az éves áremelkedés mértéke, de hasonló a helyzet a bányászat-kőfejtés területén is, ahol szintén átlag feletti, 30 százalékos a drágulás. Márpedig az ezekben a szegmensekben működő cégek inkább belföldön értékesítenek, és termelésüknek csak kisebb részét adják el a határokon túl. Az olyan tipikusan exportra termelő iparágakban, mint a jármű-, vagy a számítógép- és elektronikai termékgyártás, viszont alacsonyabb volt az infláció.

Az egyes ágazatok közötti különbségeket részben biztosan a költségek eltérő alakulása magyarázza. A nyersanyagárak mozgásában látható különbségek mellett így közvetve itt is megjelenhet az energiaárak emelkedésének hatása is. Ahogy Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a G7-nek elmondta: az energiaintenzív szektorok valószínűleg inkább belföldi értékesítésre termelnek. Mivel az ilyen vállalatoknál nagyobb költségnövekedést okozott az áram- és gázárak emelkedése, ezért a saját áraikon is többet emeltek, ezt pedig exportértékesítés híján a belföldi vevők fizették meg. Ezt a hatást ráadásul fokozhatta, hogy a nagy exportőr multik jó eséllyel kedvezőbb energetikai szerződéseket tudtak kialkudni, így a költségeik növekedése emiatt is kisebb lehetett.

Szintén fontos tényező lehet, hogy a nemzetközi cégcsoportok magyar leányvállalatai – például a hazai autógyárak – saját külföldi anyavállalatuknak jellemzően nem piaci, hanem egy mesterséges belső (transzfer) áron értékesítik az itt legyártott termékeket. Ez pedig szintén eltorzíthatja az export inflációs mutatóját, hiszen utóbbi így nem a valós mozgásokat mutatja.

A fentiek alapján tehát látszik, hogy közvetve az ipari termelés áremelkedése is jelentősen hozzájárult az Európa-bajnok (februárban éves alapon 25,4 százalékos) hazai fogyasztói inflációhoz. Hiszen míg ehhez a magyar ipar exportértékesítésének nincs túl sok köze^*Legfeljebb akkor, ha egy később idehaza eladott termékbe épül be a korábban exportált magyar áru., az itthoni eladásának annál több. Persze ez messze nem mind olyan termék, amit a fogyasztók vesznek meg – és így kénytelenek megfizetni a nagyobb előállítási költséget -, de a rendeltetési csoport szerinti osztályozás is kedvezőtlen képet mutat ebből a szempontból. Míg a beruházási javaknál – amelyeknek legfeljebb nagyon közvetett és időben elnyújtott hatásuk van a fogyasztói inflációra – 13,7 százalék volt az ipari infláció, a fogyasztói cikkek gyártóinál 34,1 százalékos.

A KSH az ipari infláció okai között a már említett energiaárak mellett az alapanyagok drágulását, a munkabérek növekedését, valamint a forint (éves szinten mért) gyengülését említette meg. Míg az előbbi kettő nemzetközi jelenség, az utóbbi kettő a szóban forgó mértékben magyar sajátosság, vagyis ezek biztosan jelentősen hozzájárultak a hazai infláció nemzetközi szinten is látványos elszállásához.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarországon csúszhatnak a legtöbben szegénységbe az egész EU-ban a magasabb infláció miattMiért ilyen magas az infláció itthon, és miért ilyen nagy a jövedelmi alapú inflációs egyenlőtlenség? Hogyan hat a drágulás a szegénységre? A G7 Podcast vendége Menyhért Bálint közgazdász volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért nem érződik annyira az infláció Ausztriában?A rendkívül erős szakszervezetek és a munkaadók sorra olyan béremelésekben állapodnak meg, amelyek kompenzálják a drágulást.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBalatoni nyaralás 2023: még húzósabbnak ígérkezik a lángos ára az idei szezonbanMinden büfés a szomszédját lesi, hogy mennyiért adja majd a terméket. Az idei nyár sokaknak lesz vízválasztó.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat drágulás infláció ipari árak Olvasson tovább a kategóriában