A magyarországi negyedét sem érte el Csehországban az orosz importgáz átlagára tavaly. Bár hazánkba kifejezetten drágán érkezik az energiahordozó Oroszországból, a csehek nem csak nálunk kapják sokkal olcsóbban: európai viszonylatban is feltűnően keveset fizetnek. Olyannyira, hogy már-már nehezen hihető, nem egyszerű adatközlési hiba van a háttérben. Persze ez is előfordulhat, akad azonban egy teljesen logikus piaci magyarázat is. Ami ráadásul arra is rámutat, hogy – a kormány által rendkívül sokat ekézett – korábbi orosz-magyar szerződés feltételei mellett hozzánk is sokkal olcsóbban érkezne a gáz.

Olaj helyett gáz

A rendkívül alacsony cseh árak talán leglogikusabb magyarázata ugyanis az, hogy az oda irányuló szállításokat vagy azok egy részét az oroszok most is úgy árazzák, ahogy még egy évtizeddel ezelőtt lényegében az összes régiós szerződésükkel tették. Az elmúlt egy évben teljesen egyértelművé vált, hogy a 2021-ben véglegesített orosz-magyar szerződésben a gázért fizetendő összeg a tőzsdei árakhoz van kötve. Bár a megállapodást a felek titkosan kezelik, korábban több cikkben bemutattuk, hogy a hazai importárak két hónapos eltolódással követik le a tőzsdei jegyzéseket. Az együttmozgást ősszel végül a kormányzat is megerősítette.

Ez az árképzés jelenleg teljesen általános a piacon, a szerződések nagy többségét így árazzák. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt azonban még más volt a helyzet.

A magyar-orosz megállapodáshoz hasonló hosszútávú szerződésekben még a 2000-es évek első évtizedében sem a gáztőzsdei jegyzésekhez kötötték az árakat, hanem különböző olajipari termékek ármozgásához. Jellemzően a fűtő- és a gázolajéhoz. Ennek az volt a logikája, hogy sokáig ezek a termékek számítottak a fűtésben, illetve az áramtermelésben is a gáz alternatívájának^*És (szemben a gázzal) volt értelmezhető szabad kereskedelmet lehetővé tevő piacuk..

A 90-es években az összes régiós megállapodás ilyen árazást tartalmazott, és még 2005-ben is 90 százalék körüli volt az úgynevezett olajárindexált szerződések aránya^*A nagykereskedelmi szerződéseken belül.. A 2000-es évek első évtizedének a végén azonban olyan változások indultak meg a gázpiacon, amelyek viszonylag gyorsan elavulttá és drágává tették az olajár-indexálást. A 2008-as válság miatti kereslet-visszaesés, és a sokat emlegetett amerikai palagázforradalom eredményeként az európai gáztőzsdéken felpörgött a forgalom, az árak pedig jelentősen csökkentek. Jóval az alá, amit az olajtermékek ára alapján a hosszútávú szerződésekben fizetni kellett.

Nem meglepő, hogy ettől kezdve nagyon erős nyomás volt az árazás megváltoztatására. Az országokon belüli nagykereskedelemben Európában, illetve a szűkebb régiónkban ez elég gyorsan meg is történt. Kelet-Közép-Európában 2013-ban már a gázalapú árazás volt a domináns, mostanra pedig az olajár-indexálás teljesen háttérbe szorult: a megállapodások alig tizede lehet ilyen.

Az országokon belüli nagykereskedőknek értékesítő importőrökre (termelőkre) – például a Gazpromra – ugyanakkor ezt már sokkal nehezebb volt ráerőltetni, már csak a hosszútávú szerződések miatt is. A 2010-es évek fordulóján azonban részben vagy egészben itt is megtörtént a váltás. Ahogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) egy tanulmányában írja (pdf):

Az európai piacot domináló termelők, a norvég Statoil és az orosz Gazprom a reájuk, illetve a velük szerződéses viszonyban lévő európai partnerekre nehezedő verseny nyomásának hatására 2009 és 2012 között újratárgyalták meglévő hosszútávú szerződéseiket.

A Statoil több vásárlójával 100 százalékos gáztőzsdei indexálásban állapodott meg, míg a Gazprom kisebb – különböző források szerint 15-40 százalékos közötti – súllyal emelte be hosszútávú szerződésibe ezt az árazást az olajár-indexálás helyett.

Rengeteget spóroltunk 2010 után

Hatása azonban már ennek is volt az árakra, és ez a folyamat elég jól lekövethető a magyarországi adatok alapján. Az olajárak alapján tökéletesen be lehet azonosítani, hogy hol lépett be az új formula, ahogy azt is, hogy ez meddig volt előnyös, és mikor lett kifejezetten nagy ráfizetés.

Az előző, oroszokkal kötött hosszútávú szerződést még a kilencvenes évek második felében, a Horn-kormány idején írták alá. A Magyarország számára nagyon sok szempontból tényleg kifejezetten előnytelen megállapodás természetesen ennek megfelelően olajár-indexálású volt. Részleteket hivatalosan arról a szerződésről sem árultak el, információink szerint azonban

az orosz gáz árát 50 százalékban a fűtőolaj-, 50 százalékban a gázolaj-jegyzések határozták meg.

2009-ben még biztosan ez volt a helyzet^*Az árformula bizonyos elemei időről időre változtak, például az is, hogy milyen típusú gázolaj és fűtőolaj árát vették figyelembe., amit onnan tudunk, hogy az akkori árképlet egy minisztériumi rendeletbe is bekerült.^*fgFtH = erUSD x fgUSDA / 1000; (Ft/MJ)
fgUSDA = 12,983 x (0,5 x fo / 520,928 0,5 x go / 935,741); (USD/GJ)
ahol
fgFtH: a hosszú távú szerződések alapján beszerzett földgáz ára, Ft/MJ
fo: az 1%-os kéntartalmú fűtőolaj havi átlagárainak egyszerű számtani középértéke az aktuális naptári negyedévet megelőző 9 naptári hónap során USD/t-ban (3 tizedes értékre kerekítve), USD/t
go: a 0,1%-os kéntartalmú gázolaj havi átlagárainak egyszerű számtani középértéke az aktuális naptári negyedévet megelőző 9 naptári hónap során USD/t-ban (3 tizedes értékre kerekítve), USD/t
erUSD:    Külön rendeletben meghatározott Ft/USD árfolyam (előrejelzés)

A két termék árából tehát teljesen pontosan meg lehetett állapítani a fizetendő összeget. Az előrejelzésekre azonban ebben az időszakban a szakmabelieknek volt egy ennél is egyszerűbb módszere. A fűtő- és gázolaj árát ugyanis a nyersolajé határozza meg, ennek megfelelően pedig az Oroszországból importált gáz ára nemcsak előbbi kettővel, hanem utóbbival is szorosan együtt mozgott. A Brent hordónkénti és a hazánkba hozott orosz gáz ára között rendkívül erős korreláció volt ebben az időszakban^*A gáz árát nem a havi olajárakból kalkulálták, hanem az előző kilenc hónap átlagárából. Ha a Brentnél is ehhez viszonyítjuk az importárat, akkor 0,98-as korrelációt kapunk, ami nagyon erős együttmozgást mutat. A korrelációs együttható egy mínusz 1 és plusz 1 közötti szám, amely két adatsor értékeinek kapcsolatát mutatja: minél közelebb esik a két véglethez, a mínusz vagy plusz 1-es számhoz, annál erősebb pozitív vagy negatív irányú kapcsolatot jelez. Egyes értéknél teljesen együtt mozog a két adat, a -1-es érték tökéletes ellentétes kapcsolatra utal, vagyis ebben az esetben az egyik adatsor növekedésével a másik csökken..

A gázár becslésére egy módszert is kitaláltak: a Brent típusú olaj hordónkénti árát kellett 5,2-vel szorozni, és ezzel – a megfelelő mennyiségi és devizás átváltások után – egész pontosan meg lehetett határozni az oroszoknak fizetendő összeget. A becslést mi is elvégeztük, és bár egy kissé alacsonyabb szorzóval^*4,95-össel., de valóban elég pontos számokat kaptunk az átlagos orosz importárra^*A pontosság kedvéért itt érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországra leszállított orosz gáz sosem teljes egészében a hosszútávú szerződés keretében érkezett. Bár az importadatok alapján a behozatal nagyon nagy hányadát így kaptuk, elvileg bármely kereskedőnek volt lehetősége leszerződni a Gazprommal. Az importárakból történő számítás így sosem ad teljesen pontos becslést..

A fenti ábra elég jól mutatja, hogy ebben az időszakban az olajhoz (illetve olajalapú termékekhez) volt kötve az orosz importgáz ára. A 2010-es évek elején azonban látványos változás történt: a grafikonon látható két görbe elvált egymástól. Ez alapján 2011 elején lehetett az a pont, amikor a Gazprommal sikerült elfogadtatni egy legalább részleges gázáralapú indexálást (ami később, a 2015-ben lejáró régi szerződés kifutása után az új szerződés megkötésével a jelek szerint teljessé vált).

Ettől kezdve az orosz import hol jobban, hol kevésbé, de egy évtizedig folyamatosan olcsóbb volt, mint amit az olajár indokolt volna. Becslésünk szerint ebben az időszakban 1700 milliárd forinttal kellett kevesebbet fizetni az orosz gázért, mintha a teljes importra maradt volna az olajár-indexálás.

„Sokkal-sokkal jobb” árképlet

Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar kormány, és különösen az oroszokkal tavaly kötött szerződés ügyeit kézben tartó Szijjártó Péter külügyminiszter rendszeresen hangoztatja: a mostani megállapodás árképlete sokkal kedvezőbb, mint ami 90-es években kötött szerződésben szerepelt. Különösen, hogy a 2010 és 2020 közötti 1700 milliárdos megtakarítás nagy része a hosszútávú orosz szerződést 2013 óta kezelő, állami tulajdonban lévő MVM-nél csapódott le. Így pedig egész biztosan a rezsicsökkentés fenntartásához is nagyban hozzájárult^*Az 1700 milliárdos különbség a teljes orosz importra vonatkozott. Ám egyrészt – ahogy ezt már jeleztük – Oroszországból ebben az időszakban nem csak a hosszútávú szerződés keretében érkezett gáz. Másrészt a szerződést 2013 előtt az E.On csoport egyik leánya kezelte, az állam ekkor vásárolta meg a német csoport nagykereskedő és gáztárolással foglalkozó magyarországi cégeit..

A koronavírus-járványt követően kialakuló és az orosz-ukrán háború miatt elhúzódó energiaválság azonban újabb fordulatot hozott. A tőzsdei gázárak elszálltak, és bár az olaj ára is emelkedett, de közel sem akkora mértékben, mint a gázé. Ennek eredményeként 2021 eleje óta sokkal magasabb az orosz import ára, mint amit az olajárak (a korábbi összefüggés alapján) indokolnának. A különbség annyira hatalmas, hogy az előző szűk két év vesztesége meghaladta a 2010 és 2020 közötti 1700 milliárdos nyereséget is. Becslésünk szerint a teljes importmennyiség 2021 eleje és 2022 novembere között 1878 milliárd forinttal került volna kevesebbe olajár-indexálás mellett^*Itt is igaz, hogy a becslés valószínűleg túlzó, mivel az orosz import nem kizárólag a hosszútávú szerződéshez köthető..

Jelen állás szerint tehát nem igaz, hogy a mostani szerződés árképlete sokkal kedvezőbb lenne, mint a Horn-kormány idején kötötté. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az a megállapodás jobb lett volna. Sőt, a szerződésnek több olyan kedvezőtlen eleme is volt, ami hatalmas veszteséget okozhatott volna az országnak, ha a lejáratakor, 2015-ben nem sikerül kedvezményeket kiharcolni az oroszoknál^*Az akkori kormányzat masszívan túlbecsülte az ország jövőbeli gázigényét, és olyan megállapodást írt alá, amelyben azt vállalta, hogy a következő 20 évben viszonylag nagy mennyiséget biztosan átvesz a Gazpromtól. Ha pedig mégsem, az át nem vett mennyiséget akkor is kifizeti. Viszonylag gyorsan kiderült azonban, hogy az országnak nem lesz szüksége annyi gázra, amennyinek a megvásárlását vállalta, így amikor 2015-ben lejárt a szerződés, reális esély volt rá, hogy több ezer milliárd forintot követelnek majd rajtunk az oroszok..

Ezek az utólag egyértelműen rossz feltételek azonban a kilencvenes években még nem törvényszerűen tűntek annak. Lehet, hogy a szerződés akkori viszonyok szerint sem volt jó, de a problémát nem ez okozta, hanem az, hogy az energiaszektor és az energiafogyasztás alakulását mérték fel rosszul magyar részről, és rossz előrejelzések mentén rögzítették be közel két évtizedre a gázszállítás feltételeit.

Most pedig elég hasonló forgatókönyv bontakozik ki a szemünk előtt.

Hiába volt a korábbi évek alapján racionális döntés az új szerződésben a tőzsdei árakhoz kötni az orosz import árát, ez jelenleg nem biztosít olcsó energiát az állami MVM-nek, és könnyen lehet, hogy a következő években sem fog.

Mi a helyzet akkor a csehekkel?

Itt érdemes visszatérni a csehországi orosz gázárra, amely ugye nemcsak a magyartól, hanem lényegében minden más országétól elszakadt. Erre pedig a különböző statisztikai hibák mellett az lehet az egyetlen magyarázat, hogy az esetükben valamilyen teljesen más metódus alapján számolják ki az orosz gáz ellenértékét, mint az uniós tagállamok többségében.

Az biztos, hogy a 2010-es évek elején Csehországban is volt egy átrendeződés. Az ottani orosz gázár ugyan egy évvel később vált le az olajtermékekről, mint a magyar, ám ezután a két ország egészen 2021 elejéig nagyon hasonló áron kapta az energiahordozót. Azaz vélhetően részben a cseh szerződés, illetve szerződések is átálltak a tőzsdei alapú árképzésre.

Ám a jelek szerint nem teljesen. A tőzsdei árak elszállásakor ugyanis a cseh import sokkal kisebb mértékben drágult, mint akár a magyar, akár más európai országoké. A csehországi árak pedig, ha nem is teljesen átfedve, de azóta is akörül az érték körül mozogtak, ami a korábbi évek tapasztalatai alapján az olajár-indexálásból adódott volna^*Ez egyébként azért is érdekes, mert az egyik legnagyobb európai energetikai cég, az RWE épp Csehországban nyert a 2010-es évek elején precedensértékű pert a Gazprom ellen, aminek eredményeként elvileg lehetőségük nyílt a tőzsdei alapú árképzést beépíteni az oroszokkal kötött hosszútávú szerződésükbe. Így furcsa lenne, ha pont ott nem tették volna meg az akkor számukra sokkal kedvezőbb árakat hozó lépést. Márpedig az RWE a legnagyobb szereplő az ország gáznagykereskedelmében, a legnagyobb Gazprom-szerződéssel, így az általuk kiharcolt ár a teljes importárra is jelentős hatással volt.
A cseh piac ugyanakkor némileg széttagoltabb, mint a magyar, és így nem is csak egy kereskedőnek van megállapodása az oroszokkal. Előfordulhat tehát, hogy egy kisebb szerződésben maradt meg valamilyen formában az olajár-indexálás, és ez eredményezi az alacsony átlagárakat. Ezt erősíti az export mennyiségének csökkenése is.
A RWE-t kérdeztük a szerződés és az árképzés részleteiről, ám nem kaptunk válaszokat..

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Csehországba jelenleg sokkal kevesebb orosz gáz érkezik, mint a korábbi években. Így ezt az alacsony árat csak kisebb mennyiségre tudják érvényesíteni (vélhetően pont azért, mert a szerződések többsége náluk is tőzsdei árazású volt már).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMás országoknál is sokkal drágábban kapja az orosz gázt MagyarországMostanra teljesen egyértelművé vált, hogy nemzetközi összevetésben is kifejezetten drágán érkezik Magyarországra az orosz gáz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKét ábra az olcsó orosz gáz mítoszárólOktóberben egy köbméterre vetítve 940 forint felett volt az orosz importgáz ára. Eközben a tőzsdei jegyzések a hónap végén már 150 forint alatt jártak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVisszafelé sült el az orosz gázfegyver, mélypontra bukott az exportjukA szállítások korlátozása az orosz stratégia része volt, de az alacsonyabb gázárak mellett már felvetették az egyik leállított vezeték újraindítását.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat energiaválság gázár gázszerződés olajár orosz gáz Olvasson tovább a kategóriában