Másfél hónappal ezelőtt a kormány hirtelen bejelentette, hogy a lakosság novembertől már csak úgy telepíthet napelemes rendszereket, hogy a feleslegben megtermelt áramot nem engedik feltölteni a közműhálózatra. Mivel így (saját akkumulátor híján) nem lehet a nappal feleslegben termelt áramot például este vagy éjszaka elhasználni, a lakossági napelemek telepítése csaknem értelmetlenné, túl drágává vált.
Hamar az is kiderült, hogy a kormány döntése mögött egy elég egyszerű ok húzódik meg, viszonylag rövid idő alatt olyan sok lett a napelemes áramtermelés az országban, hogy az elektromos hálózat ma már nem tudja megfelelően lekezelni ezt az erősen hullámzó betáplálási igényt. Amikor országszerte süt a nap, mindenhol termelnek a napelemek (PV), amit az erőművek betáplálnának, a hálózat működését ekkor lokálisan túlfeszültségek vagy túlterhelések zavarhatják meg.
Amint azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a probléma annyira nem váratlan, hogy a magyar fejlesztési stratégiák is sok éve számolnak vele, a helyzet azonban ennek ellenére is az lett, hogy a lakossági és az ipari napelemes rendszerek felfutása Magyarországon olyan gyors, amelynek tempóját a hálózatfejlesztés nem követte.
A kormány a betáplálást nem eltörölte, hanem bizonytalan időre felfüggesztette. Amíg a hálózat nem egészül ki olyan okos rendszerekkel, amelyek az erősen ingadozó termelésű napelemeket szabályozni tudják, addig a lakosság számára a maximális PV-rendszer adta haszon kiaknázása ellehetetlenül. Mennyi ideig tarthat ez az állapot, és mit kellene csinálnunk – ezzel a kérdéssel fordultam az elektromos infrastruktúrák és rendszerek egyik vezető szakértő cégéhez, a Siemenshez.
Balasa Levente, a téma szakértője szerint egyáltalán nem egyedülálló a probléma, annak ellenére sem, hogy a magyarhoz hasonló betáplálási felfüggesztésről más országban egyelőre nem tudunk. Ám ha gondolatban hátrébb lépünk egyet, akkor elvi-szakmai alapon az ok mindenhol hasonló: az áramszolgáltatók a történetük során soha nem arra koncentráltak, hogy áramot tároljanak, hanem arra, hogy áramot szolgáltassanak. Lehetőleg ott, ahol éppen kell, és pontosan annyit, amennyit éppen szükséges. A lakosság és a céges fogyasztók is régóta evidensnek veszik, hogy csatlakozási kérelmeiket átfutással ugyan, de viszonylag akadálymentesen engedélyezik, és ha bedugják a konnektorba a készülékeiket, akkor igény szerint jön az áram.
Az ellátás biztonsága az, amire az áramszolgáltatók a legfőbb fókuszt helyezik még ma is, és pont emiatt bizonyul adott pillanatban ésszerű lépésnek az ingadozó PV termelés korlátozása
– magyarázta nekünk a Siemens szakértője.
A rendszer most úgy működik, hogy ha a napelemes rendszer érzékelése szerint tl magassá válik a feszültség egy adott betáplálási ponton, akkor a hálózatba betápláló inverterek automatikusan leválnak a hálózatról, vagyis egyszerűen (átmenetileg) lekapcsolják magukat a hálózatból. Ez senkinek sem jó megoldás, kényszer, de pillanatnyilag még ott tartunk, hogy a lekapcsolásnak nincs alternatívája. Az egyik cél lehetne ebben az esetben a szabályozás alkalmazása: ha túl sok PV termelés van a hálózat egy adott szektorában, akkor legyen annyira „okos” felettes rendszer, hogy lekapcsolás helyett visszaszabályozza a betáplálásokat az igények szerint.
Amit egyébként Magyarországon is látunk, abban sok újdonság nincs: az elmúlt pár évben a fosszilis energiaforrásoktól nagy iramban kezdtünk elkanyarodni a különböző megújulók felé, és ennek része nálunk többek között a napelemes boom. Más országokban a szélenergia is jelentős, ami egyrészt hasonlóan problémás, hiszen ingadozó a termelése, másrészt viszont kiegészítheti a napelemes rendszerek termelését.
Az Európai Unió célja az, hogy 2050-re szén-dioxid semleges gazdasága legyen, ehhez pedig a rengeteg megújuló energiaforrás is kell. A technológiai fejlődés ütemét azonban a szakemberek sem találták el. A 2010-es World Energy Outlook kiadványban például még azt feltételezték, hogy 2035-ig 400 gigawatt teljesítményt fognak Európában napelemekből telepíteni, de ez az érték már 2017-ben 410 gigawatt volt, 2020-ra pedig 740 gigawatt lett. És ez még korántsem a növekedés vége, ami összességében azt jelenti, hogy a hálózatüzemeltetőknek erősen meg kell küzdeniük ennek az energiamennyiségnek a kezelésével.
Magyarországon e trend mellett gőzerővel megy egy másik folyamat is: a legújabb iparosítási hullám, amelynek leglátványosabb elemei a sorra épülő gigantikus méretű akkumulátorgyárak és autóipari beszállító üzemek. A probléma emiatt hálózati oldalról hatványozódik: mivel az új gyárakat a kormány érthető okokból igyekszik az országnak azokra a területeire vinni, amelyek ipari szempontból még kevésbé fejlettnek számítanak, ez egyben azt is jelenti, hogy olyan helyeken lép fel hirtelen óriási áramszolgáltatási igény, ahol a közműhálózat erre nincs kellően „felkészülve”.
Tipikus probléma, hogy a befektető megállapodik arról, hogy Magyarországra jön, és vállalja, hogy 1-2 éven belül elindul egy zöldmezős beruházással, de a közműhálózat helyi fejlesztéséhez inkább 2-3 évre lenne szükség. Ez így nem jön össze, a hálózatüzemeltető nem tud mit kezdeni azzal, hogy egyszerre feleljen meg minden igénynek.
Fejlesztési kényszer van, a beruházásokkal tartani kell a ritmust, ezt pedig mi a Siemensnél leginkább úgy tudjuk elképzelni, hogy ha új technológiai alapokra helyezzük a fejlesztéseket. Paradigmaváltás lenne például, ha sok esetben a konténeres (ún. e-house) megoldásokra állnánk át
– mondja Balasa Levente, a Siemens Zrt. Smart Infrastructure divíziójának vezetője.
A konténeres alállomásokkal kivitelezési időt lehetne nyerni, mert ezeket nem a helyszínen kell megépíteni, hanem egy előre jól meghatározott igény szerint központilag lehet legyártani és letesztelni, majd egyszerűen „lerakni” az adott helyszínre. Ezzel a helyszíni kivitelezés nagymértékben egyszerűsödik és az adott beruházás megvalósulási üteméhez a hálózatfejlesztési projekt is igazodni tud, azaz az ipari befektető új gyárának termelését hamarabb be tudja indítani. Ehhez az e-house-rendszer szerinti megoldáshoz azonban a projekt tervezése során hatványozott figyelmet kell fordítani, valamint az utólagos módosítások lekezelése a helyszínre szállított, készre szerelt e-house esetében igen körülményes lehet.
A napelemeknél szintén más szemléletre kell váltania a szolgáltatónak. A lakossági és ipari napelem tulajdonosoknak az a gazdasági érdeke, hogy minél több áramot termeljenek, de ez a termelés nem veszélyeztetheti a hálózat biztonságos üzemét. A fenntartható megoldás a betermelés okos eszközökkel való szabályozása lehet.
A hálózat fejlesztéshez a Siemens szakértői szerint egyértelműen „rengeteg” pénz kell. A most felálló energetikai minisztérium egyik fő feladata várhatóan ennek a fejlesztésnek a menedzselése lesz.
A hálózatfejlesztések során az okos eszközök, a digitális technológiák és az e-house koncepció országos alkalmazásával lehetséges lesz a gyors és okos hálózatfejlesztés, így mérettől függetlenül a nagyszámú naperőmű szabályozott működtetése ezáltal biztosítva az új csatlakozási igények jövőbeli zökkenőmentes engedélyezését.
