Hírlevél feliratkozás
Jandó Zoltán
2022. október 20. 04:34 Vállalat

Politikai érdekei miatt csinálta ki a kormány a lakossági napelempiacot

Az energiastratégiai célok elérése szempontjából nélkülözhetetlennek tartjuk az energiahatékonyság javítását, az energetikai hálózatok fejlesztését és okosítását, a villamosenergia-rendszer rugalmasságának fokozását…

Ez volt az egyik kiemelt gondolata az Innovációs és Technológiai Minisztérium által jegyzett 2020-ban bemutatott Nemzeti Energiastratégiának. Szűk három évvel később, múlt hét csütörtökön Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal indokolta a háztartási napelemes piac lényegében kinyírását, hogy „a jelenlegi hálózat a már előjegyzett napenergia igényeken túl nem bírja el több napenergia betáplálását”. Az ellentmondás nem csak látszólagos: a mostani intézkedés tökéletesen megmutatja, hogy mi történik, ha a döntéshozók a napi politikai céljaiknak rendelik alá az energia-szakpolitikai kérdéseket.

Mindenki látta a problémát

A fenti idézet véletlenül sem az egyetlen az Energiastratégiában (pdf), amely arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a villamosenergia-hálózat fejlesztése kritikus kérdés, enélkül nem lehet megvalósítani a magyar energetikai célokat. A dokumentumban enyhe túlzással két-három oldalankét előkerül a kérdés, még az is szerepel benne, hogy minderre 500 milliárd forintot kellene szánni 2030-ig.

Persze gondolhatjuk azt, hogy  a legutóbbi Energiastratégia megjelenése, tehát 2020 januárja óta nem volt idő kezelni ezt a problémát, hiszen hatalmas fejlesztésekről van szó, amelyekre szűk három év nem elég. Ez azonban valószínűleg akkor is csak – kisebb – részben lenne igaz, ha ebben az elemzésben került volna elő először a kérdés.

De nem így volt. A hálózatfejlesztés igénye, ha kevésbé hangsúlyosan is, de már a 2011-es Energiastratégiában is megjelent. Az ahhoz készült országgyűlési határozat is „a villamosenergia-hálózat nem megfelelő valós idejű szabályozhatóságát” nevezte meg a megújuló energiaforrások térnyerésének egyik legnagyobb akadályaként.

Ez nem is annyira meglepő, hiszen a szektorban már tíz éve kiemelt téma volt, hogy a megújulók terjedése miatt valamit kezdeni kell a villamosenergia-hálózattal. Bár a közbeszédben az erről szóló vita sokszor nem lépett túl az „éjjel nem süt a nap” szintű érveken, a probléma ennél sokkal komplexebb, amit a tágabb értelemben vett szakmában mindenki látott.

Nagyon leegyszerűsítve az a fő probléma, hogy napközben napos időben ezek a háztartási kiserőművek megtermelik a villamosenergiát, de legtöbbször nincs, aki elfogyassza azt. Emiatt nő a hálózaton a feszültség, ami hosszabb távon a csatlakozó elektromos berendezéseket is tönkreteheti. Tehát

az én napelemem termel, a szomszédnál pedig – ha nem szabályozzák le a rendszert - tönkremegy a hűtő.

Bár talán kisebb kárt tud okozni, de nem túl jó az sem, ha felhősebb napokon egyszer termelnek a napelemek, máskor nem, ilyenkor ugyanis a feszültségingadozásnak lehetnek kellemetlen következményei.

A problémával tényleg mindenki tisztában volt, beleérve a kormányt is. Éppen ezért nagyon érdekes kérdés, hogyan juthattunk el mégis addig, hogy az új napelemeket le kellett tiltani a hálózatról, lényegében soha meg nem térülő beruházássá téve ezzel a háztartási kiserőműveket.

Senki nem várt ilyen növekedést

A G7-nek nyilatkozó ágazati szakértők szerint a kialakult helyzet egyik fő oka, hogy a vártnál sokkal gyorsabban nőtt a hazai napelemes kapacitás, különösen a lakossági szegmensben. A Energiastratégiában azzal számoltak, hogy a referenciapontnak tekintett 2017 végi-2018 eleji 335 megawattról 2030-ra nagyjából hússzorosára, 6400 megawattra nő a hazai elosztóhálózatra csatlakozott naperőművi kapacitások nagysága. Ehhez képest 2022 elején már 3000 megawattnál tartottunk, ami alapján azt becsülték, hogy a 2030-as cél hat évvel korábban teljesülhet.

A felfutást pedig elég jelentős mértékben a háztartási kiserőművek, tehát a háztetőkre szerelt lakossági napelemek hajtották. Ilyenből 200 ezret jósoltak az évtized végére, ám már az idén nyáron több mint 130 ezer volt, ráadásul ezek átlagos teljesítménye is jóval meghaladta vártat. Így az együttes kapacitásuk már 2022 elején átlépte a 2030-ra kitűzött célt.

Ráadásul ezek csak a lakosság által felszerelt napelemek. A fenti számokban az önkormányzati, és céges tulajdonban lévő háztartási méretű erőművek nincsenek is benne. Márpedig utóbbiakból is több tízezret telepítettek mostanáig.

Ez a felfutás pedig még nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő. A napelemek teljesítményének magyarországi növekedése nem csak a régióban, hanem az egész unióban kiugrónak számított az elmúlt néhány évben. A stratégiai készítésekor ebből a szempontból még inkább a lemaradók közé tartoztunk, ezzel szemben 2020-ban már csak néhány nyugat-európai országban volt arányaiban több beépített kapacitás.

Páros lábbal nyomták a gázt

A rohamos növekedés elég jelentős részben annak köszönhető, hogy az elmúlt években a kormányzat is számos eszközzel ösztönözte a lakossági napelem-beruházásokat. Nem ritkán teljesen egyértelműen politikai céllal. Utóbbira elég jó példa a választások előtt bő egy évvel bevezetett 3+3 milliós építőipari támogatás*Ennek lényege kissé leegyszerűsítve, hogy 3 millió forintnyi lakossági építőipari beruházáshoz ugyanennyi támogatást adott az állam, illetve még ad is egészen 2022 végéig., amit olyan sokan költöttek napelemre, hogy az már tavaly nyáron megborította a piacot.

De ilyen volt a szaldóelszámolás fenntartása is, ami egyrészt még vonzóbbá tette ezeket a fejlesztéseket, másrészt arra ösztönözte a lakosságot, hogy minél nagyobb napelemes rendszert építessen ki otthon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJól hangzik az 50 százalékos állami támogatás napelemre, csak nem biztos, hogy megéri igénybe venniRoham indult a napelemes ingyenpénzért, de ha elkezd valaki alaposan számolni, akkor hamar rájön, hogy hosszú távon a konstrukcióval nem feltétlenül jár jól.

A szaldó lényege röviden az, hogy a háztartások bármikor felhasználhatják a napelemük által előállított áramot, nem kell akkor, amikor a berendezés éppen termel. Ha termel a napelem, de a tulajdonosnak nincs szüksége a villamosenergiára, akkor betáplálja azt a hálózatba, majd este a tévézéshez vételez a hálózatból és a két mennyiség kiváltja egymást. Ehhez a háztartás kap egy olyan villanyórát, amely az elektromos hálózatba betáplált, és az onnan kivett áramot külön-külön méri. Ahogy egy korábbi cikkünkben is írtuk: a napelemes háztartás lényegében egy nagy akkumulátornak használja a közműhálózatot.

A támogatásokkal együtt ez a rendszer már nagyon vonzó befektetéssé tette a napelemeket. Nem csoda, hogy az eredeti tervek szerint a kormányzat tavaly már részben kivezette volna a szaldót és az állami dotációval épült napelemes rendszerek tulajdonosai számára egy kedvezőtlenebb elszámolást írt volna elő. Ám – szó szerint – az utolsó pillanatban meggondolták magukat, és határidő lejárta előtt három órával hatályon kívül helyezték az erről szóló rendeletet.

A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint ez azért volt gond, mert

a szaldó a napelemes rendszer túlméretezésére ösztönözte a háztarásokat.

Mivel szinte semmilyen kockázata nem volt a túltermelésnek, mindenki inkább nagyobb kapacitást épített ki, mondván jól jön majd az még a jövőben. Ez egyrészt feleslegessé tette az otthoni energiatakarékossági beruházásokat, másrészt felesleges többletterhelést jelentett a hálózat számára. A helyzetet jól szemlélteti, hogy miközben az Energiastratégiában azzal számoltak, hogy egy átlagos háztartási kiserőmű 4 kilowattos kapacitású lesz, a hivatalos adatok szerint jelenleg közel 7 kilowatt az átlag, a berendezések bő ötöde pedig 10 kilowattosnál is nagyobb.

Másik két lábbal álltak a féken

Önmagában azzal semmi gond nem lett volna, hogy a kormányzat támogatja napelemek terjedését, klímapolitikai-szempontból ez kifejezetten pozitív törekvés volt. A gond csak az, hogy ehhez az infrastrukturális feltételeket annak ellenére sem teremtették meg, hogy az Energiastratégiában nagyon nagy hangsúlyt kapott a kérdés. Sőt, a fejlesztéseket valójában politikai okokból inkább gátolták.

A villamosenergia-hálózat egy természetes monopólium, azaz egy adott területen csak egy cég szolgáltat, nincs verseny. Méghozzá azért, mert nem is lehet: egyszerűen nincs értelme párhuzamosan több hálózatot kiépíteni, mert soha nem térülne meg.

Ennek megfelelően viszont a szektorban nagyon fontos az állam szerepe: az állam, egész pontosan az illetékes hatóság (ez itthon a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a MEKH) határozza meg, hogy mekkora bevételt kaphatnak a vállalatok a rendszer használatáért. Tehát azért, hogy az általuk épített és fenntartott hálózaton eljut a villamosenergia a felhasználókhoz. Ez az úgynevezett rendszerhasználati díj, amely minden villanyszámlán szerepel, és amelynek meghatározása egy, az átlagember számára kibogozhatatlan képlet alapján történik.

A lényeg, hogy viszonylag

önkényesen lehet bizonyos keretek között mozgatni a díjat, és így az érintett cégek bevételét.

Ez elsősorban azért fontos, mert a vállalatok ebből költhetnek a hálózat javítására, bővítésére. Azaz a bevételek növelésével (esetleg címkézésével, azaz direkt erre a célra biztosításával) rá lehet őket venni a fejlesztésre. A díjak csökkentése viszont épp ellentétes hatással, tehát a fejlesztések visszafogásával járhat.

Az elmúlt egy évtizedben pedig itthon inkább ez utóbbi volt a jellemző. A rezsicsökkentés ugyanis a rendszerhasználati díjakat is bekorlátozta. Mivel a villanyszámlán az egy kilowattórára jutó költség 2013 óta rögzítve volt, így a hálózati díjon csak úgy emelhettek volna, ha az áramot olcsóbban adják a szolgáltatók. Erre pedig egészen a közelmúltig nem igazán került sor. Annak ellenére sem, hogy néhány éve Mészáros Lőrinc bevásárolta magát a szektorba, és emiatt akkor többekben felmerült, hogy a hatóság majd a miniszterelnök barátjának kedvező környezetet próbál teremteni a rendszerhasználati díjak emelésével.

A politikai célok, a rezsicsökkentés fenntartása azonban még ezt is felülírta.

A hálózati díjak emelkedtek ugyan némileg az elmúlt években, de közel sem is olyan mértékben, amire a hatalmas fejlesztésekhez szükség lett volna. Ahogy a lenti ábrán is látszik, az alap lakossági díj kilowattóránként durván 2,4 forinttal lett magasabb 2017 és 2022 között. Ez nagyjából megfelel az inflációnak, amiről az Energiastratégia becslése szerint elég egyértelműen látszik, hogy sok mindenre nem elég.

Sokkal több pénz kellett volna

A dokumentumban úgy számoltak, hogy

a háztartási méretű kiserőművi termelés felfutása nyomán 2030-ig jelentkező összes, hagyományos bővítési és beruházási igény a hazai elosztói hálózatokon várhatóan meghaladja az 500 milliárd forintot.

Ez hatalmas szám, de – ahogy Mezősi András a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa felhívta rá a figyelmet – pont ebben a szektorban, és ilyen időtávon egyáltalán nem kezelhetetlen. A hazai villamosenergia-felhasználás nagyjából évi 40 terawattóra. Tíz év alatt ez 400 milliárd kilowattóra, így könnyen kiszámolható, hogy egy kilowattóra fogyasztásra 1,25 forint többletköltség jut, ha ki szeretnénk gazdálkodni 2030-ra az 500 milliárdot.

Igen ám, de ahogy láttuk, a háztartási kiserőművek kapacitásával a 2030-as célt már 2022 közepén elértük. Márpedig ha az 500 milliárdot nem tíz, hanem csak két és fél évre terítjük szét, akkor már öt forint a kilowattóránkénti többletköltség. Arról nem is beszélve, hogy ez a fejlesztési igény elsősorban a lakossági felhasználók napelemei miatt jelentkezik. Így nem is biztos, hogy a teljes fogyasztásra érdemes leosztani a kiadásokat. A háztartások viszont csak a hazai áramfelhasználás harmadáért-negyedéért felelősek. Ha pedig csak közöttük osztjuk szét a költségeket, akkor már 15-20 forintos rendszerhasználati-díj emelést igényelne a fejlesztés finanszírozása*A piac ennél azért sokkal komplexebben működik, de a nagyságrendek így is jól mutatják, mennyire hiányzott a pénzügyi ösztönző a rendszerből a nagy fejlesztésekhez..

Ehhez képest tényleg elenyésző volt a hálózati díjak emelése. Még úgy is, hogy nemzetközi összevetésben egyébként nem voltak nagyon alacsonyak ezek a díjtételek itthon. Csakhogy azokban az országokban, ahol kevesebbet fizetnek, nem volt ilyen napelemes felfutás, ahol pedig volt felfutás, látványosan magasabb a díj.

Arról nem is beszélve, hogy az érintett nyugati országokban (például a hollandoknál, vagy a németeknél) a kiindulási helyzet is kedvezőbb volt. Ezekben az államokban a lakosság mindig is több áramot fogyasztott, mint itthon, így alapból nagyobb kapacitással tervezték meg a villamosenergia-hálózatot. Ahogy lapunknak egy ágazati szakértő fogalmazott: miközben Németországban a hálózat 80 százaléka nagyobb keresztmetszetű földkábel, és csak ötöde légvezeték, addig itthon fordított az arány.

Szóval Magyarországon egy alapból rossz hálózaton kellett volna nagyon gyorsan, nagyon nagyot fejleszteni. Erre persze nem az lett volna az egyetlen megoldás, hogy az egészet ráeresztik a lakosságra, az állam egyéb eszközökkel is ösztönözhette volna a bővítést, és még így sem biztos, hogy ilyen rövid idő alatt minden szükséges beruházás meg tud valósulni.

Ám sem a díjak emelésére, sem a kellő mértékű ösztönzésre nem került sor. Ráadásul a beruházások körül is megjelent a Fidesz közeli vállalkozói világ beseperve a szükségestől elmaradó, de így is tízmilliárdos állami illetve államközeli megbízásokat. Ennek az elegynek lett az eredménye Gulyás Gergely múlt heti bejelentése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMost kiderül, hogy a rezsicsökkentés, Mészáros Lőrinc vagy a gazdaság a fontosabbEgy állami hivatal dönt arról, mennyit keressen Mészáros Lőrinc cége. Ha sokat, azt vagy a lakosság, vagy a cégek a villanyszámlájukban fizetik majd meg.

Egybites döntéshozatal

A bejelentés ugye egész pontosan arról szólt, hogy azok a háztartások (és a napelemmel saját célra áramot termelő cégek), amelyek eddig nem engedélyeztették a napelemes rendszerüket egyáltalán nem táplálhatnak be villamosenergiát a hálózatba. Tehát míg azok, akik már megépítették a saját háztartási kiserőművüket akkumulátorként használhatták és használhatják a jövőben is a hálózatot, addig az új belépők csak otthoni gépeiket működtethetik a termelt árammal.

Amit nem tudnak hasznosítani a háztartásban az elveszik.

Mezősi András a G7-nek azt mondta: nem tud róla, hogy bárhol Európában valaha hasonlóan szigorú intézkedést hoztak volna. Igaz a szaldó elszámolás sem nagyon működik már szinte sehol Magyarországon kívül.

Úgy tűnik, mintha a kormányzat átmenetek nélkül csak a két szélsőségesben tudna gondolkodni. Vagy mindent lehet, vagy semmit. Pedig a G7-nek nyilatkozó szakértők szerint rengeteg átmeneti megoldás elképzelhető lett volna, az elszámolási rendszer már tavaly tervezett megváltoztatásától kezdve a tárolóeszközök beépítésének előírásáig. Ezek ugyanúgy rontanák a napelemes beruházások megtérülését*Főleg, hogy a rezsicsökkentés miatt a rekord piaci árak ellenére rendkívül alacsony áron veszi csak át a szolgáltató a lakosság által megtermelt áramot., de talán nem lehetetlenítenék el őket teljesen.

Amikor a politika szembekerül a szakmával

A mostani napelemes stophoz tehát az vezetett, hogy a kormányzat egyik oldalról főként szavazatszerzési céllal páros lábbal állt a gázon, a másik oldalon viszont ugyanígy politikai okokból fékezte a fejlesztéseket. Ha röviden össze akarjuk foglalni, akkor a kabinet azzal követett el hibát, hogy

  • Politikai osztogatással tovább gyorsította az amúgy is pörgő napelempiacot.
  • A rezsicsökkentéssel visszafogta az egyéb energiatakarékossági fejlesztéseket.
  • A szaldóelszámolás fenntartásával arra ösztönözte a lakosságot, hogy minél nagyobb napelemes rendszereket telepítsenek.
  • Szintén a rezsicsökkentéssel a hálózati fejlesztések ellen dolgozott.
  • Nem csak a díjakban nem ismerte el a fejlesztéshez szükséges költségeket, de más megoldást sem keresett az infrastruktúra gyors fejlesztésére.
  • Most, amikor piaci ösztönzői lennének a napelemek terjedésének köztes megoldások helyett teljesen ellehetetlenítik azt.

Arról a sokat vitatott kérdésről pedig még szó sem esett, hogy miért kizárólag a napelemekre kellett építeni a megújuló stratégiát, miért hagyták ki belőle teljesen a szélenergiát. Szakértők szerint utóbbi most legalább részben tudna segíteni a hálózat terheltségén. Egyes feltételezések szerint ebben a kérdésben is politikai (vagy személyes) és nem szakmai döntés született.

Összességében így a mostani napelemstop nagyon jól megmutatja, hogy milyen problémákhoz vezet, ha a szakpolitikai kérdéseket pártpolitikai céloknak rendelik alá.

Vállalat áramár hálózat napelem rendszerhasználati díj rezsi rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Nagy Zsolt
2023. február 1. 14:35 Vállalat, Világ

Hamarosan a harctéren bizonyíthat Európa legnagyobb magántank-arzenáljának egy része

Egyebek mellett kiszuperált Leopard 1-es harckocsikat vett meg jó pénzért egy vállalkozó akkor, amikor senkinek sem kellettek. Most sok pénzt csinálna belőlük.

Jandó Zoltán
2023. február 1. 04:35 Adat, Vállalat

Miért kapjuk négyszer drágábban az orosz gázt, mint a csehek?

Szijjártó Péter szerint az orosz gázszerződés árképlete sokkal kedvezőbb, mint a korábbi. Azzal az árképlettel azonban az elmúlt két évben több mint ezermilliárd forintot spóroltunk volna.

Hajdu Miklós
2023. január 31. 18:06 Vállalat

Nyugodtan söröztek a városban a CATL vezetői a németországi beruházás bejelentése után

A vállalat most átadott türingiai beruházásával kapcsolatban környezetvédelmi aggályok helyett inkább a német-kínai viszony problémái merültek fel.

Fontos

Pálos Máté
2023. február 2. 04:34 Közélet

Nem szaladt volna bele az Erasmus-pofonba a kormány, ha van fék és ellensúly

Néha talán még a kormánynak sem jönne rosszul, ha lenne valamilyen fék a brüsszeli fal előtt, ennek hiányában marad az elhúzódó csata az Európai Bizottsággal.

Kolozsi Ádám
2023. február 1. 17:17 Élet, Közélet

Februári tavaszi szünettel és júliusi vizsgákkal spórol a rezsin több nagy egyetem

Rendkívüli intézkedésekkel próbálják elérni a kormány által elvárt 25 százalékos megtakarítást. Kérdés, hogy nem kell-e majd emiatt kötbért fizetniük a gázszolgáltatónak.

Szentkirályi Balázs
2023. január 31. 20:28 Élet, Közélet

„Nehéz lesz visszaülni a tárgyalóasztalhoz” a debreceni akkumulátorgyár ügyében

Debreceni nagyvállalkozó forrásunk szerint fontos lenne a párbeszéd, hogy kiderüljön, mi a valós, mérhető és bizonyítható kockázata a CATL gyárépítésének, és mik az esetleg indokolatlan félelmek.