Katás probléma nélkül is ezrével eresztik szélnek az ételfutárokat Nyugat-Európában

Németországhoz hasonlóan Franciaországban és Spanyolországban is túlpörgették a befektetők az ételfutár piacot, különösen azt a részét, amely extra gyors kiszállítást ígér. A három nagy országban összesítve ezerszámra válnak meg a futároktól a cégek.

Franciaországban a nálunk egyelőre még jelen nem lévő, de a Bajnokok Ligája szponzoraként is ismert Just Eat most éppen 350 futártól vált meg, és ez még annál is több, mint amit az idei első negyedéves, kijózanító számokat tartalmazó jelentésében előre jelzett. A bejelentés csak egy nappal azután történt, hogy egy másik cég, a Deliveroo alaposan visszafogta az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzését.

A szupergyors kiszállításra és saját e-biciklire építő, német gyökerű Gorillas májusban bocsátott el 300 futárt, szintén arra hivatkozva, hogy nem tudja tartani a nyereséges működést. A Gorillas egyébként Belgiumból és Olaszországból ki is vonult, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a nagyobb piacokra jobban koncentrálhasson.

A helyi sajtó úgy számol, hogy Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban idén összesen már hétezer ételfutár állás szűnt meg.

A piac a koronavírus-járvány óta növekszik, a francia adatok szerint ott 2020-ban 5,5 milliárd euró volt a mérete, ami két év alatt 47 százalékos növekedést jelzett. A problémát nem is ez okozza, hanem a hirtelen túl sok szereplő megjelenése és agresszív terjeszkedési modellje. A jellemzően startup vállalkozások nem termelnek profitot, csak a jövőbeni ígéretekkel győzik meg a befektetőket.

A sok szereplő közül egyedül az UberEats ért el nyereséget a tavalyi negyedik negyedévben, ez 25 millió dollár volt. Ezzel szemben a brit-holland hátterű Just Eat tavaly összességében több mint egymilliárd eurót égetett el.

A túlélésért tipikus startupverseny folyik, minden szereplő arra játszik, hogy a versenytársainál tovább bírja finanszírozással, hogy azok kiesése után a piac jelentős méretű szereplőjeként végre profitot is termeljen. Ennek a taktikának azonban szokás szerint az a mellékhatása, hogy a marketingre és egymás felvásárlására rengeteg pénzt kell költeni.

A futárok jutalékát a modell szerint jellemzően csak azzal lehetne emelni, ha a cégek nagyobb arányban részesednének a kiszállított ételek árából, a vendéglátóipar azonban a jelek szerint már nem hajlandó többet átadni a hasznából, sőt így is túl magasnak tartja azt. A Just Eatnek ugyan sikerült némi jutalékemelést kiharcolnia, ám az étteremtulajdonosok egyre keményebben ellenállnak, mert az inflációs környezetben épp ők azok, akik nagyon megérzik a lakossági költések visszafogását. A befektetők viszont pont azt kérik, hogy a futárcégek ennek ellenére is vigyék keresztül az akaratukat.

Ráadásul azok a cégek, amelyek élelmiszerek gyors házhoz szállításával is foglalkoznak, általában még kisebb lokális raktárak építésére is kényszerülnek, ami jelentősen növeli a költségeiket.

További rendezetlen probléma, hogy a futárcégek általában csak platformszolgáltatók, tevékenységük elsősorban technológiai: egy felületre hozzák össze a piaci keresletet és kínálatot. Mivel ebben a modellben a futárok általában egyéni vállalkozók, de a gyakorlatban sokszor úgy dolgoznak, mintha alkalmazottak lennének, az Európai Unió hivatalai egyre inkább burkolt foglalkoztatásnak minősítik a felek munkakapcsolatát. Amennyiben az ígéretek szerint új szabályokat hoznak a platformszolgáltatókra Európában, akkor a társaságok pénzügyileg még nehezebb helyzetbe kerülhetnek.

A magyar piacon az extra gyors kiszállítás még nem igazán kezdett elterjedni, így az ebből a modellből fakadó problémák nem fenyegetnek, az viszont várhatóan teljesen felforgatja a piacot, hogy ősztől csak főállásban lehet – az eddig a futárok körében lényegében egyeduralkodó – kata adónemet választani, és ők is csak magánszemélyeknek állíthatnak ki számlát^*kivéve a taxisokat. Az éttermi szegmens két meghatározó futárcégének egyike, a Wolt épp tegnap közölte, hogy a futárai a jövőben nem dolgozhatnak katásként.