Hírlevél feliratkozás
Pálos Máté
2021. november 22. 06:08 Élet, Vállalat

A kisvárdai csigagyár elnyelt 6,5 milliárd forint állami támogatást, Magyarországon vége a csigabiznisznek

Mostanra felverte a gyom az új kisvárdai csigagyár környezetét. Az ország észak-keleti csücskében, az ukrán határtól 22 kilométerre fekvő 16 ezres város legszélén járunk, a Háda használtruharaktára szomszédságában – az alig két éve a helyi kötödésű befolyásos fideszes politikus, Seszták Miklós által ünnepélyesen átadott éticsiga-feldolgozóüzemhez vezető zsákutcát Burgundi utcának nevezték el. A kőhajításnyira lévő Tescónál durván kétszer nagyobb, 12 ezer négyzetméteres üzemben több száz munkásnak kellene az éticsigát tonnaszámra tisztítani, zsigerelni, főzni, pácolni, betölteni, fagyasztani, ízletes „Burgundi csigaként“ tucatjával becsomagolni, hogy a tele kamionok elindulhassanak Franciaország felé.

De a bőkezű, mintegy 6,5 milliárd forintos állami támogatással felhúzott üzem üres. A váratlanul földbe állt cég csődeljárás alatt áll, információink és sajtóhírek szerint munkabérekkel tartozik az egykori üzemi dolgozóknak, a magyar külügyminisztérium pedig több milliárd forintot követel tőle vissza. A pandémia és a merész projekt bedőlése megadta a kegyelemdöfést az egykor szebb napokat látott, különböző társadalmi, gazdasági és természeti okok miatt évek óta szűkülő magyar helix pomatia-ágazatnak, „a csigázásnak“ is, avagy:

hogyan szorult ki Magyarország az amúgy növekvő globális csigabizniszből?

Az ember több ezer éve eszi a csigát, húsa fehérjében gazdag, szinte zsírmentes, volt, hogy pásztorok dobták vaslapra, máskor meg lakomákon szolgáltak fel a – ha nem is tejjel-vajjal kínált, de – liszten hizlalt, majd a bélsár ürülése miatt napokig éheztetett és főzött példányokat. Igaz, a Petronius által emlékezetesen megénekelt római lakomán mindenkinek csak egyet.

Különböző szárazföldi és vízi fajtáit manapság világszerte ínyencségként fogyasztják a mediterráneumtól Közép- és Észak-Európán át a kanadai Quebecig. Magyarországon a legendásan ízletes, szép nagy éticsiga őshonos és elterjedt, a gasztrokultúrába a csigaevés mégsem épült be.

Viszont gazdag hagyománya van a csigaszedésnek és exportnak. A zamatos éticsigának különösen örülnek a nagy importigényű franciák, akiknél a burgundi csiga nemzeti étel. És nemcsak a „csigaevőként“ elkönyvelt franciák fogyasztják az év végi ünnepi vacsorákon, hanem az odalátogató turisták is, akiknek a párizsi bisztrókban a jól hangzó burgundi csiga rendelése után jó eséllyel Magyarországon vagy Romániában, esetleg Litvániában szedett éticsigát hoznak ki. Pontosabban hoztak ki eddig.

Az ég a házad ideki

Egy 1956-os Filmhíradó szerint már akkor nagy mennyiségben szedték az asszonyok a Sopronhoz közeli zsombékokban az éticsigát, hogy „a jó étvágyú franciák csemegéje“ legyen. De a csigázás a hetvenes-nyolcvanas években pörgött fel igazán Magyarországon: a nyugati importigény is nőtt, mert ott jóformán az összeset begyűjtötték, veszélybe sodorva a fajt, nálunk viszont a Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Vállalat (MAVAD) hatékonyan szervezte meg a „Kárpát-medence kincsei“ közé sorolt helix pomatia gyűjtését és exportját. A 80-as évek utolsó éveiben 7-8 ezer tonna éticsigát is begyűjtöttek az országban évente.

A rendszerváltás után a kisgyerekek kedvenc hidrofób puhatestűjének hogylétét, vagyis az éticsiga-állomány alakulását a falusi gyűjtőpontok és a felvásárlók ellenőrzését a Magyar Éticsiga Terméktanács felügyelte, gyorsan be is vezették a 3000 tonnás évi felső határt, amit a természetvédelmi szempontok fokozatos térnyerésével a 90-es évek második felére 2000 tonnára csökkentettek. 

A védett állattá nyilvánított, akár 6 évig eléldegélő éticsigát – eszmei értéke 2000 forint – tavaszi előbújása után, de a párzási-peterakási szezon beindulása előtti hetekben, április 1. és június 15. között szabad szedni, akkor is csak a 3 centinél nagyobb házátmérőjű példányokat. Azt, akinél gyűjtési szezonon kívül találnak éticsigát, vagy a szezonban nem tudja megmondani a legközelebbi hivatalos felvevőhelyet, ahova a hajnali felszedés után azonnal beviszi, természetkárosítás miatt vonják felelősségre.

A csigaszedés az egész országban elterjedt volt, elsősorban a szegényebb, munkalehetőségben szűkös kistelepüléseken, a bodzavirágot, gombát, gyógynövényeket is gyakran gyűjtő, alacsony keresetű társadalmi rétegek űzték ezt a tevékenységet évről-évre. A szedés helyismeretet igényel, nehéz, hajolgatós, macerás munka. A jó lelőhelyeken egy óra alatt nagyjából 4-5 kilót is össze lehet szedni, amiért az általában kocsmák, boltok udvarában lévő minősített gyűjtőpontokon a 2010-es években mintegy 100-150 forintot adtak kilónként.

Éticsigagyűjtés Lengyelországban. Fotó: MTI

Nagyjából 2010-ig minden évben betelt a kétezer tonna, onnantól viszont fokozatos csökkenés figyelhető meg, az utóbbi 3 évben 200 tonna környékére, idén már mintegy 130 tonnára zuhant az országban gyűjtött csiga mennyisége. A tendencia megállíthatatlannak tűnik

– mondja Pacs István, az Országos Éticsiga Terméktanács elnöke. 

Ettől függetlenül a csiga a 90-es évektől a 2010-es évekig alapvetően prosperáló ágazat volt, a fő exportőröknél egymilliárd forint fölötti éves árbevétellel. Viszont ahhoz, hogy közelebbről áttekintsük a csigabiznisz működését és alkonyát, az ország másik szélére, a hatezres lélekszámú Zalaszentgrótra kell fókuszálnunk, ott ugyanis egy újabb bezárt csigagyárat találunk. A bezárt kisvárdai és az üresen álló zalaszentgróti csigafeldolgozó mögötti cégháló összetartozik, mögötte egy személy áll: William Jean Chapron, a Magyarországra települt francia üzletember. Ő azóta meghatározó szereplője a magyarországi csigaexportnak, hogy a 90-es évek elején megvett egy hűtőházat Zalaszentgrót határában.

Bepácolva visszatöltött csigahús

Chapron a 90-es évek elején indította be a nagyüzemi éticsiga-feldolgozást, és 20 év múlva már az általa vezetett cégen, a francia tulajdonú IMOFI-n és a cég feldolgozó üzemén keresztül a magyar csigaágazat durván felét irányította. Az exporttal a francia éticsigapiac bő egytizedét uralták. A 140, szezonban 300 főt alkalmazó üzemben a 2010-es évek elején 1000 tonna, nagyrészt Magyarországon gyűjtött, Fehéroroszországból és Litvániából kisebb mennyiségben élőimportként behozott éticsigát, valamint pár száz tonna chilei feketekagylót dolgoztak fel, termékeit francia éttermekbe és a francia Metrókba továbbították. Chapronék az akkori hírek szerint abban reménykedtek, hogy idővel a hazai piacon is megjelenhetnek termékeikkel. 

Jelentős iparűzési adót jelentettek a városnak, munkát adtak, háromszor szerveztek csigafesztivált is; örültünk, hogy itt működik ez a vállalkozás, büszkék voltunk rá, az üzem és vezetői a város közéletének szerves részét képezték. Sajnáljuk, hogy végül úgy döntöttek, hogy befejezik itteni tevékenységüket, és Kisvárdán nyitnak üzemet

– mondta Baracskai József zalaszentgróti polgármester a G7-nek.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. A hõkezelt csigaházakból kiszedik a csigahúst a Bourgogne Gastronomie Kft. élõ éticsiga feldolgozó és fagyasztott tésztatermékeket gyártó üzemében Kisvárdán az avatóünnepség napján. MTI/Balázs Attila

Az IMOFI a magyar éticsiga begyűjtéséből is részesedett. Közös céget alapított a magyarországi méz-, dió- és éticsiga-kereskedelemben több évtizedes tapasztalattal rendelkező családi céggel, a Sághegy Kft.-vel. A Zöld Csiga Kft. egy-egy erős évben exportált is, de elsősorban a zalaszentgróti üzemet látta el alapanyaggal. A teljes dunántúli régiót lefedve vásárolta fel tavasszal a gyűjtőpontokra leadott csigákat, 2012-ben még több mint 600, 2015-re viszont csak 154, 2018-ban pedig már csak 22 tonnát.

A visszaesés a Zöld Csiga Kft. árbevételén is meglátszik: pár év alatt a közel 160 millió forintos nettó árbevétel 2019-re 3,3 milliósra csökkent. A Sághegy Kft.-t irányító ifj. Kovács Miklós elmondta: cégük befejezte a csigakereskedelmet, és nem is tervezi újraindítani, aminek fő oka az, hogy a Dunántúlon begyűjtött csigát nem lehet rentábilisan elszállítani Kisvárdáig. 

Az IMOFI kétmilliárd körüli bevételei 2015 és 2018 körül 1,3-1,4 milliárd forintra estek vissza, az adózott eredmény előbb 300 ezerre esett, majd 2019-re mínuszba fordult. 2019-re harmadára csökkent a bevétel. Ebben az évben nyitotta meg az IMOFI leányvállalata, a Kötél Bernadett, William Chapron felesége által vezetett Bourgogne Gastronomie Kft. (BG) az új  kisvárdai üzemet, amely 2019-ben 1,2 milliárd forint árbevétel mellett közel 700 milliós, 2020-ban pedig 1,7 milliárd árbevétel mellett mintegy 950 milliós veszteséget szenvedett el. 2020-ban a cégbeszámolóban 10,5 milliárd forint kötelezettséget tüntettek fel. 

A 2017-es alapkőletételnél, majd a 2019 szeptemberi megnyitónál még mindenki optimista volt. Seszták Miklós, a magyar ipar újrateremtéséről és a régióban megteremtett 300 munkahelyről beszélt, Leleszi Tibor fideszes polgármester és Sáray Zoltán, a KÉSZ Építő Zrt. vezérigazgatójának társaságában. A terv az volt, hogy a két üzem kiszolgálja a dinamikusan növekedő globális piaci igényeket gyorsfagyasztott burgundi csigával és különböző töltött tésztatermékekkel. De hiába ömlöttek az állami milliárdok a két cégbe, ez a terv gyakorlatilag azonnal meghiúsult.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. Román István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja, Seszták Miklós kormánybiztos, a térség fideszes országgyûlési képviselõje, Kötél Bernadett ügyvezetõ igazgató, William Chapron, az IMOFI S.R.W.S Kft elnök-vezérigazgatója és Leleszi Tibor (Fidesz-KDNP) polgármester az üzemavatón. MTI/Balázs Attila

Utolsó csepp csigavér

A kormányközeli üzletemberek házipénztárjaként működő Eximbank 2017-ben összesen 4,9 milliárd forintot hitelezett a cégnek a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának keretei között. 2018-ban a cégpapírok már a Külügyminisztérium 2,6 milliárdos támogatását is feltüntetik, 2019-ben pedig újabb 165 millió forint exportélénkítő hitelt kaptak a tésztagyártás finanszírozására. Mindezen túl a Magyar Kereskedelmi Banknak (MKB) is 653 millió forint értékű zálogjoga van a céghez köthető ingatlanokra, a bank az anyavállalatnak, az IMOFI-nak nyújtott hitelt 2017-ben, az IMOFI ingatlanjai viszont a leányvállalathoz kerültek, amikor a tulajdonosok tőkét emeltek a cégben, és áthelyezték a termelést Kisvárdára.    

A BG és a kisvárdai üzem alig két év alatt állt a földbe. A tulajdonosok 2021 augusztusában kértek csődvédelmet, ami 180 napos fizetési haladékot jelent követelések teljesítésére. A külügyminisztérium, pontosabban az alatta működő  Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) felmondta a támogatási szerződését, és kamatostul követeli vissza az általa folyósított 2,5 milliárd forintos támogatást. Az Eximbank és az MKB is felmondta a hitelszerződéseit.

A külügy arra hivatkozott, hogy a BG 2020-ban a vállalt 300 fős átlagos foglalkoztatás helyett csak 184 fős átlagot ért el, a vállalt 15 felsőfokú végzettségű alkalmazott helyett csak 8-at tudott foglalkoztatni, valamint megszegte a beszámolási és tájékoztatási kötelezettségét is.

Az állami támogatások és hitelek miatt várható, hogy a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősíti a BG-t, ez esetben a csődeljárás során a bíróság állami felszámolócéget jelölheti ki a reorganizációra vagy felszámolásra – ám erről még nem született kormánydöntés. Ha megszületik, akkor az állami felszámolócég értékesítheti az üzemet és a gépeket, a kft. pedig megszűnik.

Forrásaink szerint akárki számolja is fel a céget,

a csigázás újraindítására nincs esély, a két üzem és a mögöttük álló cégek bedőlésével a magyar csigaexport az egyhuszadára esett vissza, és a visszaépülésére nem sok esély van.

Az országban egyetlen üzemben, a szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vaján működő Mantar Kft. gyárában dolgoznak fel száz százalékban Magyarországon, a keleti országrészben gyűjtött csigát szezonálisan, évente mintegy 120-130 tonnát. Mivel a cég elsődleges tevékenysége a savanyított zöldségkonzerv-gyártás és export, nem is tervezik a csigázás nagy mértékű bővítését, a jelenlegi helyzetben sem. Ráadásul a Mantar csak jelentősebb beruházás után exportálhatná a legkeresettebbnek számító terméket, a visszatöltött burgundi csigát.

Vaján az éticsigákat ugyanis nem töltik vissza a házukba: az élő éticsigákat osztályozzák méret szerint, majd visszahibernálják őket. Ebben az állapotban “vágják le” a csigákat, éheztetés után, forró gőzzel. Utána kézzel, egyenként, kétágú csigatűvel tekerik ki a húst, levágják a belet, a zsigereket, majd a csigaházat megtisztítják, a fagyasztott húst és a csigaházat pedig külön exportálják. A pácolást, visszatöltést, fűszervajas lezárást már a francia partner végzi – hogy a végtermék burgundi csiga lehessen.

Sajnálom, hogy ez történt Kisvárdán, a szakértelem és a csigázásban szerzett tapasztalat biztosan nem hiányzott.

– mondja Tóth Sándor, a Mantar Kft. ügyvezető igazgatója.

Egy másik piaci szereplő ezt azzal egészítette ki, hogy “lehetne ezt nagyobb léptékben is jól csinálni, újra, de ahhoz át kellene alakítani a szabályozást, és átverni a nagyobb felvásárlási árat.” 

Csigatenyésztők ideje

A kisvárdai csigaüzem történetének elsődleges szereplői, a BG-t vezető Kötél Bernadett, és az IMOFI-t képviselő William Chapron nem reagáltak megkeresésinkre, így a cégháló összeomlásáról és eladósodásáról nincsenek közvetlen információink a nyilvános cégadatokon túl.

Számos makrogazdasági tényezőről jó pár agrárügyben járatos forrásunk beszélt. Ezek alapján az ágazatot már azelőtt belső ellentmondások feszítették, hogy az európai éttermek bezárása megadta volna a kegyelemdöfést a szektornak 2020 végén.

  • A klímakrízis miatti szélsőséges időjárás több hideg, száraz és szeles áprilist hozott egymás után, az éticsiga viszont esőben és langyos időben szeret előbújni a gödréből. A később előbújt csiga már meg tud bújni a frissen nőtt fűben, ahol nehezebb megtalálni, ráadásul kullancsok élnek benne, ami elkedvetleníti a szedőt, aki inkább felfelé tekint és bodzavirágot szed.
  • Átalakult a viszony a természethez és a munkához, a fiatalok a szedésben nem látnak perspektívát – annyiban mindenképpen joggal, hogy a csiga kilónkénti átvételi ára alig nőtt az elmúlt évtizedekben, miközben a munkabérek és fogyasztói árak határozottan magasabbak lettek. Így évről-évre egyre kevésbé érte meg a csiga a vesződést. 
  • Az átvételi árak azért nem nőttek, mert a francia partnerek sem hajlandók többet fizetni a magyar csigáért, ezért az exportőrök sem tudják drágábban átvenni a begyűjtőktől. Ennek fő oka az, hogy Franciaországban és máshol egyre többen tenyésztenek egy másik csigafajt, a helix asperzát, ami ugyan gyengébb minőségű, mint az éticsiga, de a kis különbség egyre kevesebbeket érdekel a gyorsan növő piacon. Litvániában, Romániában, Fehéroroszországban ráadásul még gyűjtenek éticsigát nagy mennyiségben, a magyarhoz hasonlóan alacsony árakon is, ezért onnan pótolja az európai piac a magyar éticsiga kiesését. 
  • A foglalkoztatás és munkaerőpiac átalakulásával nemcsak a szedésre nincs ember – a zalaszentgróti feldolgozóüzem információink szerint állandó munkaerőhiánnyal küzdött, és az ország keleti felébe való átköltözéstől éppen azt várták, hogy alacsonyabb bérek mellett találnak munkaerőt, például ukrán vendégmunkásokat. Csakhogy egyrészt a kisvárdai baromfifeldolgozó mellett ez különösen nehéz volt, mert az elszívta az olcsó munkaerőt – ahogy egy forrásunk fogalmazott, „csigázással nem lehet embert toborozni, van egy erős gusztusfaktora és szaga a csigának“, másrészt a koronavírus-lezárások a határon való ingázást is megnehezítették. 
  • Közben új szereplők is beszálltak az európai piacra: Ukrajnában évek óta kísérleteznek a csigatenyésztéssel, és tavalyi információk szerint a kisüzemi sikerek után már nagyban tervezik és építik a saját feldolgozó-üzemüket. Magyarországon is voltak próbálkozások az éticsiga tenyésztésére, azok azonban nem jártak sikerrel. További 10-20 év finanszírozott genetikai munkára volna szükség a tartás és tenyésztés kikísérletezésére, amihez sem az anyagi forrás, sem az akarat nincs meg, ráadásul szintén új szabályozást kellene alkotni hozzá.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. Csigahús. MTI/Balázs Attila

Hogy mi lesz a milliárdokkal tartozó BG Kft.-vel, azt senki sem tudja, és a Külügyminisztérium sem válaszolt kérdéseinkre, amiben azt feszegettük, a támogatási szerződés értelmében a kormánynak volt-e lehetősége arra, hogy a koronavírus-helyzet miatt átértékelje a szerződésben foglalt munkaerő-vállalásokat.

Ahogy egy forrásunk fogalmazott:

Biztos, hogy ilyen durván padlóra kellett küldeni ezt a vállalkozást a koronavírus után? Nem tudták teljesíteni a 300 fő foglalkoztatását, de így most annak a durván 180-nak sincs munkája, akiket viszont fel tudtak venni.

A külügyminisztérium nem kommentálta a magyar csigaexport drasztikus csökkenéséről és a magyar-francia kereskedelmi kapcsolat alakulásáról szóló kérdésünket. 

Ahogy azt sem tudja senki, mi lesz a becsődölt kisvárdai csigagyár 12 ezer négyzetméteres épületével – pletykák természetesen már szárnyra kaptak. Egyesek Matolcsy Ádámot vélték látni a csigagyárnál egy sportautóval, a csődeljárás indulásával nagyjából egy időben, mások szerint az üzemet az állami milliárdokkal szintén bőkezűen megtámogatott kisvárdai baromifeldolgozó vállalkozás, a MasterGood Kt. vehetné át, amelynek vezetője a Seszták Miklóssal is jó kapcsolatot ápoló Bárány László.

Seszták Miklós nem válaszolt megkeresésünkre, amiben a kisvárdai gyár bezárásának kommentálására kértük, és Leleszi Tibor kisvárdai polgármestertől sem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Ez a cikk a Helyközi Járat keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.

Élet Vállalat állami támgoatás exportösztönzés Helyközi Járat hús Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Katona Hajnalka
2021. december 5. 13:04 Élet

Néha még a harag is lehet jó tanácsadó

Persze csak akkor, ha az ember azért haragszik, mert igazságtalanságot lát, mert ilyenkor hajlamosabb jobban segíteni az érintettnek.

Pálos Máté
2021. december 4. 15:35 Adat, Élet

A térségben csak Magyarországon nőtt a legfontosabb termékenységi mutató

Tavaly sem csökkent, és feltehetően még idén is nő a magyar termékenységi ráta. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy jóval több gyerek születne.

Pálos Máté
2021. november 30. 14:12 Élet

Karikó Katalin a Szegedi Egyetem professzora lett, és induló kutatására fordítja az egyik legrangosabb díja után járó 53 millió forintot

A 2022-es Jeantet-Collen-díjat a transzlációs orvostudományért Karikó Katalin magyar, valamint Uğur Şahin és Özlem Türeci német kutatók megosztva kapjták.

Fontos

Török Zoltán
2021. december 7. 17:46 Pénz

Mit tanulhatunk Harry Pottertől az inflációról?

A sorozat első kötetében elpusztították a bölcsek kövét, így a későbbiekben nem fenyegette infláció a szereplőket. A mi világunkban ez kicsit bonyolultabb.

Jandó Zoltán
2021. december 7. 16:37 Pénz, Vállalat

Kiderült, kinek adta el az állam a volt Malév-székházat 3,8 milliárdért

Az a vállalkozó szerezte meg az államtól a Malév-székházat, aki a budapesti repülőteret épp az állammal közösen vásárolná meg. Nem ez volt az első hatalmas ügylet a felek között.

Mészáros R. Tamás
2021. december 7. 06:51 Adat, Világ

Zakatol, de nem jut előre a Magyarország nevű összeszerelő üzem

A magyar gazdaságban megtermelt érték egyre nagyobb részét exportáljuk, de nem lépünk feljebb a nemzetközi termelési láncokban az OECD friss adatai szerint.