A magyar városokban az esetek döntő többségében felesleges lenne felbontani a járdát vagy az utat azért, hogy új távközlési kábeleket húzzanak be. Szinte mindig ott van ugyanis egy már létező, rég kiépített párhuzamos infrastruktúra: az eső- és szennyvízcsatorna.
Ez általában az összes infrastruktúra közül a legmélyebben húzódik a felszín alatt, lényegében mindenhol elérhető, és távközlési célú hasznosítására régóta kiforrott technológiák Magyarországon is elérhetőek. Többek között a CanalCom szakemberei 2013 óta végeznek ilyen tevékenységet. A közvélekedéssel ellentétben már jó ideje egyáltalán nem problémás a szennyvízcsatornába távközlési kábeleket húzni.
Nyugat-Európa városainak történelmi negyedeiben sok helyütt a csatornahálózat adja a helyi távközlési gerinchálózat alapinfrastruktúráját, mert ott már felismerték, hogy ezzel a megoldással egyszerűen ki lehet iktatni a műemléki védettséget élvező negyedek átmeneti rombolását is. Bár ugyanez a helyzet a budai Várban is – ahol több intézményhez is a csatornában fut a távközlési hálózat -, a technológia terjedése nálunk eddig mégis lassabb volt a lehetőségekhez képest.
A módszer legjelentősebb hazai képviselője, a CanalCom becslései szerint Budapesten 3-4 ezer kilométer között van a távközlési kábelek elvezetésére alkalmas csatornahálózat hossza, de ebből egyelőre csak mintegy 200 kilométeren futnak vezetékek. A növekedést azonban több tényező is segítheti. Bár az ötödik generációs (5G) mobilhálózatok mindennapos használatára még éveket kell várni, már ma is egyértelmű, hogy ezek kiszolgálására jelentős gerinchálózati kapacitásnövelésre lesz szükség.
A következő időszakban fog eldőlni, hogy ezt a kapacitásnövelést milyen technológiával oldják meg, a CanalCom szerint azonban
érdemes lenne sokkal jobban a csatorna felé fordulni, mert annak - az útbontás elhagyása mellett - még számos gazdasági, környezeti előnye is lehet.
A 6-9 méter mélyen futó vezeték minden szempontból a legbiztonságosabb helyen van, gyakorlatilag minden természeti kártól védetté válik ez az alapvető fontosságú infrastruktúra. Mivel a szennyvízcsatornában nagyon kis mértékű a téli-nyári hőingadozás, a kábelek sem az extrém forrósággal, sem a faggyal nem találkoznak soha. A kiépítés azért is előnyös, mert nem zavarja a környék lakóit, de még a közlekedést sem, a munka éjjel-nappal végezhető.
Ez a technológia sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb is, mintha utat kellene bontani, és nemcsak azért, mert a vezeték behúzását szinte azonnal el lehet kezdeni, hanem azért is, mert az eljárás engedélyeztetése nagyságrendekkel egyszerűbb.
Az engedélyezés bürokráciája tényleg minimálisra csökkenthető,
hiszen elég a szennyvízhálózat-üzemeltető cég egyetlen engedélyét beszerezni, és máris indulhat a fejlesztés.
Sőt, vannak olyan esetek, ahol a csatorna előnye behozhatatlanná válik, ilyen lehet például, amikor vasúti sín alatt kell átvinni a vezetéket. Ennek tervezése és engedélyeztetése évekig is elhúzódhat, ha azonban van a területen csatorna, 30-60 nap elég a munkák előkészítéséhez.
Az 5G technológia majdani használatához a mainál jóval sűrűbb antennalefedettségre lesz szükség. Azoknak az időknek azonban várhatóan vége lesz, amikor a sűrűn lakott városokban az épületekre szerelt átjátszó állomások rendszerére épül majd a mobilkommunikáció, mert az 5G-ben optimális esetben már 50-100, vagy szélsőséges esetben akár 30 méterenként kellene antennákat telepíteni. Ez városképi szempontból szinte elképzelhetetlen, de gyakorlati szempontok szerint is nagyon problémás.
Ha azonban a gerinchálózat a csatornában fut a föld alatt, akkor
a csatornafedelek megfelelő átalakításával azok alá is elhelyezhetők lesznek az 5G átjátszók.
Így a gyakorlatban a föld alatt maradva, láthatatlanul szolgálhatják ki a távközlési társaságokat, anélkül, hogy az utcaképet befolyásolná a jelenlétük. A csatornafedél mellett a városi 5G infrastruktúrájának helyszínei lehetnek még a forgalmi vagy közterületi lámpák hálózatai, buszmegállók vagy akár a hirdetőtáblák is.
A CanalCom szakemberei abban bíznak, hogy hamarosan hazánkban is egyre több városvezetés és távközlési szolgáltató látja meg az általuk is képviselt technológiai megoldás előnyeit. A nemzetközi trendek alapján ugyanis nagyon valószínű, hogy a távközlési szolgáltatók külön cégekbe szervezik ki a hálózattal foglalkozó egységeiket, ami végső soron oda vezet, hogy nem egyenként építenek hálózatokat, hanem külső, erre szakosodott piaci szereplőktől veszik igénybe a kapacitásokat. Ezen fejlesztések során pedig a csatornába épített gerinchálózatok fent említett előnyeire támaszkodhatnak majd.
A cikk megjelenését a CanalCom támogatta.
Támogatói tartalom
Fontos