Nem az a kérdés, hogy mennyiért lesz fa, hanem, hogy lesz-e egyáltalán.
Így foglalta össze röviden a hazai építőipari fa jelenlegi piaci helyzetét lapunknak egy ágazati szereplő. Nem ő volt az egyetlen, aki kifejezetten pesszimistán látta helyzetet: akadt, aki azt mesélte, hogy a beszerzés fő irányából, Ukrajnából másfél hónapja nem kapott árut, egy másik kereskedő pedig általános hiányt emlegetett. Itthon valószínűleg május-június fordulójára vált teljesen kritikussá a helyzet, az Egyesült Államokban – ahonnan az egész káosz elindult – azonban ekkor már a javulás jelei mutatkoztak, így van rá esély, hogy hamarosan itthon is fordulnak a trendek.
Az elmúlt hónapokra jellemző, lényegében globális fapiaci káosz leginkább arra vezethető vissza, hogy ebben az ágazatban a lakosság nagyon nem úgy reagált a járványhelyzetre, mint ahogy azt várták. Az Egyesült Államokban – ahol először felborult a piaci egyensúly – a szektor szereplőinek nagyjából a 2008-as válság óta nem igazán volt üzletileg jó időszaka. A lakásépítési piac, és így a fa iránti kereslet is pangott, a nyers fa feldolgozásával foglalkozó üzemek inkább visszafogták a kapacitásaikat, semmint fejlesztettek volna.
Amikor kitört a járvány, mindenki arra számított, hogy a helyzet még rosszabb lesz. Egyes források szerint ekkor tovább csökkentették a kapacitásokat, és bár ez nem biztos, hogy érdemben így volt, az azonban igen, hogy a pandémia itt is visszavetette a cégek kibocsátását. Főleg a munkaerő-helyzet okozott problémát: a megbetegedések és karanténintézkedések miatt kiesett az alkalmazottak egy része, új emberek felvételére pedig nem igazán volt mód. A fűrésztelepi munka nem különösebben vonzó a tengerentúlon, így a járvány nyomán kedvezőbbé váló munkanélküli járandóságok mellett nem sokan kapkodtak az ilyen álláslehetőségekért.
Tehát egy alapból is elég visszafogott fafeldolozói kapacitást a járvány még inkább visszavetett. Emellett az sem segített, hogy Kanada és az Egyesült Államok között évek óta húzódó kereskedelmi vita miatt az USA kanadai faimportja is megreccsent. Ez persze nem jelentett volna problémát, ha minden úgy alakul, ahogy a szektorban várták, és a kereslet alacsony szinten marad. De nem úgy alakult.
Visszaesés helyett ugyanis nagyjából tavaly kora ősszel szép fokozatosan elkezdett felpörögni a piac. A kényszerűségből otthonról dolgozók egy része úgy döntött: azzal üti el az időt, hogy felújítja lakását vagy házát, és az otthoni barkácsolások miatt nagyon megugrott a lakossági kereslet. Az embereknek ráadásul ezúttal pénze is volt erre, hiszen a járvány és a korlátozó intézkedések miatt hónapok óta sokkal korlátozottabban tudtak csak költeni, mint korábban, így jelentősen nőttek a megtakarításaik.
Ezzel párhuzamosan pedig a lakásépítési piac is beindult. A növekvő megtakarítások és a rendkívül alacsony kamatkörnyezet mellett sokan gondolták úgy, hogy nem meglévő otthonukat szépítgetik, hanem inkább újba költöznek. Emellett rengeteg munkahelyen realitássá vált a tartós home office, ami sokak számára megteremtette a lehetőséget, hogy elővárosi környezetbe költözzenek. Közben egyes ágazatokban az üzleti szféra igénye is nőtt. Az éttermek például kültéri fejlesztésekbe kezdtek, hogy fogadhassanak vendégeket, ezekhez pedig szintén fa kellett.
Az alapból alacsony és a munkaerőpiaci helyzet miatt szűkülő kínálat így 2020 végén egy hirtelen megugró kereslettel találkozott, a fa ára pedig kilőtt.
Persze azt gondolhatnánk, hogy akkor több fát kell kivágni, és a probléma meg van oldva, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet. A hiány ugyanis nem nyers fából, vagyis farönkből volt, hanem a feldolgozott fűrészáruból: például gerendákból, tetőlécekből, szarufából. Maga a fakitermelés felpörgött, csak a fűrésztelepek nem bírták a tempót. Itt pedig nem annyira egyszerű kapacitást bővíteni, idő kell hozzá, hónapok, vagy az érdemi hatáshoz akár egy év is.
Az előállított fűrészáru mennyisége így nem tudott felzárkózni a megnövekedett igényekhez, a piacon hiány alakult ki. Ez pedig egyrészt a jelentősebb megtakarítások miatt egy a szokottnál amúgy is enyhébb árérzékenységgel párosult, másrészt pedig olyan már aláírt kivitelezési szerződésekkel, amelyeket teljesíteni kellett.
Tavaszra a tengerentúlon lényegében teljes lett a káosz. Egyes fűrésztelepek már olyan készárut adtak el, amelyhez még a rönkök sem érkeztek be hozzájuk, a fa ára pedig az egy évvel korábbi szint közel ötszörösére emelkedett. A fa tőzsdei jegyzése hosszabb-rövidebb időszakoktól eltekintve nagyjából 10 éve a 300 és 400 dollár közötti sávban mozgott, ehhez képest februárban átlépte az 1000 dollárt, májusban pedig már 1600 felett járt*Az amerikaiak ezer deszkalábban mérik a fa mennyiségét, egy deszkaláb egy négyzetlábnyi felületű és egy hüvelyk vastag deszkát takar..
Az amerikai sajtóban már látványos infografikák jelentek meg arról, hogy míg tavaly májusban 50 ezer dollárnyi fából 10 házat lehetett építeni, az idén az évnek ugyanabban a szakaszában alig több, mint kettőt. Csak emiatt egy új építésű lakás 13 ezer, egy családi ház 36 ezer dollárral (3,8, illetve 10,8 millió forinttal) drágult.
Ekkor már Magyarországon is erősen terjedt a piacon, hogy az amerikaiak (illetve a kínaiak) Európából is elkezdték felvásárolni a fűrészárut. Ez korábban elképzelhetetlen volt, hiszen a fa normál piaci körülmények között nem olyan értékes áru, hogy elbírja a fél világon történő átszállítás költségét. Persze vannak olyan drágább fák (például az akác), amelynél ez elképzelhető volt eddig is, de a hagyományos építőiparinál nem igazán. Ötszörös árak mellett azonban logikusan más a helyzet.
Nem teljesen egyértelmű, hogy ennek mekkora hatása volt Európában, és erről a lapunknak nyilatkozó szakértők véleménye is jelentősen eltért. Az biztos, hogy az Európából érkező amerikai faimport megugrott az elmúlt hónapokban. Az árak azonban szinte biztos, hogy enélkül is emelkedtek volna az öreg kontinensen is.
Az óceánnak ezen az oldalán ugyanis pont ugyanazok a folyamatok játszódtak le, mint a tengerentúlon. Németországban ugyanúgy megugrott a kereslet, mint az Egyesült Államokban, sőt náluk már tavaly is harminc éve nem látott mennyiségű fát vágtak ki. Ehhez viszont nekik sem volt elég feldolgozó kapacitásuk.
A magyar piacon lényegében mindenki azt mesélte, hogy
Kelet-Európában a németek és az osztrákok kezdték el felvásárolni a fűrészárut olyan áron, amivel a helyiek már nem tudtak versenyezni.
Az egyelőre nem egyértelmű, hogy ezeknek a termékeknek mi lett a sorsa, eladták otthon, vitték ki az USA-ba, vagy egyszerűen spekulatív céllal felhalmozták, de ennek a hazai és a régiós piacok szempontjából sok jelentősége nincs is. A végeredmény ugyanaz: régiónkban egyszerűen hiánycikk lett a fa.
Ágazati szereplők már április végén arra panaszkodtak, hogy nem is az ár a fő gondjuk, hanem hogy nem kapnak megfelelő mennyiségű árut. Magyarország fában nem túl gazdag, így importra szorulunk, és jellemzően nem a rönköt, hanem már a kész fűrészárut hozzák be a környező államokból.
Egy kereskedő, aki korábban elsősorban Ukrajnából szerezte be az árut, június közepén lapunknak azt mesélte, hogy onnan másfél hónapja nem érkezett egyetlen szállítmány sem.
Árajánlatokat ugyan kap, amiből kiderül, hogy egy köbméter fáért nagyjából 300 eurót kellene fizetnie, 70-80 százalékkal többet a tavalyinál, de ennyiért sem tud venni, mert nem hoznak.
Ezért most főleg Szlovákiából vásárol, már amit tud. Ott azonban békeidőben is magasabbak kissé az árak, így jelenleg szinte pontosan kétszerese a beszerzési költség az egy évvel ezelőttinek.
Ráadásul mivel az ukrán forrás kiesett, mennyiségben is sokkal kevesebb fűrészáru érkezik. Egy rendelést most gyakran 2-3 hét, mire össze tudnak rakni, azaz aki házat újít fel vagy épít, annak ennyit biztosan kell várnia a fára. A kényszerű várakozás azonban ennél akár hosszabb is lehet. Rázsóné Szórády Csilla, az Újház Centrum építőanyag-kereskedési hálózat vezetője szerdai előadásában azt mondta: több építőipari terméknél is nagyon látványosan megnyúltak a szállítási idők, de a fa ebből a szempontból is kiemelkedik. Itt ugyanis már időpontot sem nagyon vállalnak a piaci szereplők, csak a készlet erejéig tudják ellátni a vevőket.
A lakosság körében azonban jelenleg van egy olyan réteg, amely vár ennyit, és ki is fizeti a kétszeres árat.
Ennek az oka elsősorban az állami lakásfelújítási támogatás, amely 6 millió forintig akár 50 százalékos is lehet. A lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők szerint az teljesen egyértelmű, hogy itthon nem a támogatás hajtja fel az árakat, az azonban, hogy ilyen drágán is el lehet adni a fűrészárut, részben ennek köszönhető. Az Újház Centrum reprezentatív felméréséből ugyanis az derült ki, hogy a lakosság majdnem pontosan fele, 49 százaléka tervez lakás- vagy házfelújítást egy éven belül.
Arról eléggé eltérnek a vélemények, hogy ez a helyzet meddig tarthat. Voltak olyan piaci szereplők, akik szerint néhány hónap alatt véget ér a mostani őrület, és ha nem is állnak vissza a korábbi szintre az árak, de jön egy jelentősebb korrekció. Mások azonban nem ennyire optimisták, és csak reménykednek benne, hogy legalább az őszi szezonra normalizálódik a helyzet. A legvalószínűbbnek azonban a többség azt tartotta, hogy csak 2022-re áll helyre a rend.
Mindenesetre a tengerentúlon már látszik némi tartósnak tűnő korrekció. A május közepi csúcsról ereszkedni kezdtek az árak, június második hete pedig minden idők legnagyobb áresését hozta a piacon. Így jelenleg az egy hónapja még 1600 dollár körül járó jegyzés 900 dollárra csökkent, ami még mindig két-háromszorosa a megszokottnak, de legalább már nem az ötszöröse.
Szakértők szerint az látszik, hogy a kereslet is némileg visszaesett, vagy legalábbis most már a vevők nem kapkodnak, nincsenek pánikvásárlások. Közben a fűrésztelepek is tettek lépéseket a kapacitások bővítésére, a szektor legnagyobb szereplői dollár százmilliókat költenek el arra, hogy növelni tudják a kibocsátásukat. Ez alapján nem kizárt, hogy a legrosszabbon már túl van a piac, de a következő hónapokban még biztosan lesznek turbulenciák, nálunk pedig ahogy a drágulás, úgy az árcsökkenés és a hiány megszűnése is késve jelentkezhet.
Vállalat
Fontos