Donald Trump amerikai elnök mára gyakorlatilag teljesen szétzilálta a világkereskedelmet. Bár régen sem működött minden olajozottan, ami most van, az teljes káosz, amelyben minden szereplőnek újra kell keresnie a helyét.
Ha úgy érzed, hogy mindez nagyon távol van a magyar hétköznapoktól, és Trump vad gazdaságpolitikai lépéseinek következményei csak valahol Kína és az Egyesült Államok között csapódnak le, akkor nagyot tévedsz.
Trump gazdaságpolitikájának egészen leegyszerűsítve az a központi eleme, hogy az USA-t protekcionista módszerekkel akarja újra naggyá tenni. Számos nemzetközi megállapodást előnytelennek tart, és úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok elég erős ahhoz, hogy a maga elképzelései szerint formálja újra a világkereskedelmet.
Az igaz, hogy az amerikai piac a méretének és a fejlettségének köszönhetően az átlagosnál sokkal nagyobb védettséget élvez egy kereskedelmi háborúban, mert a cégek a határokon belül is tudnak vevőket találni a termékeikre. Ám ez a háború azzal a következménnyel is jár, hogy az Egyesült Államok fokozatosan elszigetelődik a nemzetközi közösségtől.
Az egész játszmában Kína megzabolázása a legfontosabb elem, csakhogy ez olyan, mint a Marokkó nevű játék a pálcikákkal: ha kihúzol párat, minden elkezd dőlni.
Nézzünk néhány egészen konkrét példát arra, hogy mit okoz, amikor Trump elefánt módjára tör-zúz egy porcelánboltban.
Ami nekünk ebből az egészből talán a legfontosabb, hogy mit lép az új helyzetben az Európai Unió. Világos, hogy az évtizedekig épített transzatlanti kereskedelmi gyakorlatok recsegnek-ropognak. Ami eddig volt, azt el lehet felejteni.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke
szeszélyes önzésnek
nevezi az USA bezárkózását, amely a jelek szerint összerántotta a vezető európai tagállamokat. A mag eléggé egyetért abban, hogy új, megbízhatóbb kereskedelmi szövetségeket kell kötni, és tavaly óta gőzerővel megy az unió pozícióinak átszabása.
Mexikóval eddig egy politikai megállapodásig jutott az egyezkedés, Kanadával viszont ideiglenesen már életbe is lépett a szabadkereskedelmi egyezmény, addig is, amíg azt a tagállamok elfogadják. Chilével és a dél-amerikai Mercosurral (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) intenzív tárgyalások folynak, utóbbi ellen azonban éppen Magyarország tiltakozott az elsők között , arra hivatkozva, hogy
az onnan érkező áruk minősége nem megfelelő, bizonyos termékeket pedig állami támogatásokkal tartanak alacsony áron, amivel a magyar gazdák nem tudnak versenyezni.
Tehát ennek hatása is itt kopogtat a magyar termelők ajtaján.
Japánnal már tavaly megegyezett az unió, már csak a Tanácsnak és a Parlamentnek kell a szerződést jóváhagynia. Közben a délkelet-ázsiai országokkal is folynak tárgyalások, igaz, ezek éppen elakadtak.
Alig maradt a Földön hely, ahol az unió ne próbálna új partnereket keresni, eddig Ausztrália volt a fehér folt, de a héten ott is megindulnak az egyeztetések a szabadkereskedelmi egyezményről.
Ausztráliának már most is az Európai Unió a második legnagyobb kereskedelmi partnere (Kína után), és a megállapodás a Bloomberg szerint olyan szektorokat érinthet, mint a gépgyártás, az autógyártás, a vegyipari vagy acélipari termékek. Márpedig ha az Audi, a Mercedes vagy az Opel ennek köszönhetően tudja növelni az értékesítését, az nekünk jól jöhet.
Vállalat
Fontos