Ha elmúltál 3-4 éves, és nincs rá egészségügyi okod, akkor valószínűleg otthon nem használod már azokat a csőrös poharakat vagy cumisüvegeket, amelyekből úgy lehet inni, hogy biztosan nem folyik ki a szád mellett az ital. Ez azért van, mert megtanultál pohárból inni, segédeszközök nélkül.
Ha viszont elmész egy étterembe, lehet, hogy jól esik szívószálon keresztül szürcsölni az italt, már csak azért is, mert például a gyorskiszolgáló éttermekben vagy a bárokban eleve úgy nyomják a kezedbe a poharat, hogy benne van a szívószál, vagy végtelen mennyiségben vehetsz belőle a szalvétád mellé. Sőt, annak érdekében, hogy a szívószál jól álljon, és az ital ne folyjon ki, gyakran még egy középen lyukas műanyag fedelet is kapsz, akkor is, ha nem elvitelre kéred a kávét vagy az üdítőt.
Nem lenne ezzel nagy baj, ha őrületes mennyiségben nem növelné meg a műanyag szemetet. De sajnos ez a helyzet. A szívószálat általában kevesebb mint tíz percig használják, majd eldobják, és sajnos a szelektív gyűjtés elterjedtsége ellenére is nagyon sok jut belőle a környezetbe. A szelektív gyűjtésre a szívószál kis mérete és alakja miatt sok étteremben nincs idő és akarat, de sokszor még a hulladékfeldolgozó gépek is nehezen bírnak vele, mert könnyen átcsúsznak a válogatáson.
De még ha újra is hasznosítják a szívószálat, a kérdés akkor is marad, hogy minek gyártunk, szelektálunk és hasznosítunk újra nagy mennyiségben egy olyan tárgyat, amelyre nincs feltétlenül szükségünk.
A felmérések szerint egy tengeri teknős ma 50 százalékkal nagyobb eséllyel eszik műanyagot, mint 30 évvel ezelőtt, és a szívószálat gyakran nézi élelemnek. Amikor pedig eldugul tőle az orra, az tényleg ki tud akasztani, az alábbi videót ezért csak erős idegzetűeknek ajánljuk.
A teknősök sorsa azonban a mi sorsunk is, mert a tengerben élő állatok műanyag fogyasztása közvetve elmérgezi a táplálékláncot, így a környezetünk elszennyezése nyomokban visszakerülhet az ebédlőasztalunkra. A Világgazdasági Fórum azt jósolja, hogy 2050-re az óceánokban lévő műanyagok tömege már nagyobb lesz, mint az összes halé együttvéve.
A szívószál az utóbbi időben azért került a középpontba, mert nagy szennyező és tényleg könnyű lenne lemondani róla. Az Egyesült Államokban 325 millióan élnek jelenleg, és naponta 500 millió szívószálat használnak el, döntő részben csak megszokásból. Európában az Egyesült Királyság vezet, az amerikainál lényegesen jobb aránnyal, de 65 millió lakosra ott is napi 23 millió szívószál jut.
Szerencsére a szívószálellenes kampányok világszerte egyre több éttermet érnek el, és a tulajdonosok legalább nem automatikusan tolják az italba, hanem csak akkor, ha a vendég külön kéri.
A sarki vendéglő akciója persze fontos, de csak kis lépés, ezért jelentős hír, hogy végre a McDonald’s is beszállt a szívószál elleni nemes harcba. Az Egyesült Királyságban májusban kezdődik a teszt, amelynek során csak kérésre adnak szívószálat, és a műanyagról áttérnek a papír alapra. Ezzel vissza is mennek kicsit az időben, hiszen a hatvanas évek elejéig a szívószál még papírból készült, és csak azért tért át az ipar a műanyagra, mert az olcsóbb és könnyebben gyártható lett.
Ez azt is jelenti, hogy ha tömeges mértékben hagyjuk el a műanyagot, akkor a környezetvédelem árát az éttermekben a vendégek fogják megfizetni. Készülnek már szívószálak bambuszból, fémből és üvegből is, de ezek jóval drágábbak, mint a műanyag.
A szívószálak egyik legnagyobb gyártója, a Primaplast vezérigazgatója nemrég a BBC egyik műsorában elismerte, hogy egyre nagyobb nyomás alatt van a piac, de ő is arra hivatkozott, hogy az alternatív, gazdaságos megoldások fejlesztése megakadt. Ő nyilván nem örülne, de minden jel arra mutat, hogy célszerűbb lenne egyszerűen leszokni a szívószálról, és csak azoknál használni, akik egészségügyi vagy egyéb okok miatt tényleg rászorulnak.
