Elektródgyártás, a cellák összeszerelése, majd formázása – alapvetően e három lépésből áll a lítiumakkumulátorok gyártása, amelyeket különböző mértékű energia-, víz- és nyersanyagigény, illetve potenciális környezetszennyezés jellemez, és ez igaz az egyszerűnek tűnő folyamatba bekapcsolódó beszállítók tevékenységére nézve is. Ez a sokszínűség az egymást érő akkumulátoripari beruházásokról szóló hírekben is érzékelhető, ellentmondásokhoz vezetve: a napokban bejelentett ácsi katódgyár működésének környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban a település jelenlegi polgármestere optimista, elődje ugyanakkor veszélyeket lát.

Az utóbbi vélekedés egyáltalán nem megalapozatlan, a katód előállítása során oldószereként használt NMP (n-metil-2-pirrolidon)

az akkumulátorgyártás során előforduló anyagok egyik legveszélyesebbike

– ez az anyag került be gödi kutak vizébe, erős ellenérzéseket ébresztve a városban működő Samsung-akkumulátorgyárral szemben. Az irritáló hatású, magzatkárosító anyagot ráadásul ki is kell szárítani az elkészült katódból folyamatos légelszívás és -szűrés mellett, ami meglehetősen energiaigényes: az akkumulátorgyártás során felhasznált energia közel fele ehhez a lépéshez kapcsolódik. Igaz, az NMP vízre cserélését célzó fejlesztésekkel mindezen problémák mérsékelhetők.

A másik elektród – az anód – gyártása során már most is vizet használnak oldószerként az üzemek, aminek azonban rendkívül tisztának és ionmentesnek kell lennie. Mindezt elérni szintén energiaigényes folyamat eredménye, és a szükséges vízmennyiség is jelentős, 

az akkumulátorgyártás során jelentkező vízigény jórészt a pozitív elektród előállításához kapcsolódik.

Az anódok és a katódok gyártása történhet az akkumulátorüzemekben – az SK Innovation komáromi egységében egymással párhuzamosan futnak az alkotóegységek gyártósorai –, de vannak katódgyártásra szakosodott gyárak is, ilyeneket létesít az EcoPro Debrecenben és a Huayou Cobalt Ácson.

Az akkumulátorgyárak fontos beszállítói továbbá a két elektród közé kerülő szeparátorfóliákat készítő üzemek (Debrencben a Semcorp, Nyíregyházán a W-Scope gyártja majd az akkumulátorok egyik kulcsfontosságú alkatrészét, míg Nyergesújfalun a Toray kezdte meg tavaly a működését ezen a területen), valamint az elektródok alapjául szolgáló alumínium- és rézfóliák gyártói. (A gödi Samsungnak például a Gödöllőn üzemet létesítő Iljin Materials szállíthat rézfóliát, az ágazatban piacvezetőnek számító Solus Advanced Materials – korábbi nevén Doosan – pedig Tatabányán ruház be).

Az elektród- és szeparátorfólia-lapok mellett elektrolitra is szükség van a cellák működéséhez, ami a leggyakrabban lítium-hexafluorofoszfátból és más, potenciálisan veszélyes adalékokból áll.

A lítiumsóból a levegőbe kerülve nedvesség hatására mérgező gáz képződhet,

az elektrolittal kapcsolatos munkafázisok tehát kivételesen száraz, a személyzettől elzárt körülmények között zajlanak.

Az ionok elektródok közötti áramlását biztosító anyag gyártására is vállalatok specializálódnak, a gödi Samsung kiszolgálására például Sóskút közelében létesített elektrolitgyárat a Dongwha. Az elektrolitgyár felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek számít, termékei ugyanis tűz- és robbanásveszélyesek, továbbá egy esetleges baleset következtében a levegőbe kerülhet a már említett lítiumsó, ami szintén nyugtalansággal tölti el a helyieket. A Samsung és az SK Innovation elektrolittal történő ellátására Tatabányán is történt beruházás a Soulbrain jóvoltából.

A cellák összeállítását követően azok formázása, „öregítése” következik, amikor sor kerül azok első töltésére is. Ennek energiaigénye is jelentős tétel, ugyanis 20-80 százalékos töltöttségi szint elérése a cél, egy évi tíz gigawattórás kapacitású üzem esetében tehát csak ez a lépés 2-8 gigawattóra áramfogyasztást jelent évente, igaz, az akkumulátorokba töltött energiát később a vásárlók felhasználhatják. (Bár ez Magyarország energiafüggőségén nem sokat változtat, hiszen az idehaza készülő akkumulátorok döntő része külföldön forgalomba helyezett autókba kerül.) Mindeközben mérgező gázok is távoznak az akkumulátorokból, amelyeket aztán elégetnek a gyárak.

A legvégső lépés az akkumulátorcsomagok összeállítása, ám ez már nem feltétlenül az akkumulátorgyárakban történik. A környezetre gyakorolt potenciális ártalmak szempontjából továbbá a melléktermékek és a hulladékká vált akkumulátorok feldolgozására hivatott üzemek is figyelemreméltók. Például a gödi Samsung és a komáromi SK Innovation selejtes termékeit Bátonyterenyén feldolgozó SungEel Hitech üzemét légszennyezés és a rákkeltő anyagokkal szennyezett munkakörnyezet miatt büntette meg a munkavédelmi hatóság, de ugyanitt súlyos sérüléssel járó robbanás is történt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA helyieknek tagadták, hogy akkugyár-beszállító épülne Ácson, majd jött a miniszteri bejelentésA településnek a helyeik szerint nyugodt alvóvárosnak kellene lennie, nem pedig ipari területnek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉpül az újabb, 280 milliárdos debreceni akkus gyár, amelynek senki nem ment el egy közmeghallgatásáraNem átlátható, hogy a kiépülő ipari park energia- és vízfogyasztása mennyire lesz fenntartható, amit még zavarosabbá tesz egy rejtélyes elbocsátás.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech akkumulátor akkumulátorgyár akkumulátorgyártás lítium-ion Olvasson tovább a kategóriában