Zömmel a közlekedéssel, mezőgazdasággal és várostervezéssel foglalkozó szakértők körében merül fel időről időre a közutak föld alá vezetésének lehetősége, amivel kapcsolatban az aktuális vélekedéseket a BBC cikke foglalta össze. A Földön már most is több, mint 64 millió kilométer az úthálózat hossza, ami a fejlődő országok beruházásai miatt gyors iramban bővül, így a kérdés nagyon is időszerű, amiről az élénk szakmai diskurzus is árulkodik.
Az útépítések nyomán felmerülő egyik triviális probléma, hogy rengeteg olyan területet vesznek el a természettől és a mezőgazdaságtól, aminek nem csak az élővilág és a termés látja kárát, hanem a növényvilág szén-dioxid megkötésére alkalmas kapacitása is. A szakértők szerint ezen felül a földfelületek töredezetté válása is gondot jelent: az utak szétválaszthatják egymástól a ragadozókat és a zsákmányállatokat, nehezítik a fajok különböző génállományú képviselőinek találkozását és az erdők szétszabdalásával növelik az erdőszélek hosszát, ahol jellemzően hamarabb pusztulnak el a növények.
A városokban is akad mostanra sok példa, ami az utak mélybe ásásának kedvező következményeire utalnak, és a békésebb biciklis és gyalogos közlekedésen túlmutatnak. Bostonban egy főútvonal alagútba vezetésével 121 hektárnyi terület szabadult fel, ahol többek között fesztiválok és kiállítások befogadására alkalmas parkokat létesített a város. A sűrűn lakott környékeken kialakított zöldterületek ráadásul a szélsőségesebbé váló időjárási körülményekhez való alkalmazkodást is segítik,
az aszfaltnál ugyanis sokkal kevésbé melegednek fel, és a hirtelen lezúduló csapadék elvezetésében is szerepet játszanak.
A felszabadult területeken ráadásul ingatlanberuházások is megvalósíthatók, amivel kapcsolatban Seattle példáját idézi a BBC, ahol 440 ezer négyzetméteren épülhettek új lakások a felszíni autósközlekedés ritkításának köszönhetően. Ezek a fejlemények a helyi lakás- és szociálpolitikai problémák megoldását is segíthetik, persze csak kellően tudatos tervezés esetén. Szakértők szerint még a közúti dugók problémáját is csillapíthatná az utak föld alá vezetése, noha ehhez olyan paradigmaváltásra lenne szükség az autós közlekedésben (például az autómegosztó szolgáltatások szélesebb körben való elterjedése), ami jócskán túlmutat az úttervezés kérdésén.
A föld alatti autósközlekedés persze számos nehézséggel és negatívummal is járna. A belsőégésű motorral hajtott gépkocsik zárt terekben történő üzemeltetése eleve sok kihívást támaszt a tervezők felé, a balesetek rendkívül súlyos következményekkel járhatnak, a természeti katasztrófák közül pedig az egyre gyakoribb özönvízszerű esőzések fenyegethetik az alagutak épségét. Az építkezések továbbá nem csak az országok költségvetését, de a környezetet is jócskán megterhelnék a felszíni útberuházásokhoz képest: az alagútépítéshez sokkal több betonra van szükség, aminek előállítása jókora széndioxid-kibocsátással jár, majd az üzemeltetés során a szellőzés és a világítás igényel többletenergiát.
Végül, de nem utolsó sorban a mélyben zajló építkezések többletköltségeit valószínűleg csak más közszolgáltatások rovására tudnák kigazdálkodni a kormányok. Ezeket a pénzeket pedig érdemes lehet az autózás körülményeinek fejlesztése helyett olyan beruházásokra szánni, amelyekből szélesebb rétegek részesülhetnek, mint például a tömegközlekedés.
