Tavaly szeptemberben nagy reményekkel és felhajtással indult útjára az Ocean Cleanup nevű projekt, amelyet azért hozták létre, hogy eltakarítsák a Csendes-óceánon összegyűlt műanyaghulladék egy részét. Kevesebb mint három hónappal később azonban fel kellett függeszteni a nagytakarítást, mivel több problémája is akadt a szemetet begyűjtő készüléknek.
Az Ocean Cleanup több mint két hónapon keresztül tanulmányozta, hogy mi okozhatta a nehézségeket. A múlt héten kiadott közleményük szerint megtalálták a hibákat, és néhány hónapon belül folytathatják a Csendes-óceán kitisztítását.
Az óceánokat elárasztó szemét napról napra látványosabb problémát jelent. A leginkább az egyszer használatos műanyagszemét folyamatos halmozódása egyre elborzasztóbb példákban nyilvánul meg. Pár hete például 40 kilogramm műanyagot találtak egy bálna gyomrában, a héten pedig Olaszországban vetett partra egy bálnát 22 kiló szeméttel a hasában. Még egy csomag folyékony mosószert is találtak benne, aminek még a márkája és a vonalkódja is látszott.
Évente átlagosan nyolc millió tonna szemét kerül a tengerekbe, és az összmennyisége egy évtized alatt a háromszorosára nőhet. A probléma a Csendes-óceánnál a legszembeötlőbb: a Great Pacific Garbage Patch-nek nevezett szemétsziget súlya 80 ezer tonna lehet és összesen 1,8 ezer milliárd műanyagdarabból tevődik össze, amelyeknek több mint 90 százaléka fél centinél is kisebb.
Az Ocean Cleanup célja, hogy a szemétszigetet 50 százalékát öt éven belül felszámolja. Igaz, a projektet sok kritika érte, számos tudós szerint műszaki szempontból irreális az elgondolás. Ráadásul hozzáállásban sem feltétlenül a legjobb az üzenet: nem ott igyekszik megoldani a problémát, ahol az keletkezik (tehát a mi saját, műanyag csomagolásokban dagonyázó életmódunkban), hanem tőlünk távol, ahol nem kell foglalkoznunk vele.
A projektet még 2013-ban indította el egy akkor 18 éves holland fiú, Boyan Slat, miután egy görögországi nyaralásán szembesült a tengereket szennyező szemét mértékével. A projekt azóta több tízmillió dollár támogatást kapott, és ősszel jutott el abba a fázisba, hogy élesben is kipróbálják.
A készülék működése.
A tisztítórendszer legfontosabb eleme egy 600 méteres cső, amely a vízfelszínen lebeg és U-alakban körülöleli a vízen úszó szemetet. A szűrője három méter mélyre nyúlik le, hogy felfogja a műanyagszemetet, de szabadon átengedi a halakat. Az első éles bevetés során azonban az derült ki, hogy nem elég gyorsan mozog a rendszer. Ráadásul a tervezés és a legyártás sem volt tökéletes, mert egy darab is letört az eszközről.
Bár az első bevetés nem volt teljesen sikeres, azért elért ígéretes részeredményeket. Az U-alakú koncepció működőképesnek tűnt, és több mint két tonna szemetet így is össze tudott gyűjteni. A hibák kijavítása néhány hónapba telhet, ezt követően visszatérhet a tisztítórendszer.
“Ha mi elbukunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy hosszú ideig nem lesznek kitisztítva a tengerek” – nyilatkozta a projekt alapító Boyan Slat. A célok eléréséhez azonban a szervezet saját számításai szerint nemcsak a technológiának kellene működnie, hanem összesen hatvan hasonló készüléket is vízre kellene tenni 2021-ig.
