A kétezres években is jellemző volt a munkaerőhiány a magyar gazdaságban, a mostanihoz hasonló reakciókat kiváltva az akkori Orbán-kormányból.
Viszonylag kevés magyarországi foglalkoztatottnak kell a szokásos munkaidőnél rendszeresen sokkal többet dolgoznia.
A dolgozni képes és szándékozó, de munkanélküli csoportok aktivizálására szánja a kormány az uniós források jelentős részét, kérdés, előrukkol-e újdonságokkal a korábbi intézkedésekhez képest.
Már most is legmagasabb foglalkoztatottságú európai országok közé tartozik Magyarország, mégis 80-ról 85 százalékra növelné 2030-ig a foglalkoztatási rátát a kormány.
A munkáltatók és a politikusok is érzékelik most már a szülőkre rendkívüli költségeket kirovó brit gyermekgondozási rendszer problémáit.
A kereslet már helyreállt, a kapacitások viszont messze nem a régiek, és nem is lesz könnyű egyhamar visszaépíteni őket.
A szinte hagyományosan alacsony fizetéseket adó kulturális, szórakoztató ágazat sajátos módon vészeli át a munkaerőpiaci feszültségeket.
Lehet, hogy béremelésre kényszerülnek a munkaadók, hogy a belföldi dolgozók közül is toborozni tudjanak.
Több mint 140-en jelentkeztek egy olyan pozícióra, amire egy éve csak ketten-hárman, a kulcsembereket azonban még mindenhol próbálják megtartani.
Még mindig nagyon sokan eltűnnek télre a munkaerőpiacról, pedig a cégek már lasszóval keresik a dolgozókat.