Az utóbbi hetekben megjelent írások elsődlegesen valószínűleg a propaganda eszközei, de így is figyelemre méltó a témát mélységében boncolgató dolgozatok sűrűsödése.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos orosz atomfenyegetés hitelességét a történelem eddigi egyetlen nagyhatalmi nukleáris válságának tanulságai alapján is nehéz megítélni, bár vannak párhuzamok 1962 és 2023 között.
A tavalyi, 30 százalékos visszaesés után idén normalizálódni kezdett a gazdasági helyzet Ukrajnában, de az újjáépítés így is évtizedes projektnek ígérkezik.
Az új sorozat arra keresi a választ, milyen helyzetben és hogyan reagál Magyarország az átalakuló világrendre.
Az otthonaikat elveszítő családok hosszabb időre is menedékre lelnek az eleinte a bombázások átvészelésére használt létesítményekben.
A legszegényebb rétegek Putyin legelkötelezettebb támogatói, rajtuk kívül csak a háborút pénzeli erőteljesebben az orosz gazdaság.
Az újabb fegyverszállítások ellenére vannak olyan hangok Nyugaton, miszerint hosszabb távon korlátozni kell az ukrajnai háborús célokat és az ukrán haderő támogatását.
A humanitárius segítség mellett a munkaerőpiaci szempontok is vezérlik a menekülteket fogadó országokat, a magyar foglalkoztatók toborzási nehézségeit azonban aligha enyhíthetik az ukránok jelenléte.
Eredetileg a civil termelőket megkímélte volna az orosz kormány a hadiipari munkától, de ezt a szándékot nem sikerült tartani.
Fél évbe is beletelhet, mire sikerül helyreállítani az ukrán energetikai infrastruktúrát, ami folyamatos orosz támadás alatt áll.