El lehet kezdeni a magasnyomású gazdaságpolitikát, pumpálni a fogyasztást, beindítani az olcsó hiteleken alapuló gazdasági növekedést, csak fennáll a veszélye, hogy a török útra tévedünk.
Hosszabb távon sem a szóbeli nyomásgyakorlás, sem az egyes részpiacok kamatszintjeinek direkt, jegybanktól független irányítása nem célravezető.
A 13 százalékos irányadó ráta még nem jelenti az út végét, sőt a neheze még csak most jön a döntéshozók számára.
Miután múlt héten Matolcsy György élesen kritizálta a kormányzat gazdaságpolitikáját, ezúttal olyan helyről kapott hasonlóan éles választ, ahonnan korábban nem.
A piaci folyamatok mellett a kormányzati lépések is befolyásolhatják a hitelezés alakulását.
Sok mindent lehet mondani a magyar gazdasági csodáról, de leginkább azt, hogy csoda, hogy még él.
Az infláció azonban továbbra is közellenség, fogalmazott a jegybankelnök.
Ha a választást követően nem körvonalazódik gazdaságpolitikai fordulat, a külső nyomás enyhülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hazai infláció visszatérjen az egyensúlyi szintjére.
Az árkorlátozások fékezik a pénzromlást, de egyre láthatóbbak a káros mellékhatásaik. Mi lesz, ha hagyják őket kifutni április végén, május közepén?
Hat aranyrúdból, amellyel az első háromnegyed évben nőttek a jegybanki tartalékok a világban, majdnem pontosan egy az MNB páncéltermében kötött ki.