Segítené a várólisták csökkentését a magánegészségügyi kapacitások állami igénybe vétele, de ez valószínűleg csak akkor valósulhat meg, ha a páciensek is a zsebükbe nyúlnak.
Lényegében ezen kezdett el dolgozni a kormányzati szakpolitika, de rengeteg a nyitott kérdés.
Nem csak a magánegészségügyből, hanem az állami ellátásból is eltűnt a betegek egy része.
Takács Péter nem osztja azt a vélekedést, miszerint a magánegészségügy könnyítene a várólistákat görgető állami ellátás helyzetén.
Az elmúlt pár év egészségpolitikai intézkedései nyomán a magasabb fizetések mellett a szolgáltatások színvonala nem lett jobb, a közhangulat javulása se érződik, és az ellátottak száma sem nőtt.
5-15 milliárd forintba is kerülhet a reform, ami a MOK szerint rontja a betegek gyógyulási esélyeit, és több embert kényszerít magánellátásba.
Már csak kényszerből is egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyi szolgáltatásokat, de egyre nagyobb teher minden kezelést egyenként kifizetni.
Csak a kiszámíthatatlanság biztos: lehet, hogy jár egy ellátás, de nem biztos, hogy jut is. Ez pedig számos ember életébe kerül nap mint nap.
Hívhatjuk páciensnek vagy betegnek az alanyt, a feladat ugyanaz: értse a diagnózist, a terápiát és azt, hogy mit tehet saját maga a gyógyulása érdekében.
A magánellátásban dolgozó orvosok kötelező közellátási feladata nem látszik túlzónak, illeszkedik a korábbi döntésekhez, ehhez hasonló megoldások más országokban is vannak.