Általában vicces, de sokszor tragikomikusan áthallásos visszaolvasni ma azokat a cikkeket, amelyek több mint 40 éve az áruhiány okairól és kezeléséről szóltak.
Az európai szemmel nézve furcsa zéro-Covid politika egyhetes lezárásokhoz vezet, ami tovább szaggatja a globális ellátási láncokat.
2010 óta az export volumen növekedését a magas technológiai intenzitású ipari termékek adják, csúcstechnológiai exportban nem fejlődtünk.
Sokan reménykedtek abban, hogy idén már elkezdenek enyhülni a nemzetközi szállítási problémák, most azonban úgy néz ki, hogy annak is örülni kell, ha nem lesz még rosszabb a helyzet.
Minden költség elszállt, mondja az Essity Németországban.
A magyar gazdaságban megtermelt érték egyre nagyobb részét exportáljuk, de nem lépünk feljebb a nemzetközi termelési láncokban az OECD friss adatai szerint.
Nem feltétlenül indokoltak azok a félelmek, amelyek miatt a törvénymódosítást megalkották.
A csökkenő profit miatt a franchise partnerek drágábban kapják majd az árut a központi cégtől, és dönthetnek, hogy mit hárítanak át a fogyasztóra.
Egyes ruhaipari cégek a Balkánra és a Földközi-tenger térségébe hozzák a termelést Ázsiából, de ami a textileknél működik, más iparágakban nem feltétlenül fog.
Ha új autót akarunk venni, elő kell rendelni az ár 5-10 százalékáért, és várni, hogy a kocsink hónapok vagy akár másfél év múlva legördüljön a szalagról.