Az elmúlt hetekben már több mint 2 milliárd köbméternyi orosz gáz hiányzott az európai importból, ennek nagy részét azonban sikerült pótolni.
Ebben a háborúban nincsenek győztesek, de az körvonalazódik, hogy Oroszországra nehezebb évek várnak, mint Európa államaira.
Azok a cégek, amelyek nem tudják kigazdálkodni a költségnövekedést, vagy áthárítják a költségeket, tovább hajtva az inflációt, vagy felfüggesztik működésüket.
Több heti számolás után sem látja a legtöbb önkormányzat, hogy mivel jár a rezsi emelkedése, állami beavatkozás nélkül sok település hamar csőd közelébe kerülhet.
Októbertől és januártól a szerencsésebbek is négy-ötszörös áremelkedéssel szembesülhetnek, de lesznek olyan cégek, amelyeknek tizenötszörösére drágul a gáz és az áram.
Logikus érvek szólnak amellett, hogy ne zárják el teljesen a gázt, mert ez az utolsó orosz adu. De vajon meddig?
Ha az előttünk álló télre optimalizál egy háztartás, akkor valószínűleg nem a szigetelés felé fordul, hanem klímás megoldással húzza le a havi költségeket.
A gazdaság alkalmazkodóképessége a jelenlegi szabályozási környezetben véget ért, a probléma kezelése ebben a pillanatban a politikai innováció terepe.
Ráadásul ez csak akkor tartható, ha nagy változás nem áll be a gázszállításokban.
Az amerikai palagázszektor olyan hatalmas nyereséget termel, hogy hamarosan minden adósságát leépítheti, ami újabb beruházásoknak adhat teret. Ehhez azonban idő kell.