Korábban alapvetésnek számított, hogy a GDP-növekedés nincs hatással az emberek boldogságára, de úgy tűnik, hogy leginkább mégis ez tudja jó irányba mozdítani.
Mióta felméréseket készítenek az emberek hogylétéről, sosem kaptak ilyen lesújtó adatokat.
Gazdagabbak vagyunk, és van kihez fordulnunk segítségért, de az egészségügyi állapotunk régiós összehasonlításban is megkeseríti az életünket.
Korábban több tanulmány is arra jutott, hogy bizonyos jövedelmi szint felett a pénz már nem boldogít, pedig igen, csak egyre elhanyagolhatóbb mértékben.
A jövedelem természetesen befolyásolja a boldogságérzetet, de összességében inkább az számít, hogy milyen az ember társadalmi státusza, és ez is szétszakadóban van.
Akkor is igaz ez, ha kiszűrik a regionális, demográfiai és egyéb tényezőket.
Fontos számszerűsíteni a boldogságot, de nem mindegy, hogy hogyan akarjuk megmérni. A stabilitás mindenesetre boldogabbá teszi az ember életét.
Több mint 20 ezer ember kérte ki egy érme véleményét a döntéséről, és az volt igazán boldog hosszú távon, aki változtatni tudott a megszokott életén.
Megjelent a végső, részletes jelentés a két évig tartó finn alapjövedelmi kísérletről. Az emberek boldogabbak lettek, de a munkaerőpiacra nem tudtak jobban visszatérni.
Az emberek boldogságérzete 47-48 éves korukban éri el a mélypontját – állapította meg egy 132 ország felméréseit összegző brit kutatás.