Én nagyon nem szeretem a disztópikus világképeket. Nekem muszáj hinnem abban, hogy lehet ezzel az egésszel valamit kezdeni. És ezért csináljuk többek között azt, hogy megpróbálunk hozzányúlni a sokkal fiatalabb generációhoz. A középiskolásokhoz, az általános iskolásokhoz. És én személy szerint azt látom, hogy ott azért meg lehet fogni ezt a kérdést – mondta Szántay Csaba, a Richter Gedeon Nyrt. szerkezetkutatási osztályának vezetője, és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) oktatója a 28. óra ötödik adásában arról, hogy mit lehet a problémával kezdeni, hogy a hallgatók egyre nagyobb arányban kezdik hiányos alaptudással az egyetemi képzéseket.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Keglevich György, a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszékének egyetemi tanára szerint az elmúlt évtizedben egyre fokozódó színvonalcsökkenés tapasztalható az egyetemen a középiskolából kikerülő diákok tudásának kiterjedtségében és mélységében. Ennek szerinte több oka is van. A középiskolában gyakran nem kapnak megfelelő tudást, amihez a tanárok motivációjának hiánya is hozzájárul.
Az egyetemekre kerülő generáció gyakran nem eléggé motivált, és nincs tanulási módszere, mert a középiskolában nem tanítják meg tanulni. A helyzetet az elmúlt években a járvány is nehezítette. Az is jellemzővé vált, hogy a hallgatók frusztráltabbak, gyakrabban bizonytalanodnak el, csúsznak a félévekkel, vagy szakot váltanak.
Én az egyetemen mágneses magrezonancia spektroszkópiát tanítok, ami egy nagyon nehéz tárgy. És ahhoz, hogy ez az oktatás érdemi legyen és működjön, szükség van egy sereg olyan ismeretre – fizika, matematika – amit régebben azért hoztak magukkal a gyerekek a középiskolából. És most mintha ez ott se lenne. Olyan alapfogalmakat nem tudnak, amiket 5-10 évvel ezelőtt még hoztak magukkal
– mondta Szántay Csaba.
Ma sincs hiány tehetségekből a Richterben, de drámaian többet kell keresni őket. Gyakran az elköteleződés szintje alacsonyabb, mint korábban. Tudás- és attitűdprobléma együtt jelentkezhet
– tette hozzá.
Dr. Szántay Csaba, Holtzer Péter és Dr. Keglevich György. Fotó: G7
A beszélgetés részleteiben kitért arra, hogy fiatalabb korban, még az egyetemre érkezés előtt hogyan lehet megszólítani, befolyásolni a tanulókat, hatni rájuk, illetve velük és tanáraikkal együttműködni. Szántay Csaba a Richter példáján keresztül érzékeltette azt a sok éves evolúciót, ahogy ma már az a megközelítés is felerősödött, amelynek során a középiskolás (sőt, felső tagozatos) szemléletformálásban is aktívan vesznek részt.
“A vállalat alapvető identitása nem csak az, hogy ő egy vállalat, hanem egy kulturális közeg, ökoszisztéma része, ami befolyással van erre a kultúrára” – mondta. Akkor működik mindez jól, ha a vállalat önző megközelítése abban a tekintetben, hogy a jövőben majd könnyebben, nagyobb és jobb színvonalú merítésből juthasson szakemberekhez, kutatókhoz, harmonizál a társadalmi szerepvállalással, misszióval, és az imázs kialakításával.
Keglevich György azt mondja, a felvett hallgatókat fel kell zárkóztatniuk, nem megoldás „mindenkit megbuktatni”.
Én azért küzdök, hogy meggyőzzem a kollégákat, hogy nekünk azt az utat kell választanunk, hogy akiben bármi fantáziát látunk, vagy akár a csíráját a képességeknek, azokat nekünk fel kell építenünk. Egyszerűen pótolnunk kell azt, amit a középiskolákban nem kapnak meg
– mondta. Ezért a felzárkóztató kurzusok, korrepetálások fontossága nő. Az is jobban strukturálandó szerinte, hogy mi az, ami valóban nagyon fontos, és az egyetemi előadásoknak jobban ezekre kellene fókuszálniuk.
Az egyetemen vannak nyílt napok középiskolásoknak, és előfordulnak szakkollégiumi szervezésű középiskolás versenyek. Elvileg van lehetőség középiskolásoknak például bejárni az egyetemi laborba, de ez nem túl népszerű a leterhelt oktatók körében. Általában is igaz, hogy lehetne még sokkal proaktívabbá tenni azt, ahogy a felsőoktatás a közoktatás, a középiskola közelébe megy.
Ezen belül a pályaorientációnak is hatékonyabbá kellene válnia mind az egyetem, mind a vállalatok részéről. Ez célozhatja a diákokat, de természetesen a tanárokat is.
„A tanárok tanítanak valahogy valamit, de fogalmuk sincs arról, hogy mi a tanításuk végpontja” – említi Szántay Csaba annak kapcsán, hogy amikor egy tanár és diákcsoportja közelről szembesül egy gyárlátogatáson a kutatás-gyártás részleteivel, azt követően a tanár is sokkal inkább képes lesz hiteles tudás és szenvedély átadására. Természetesen ez is olyan, amivel sok-sok vállalat segíthetne iskolásokat, pedagógusokat.
Elképesztő mennyiségű visszajelzést kapunk ezektől a tanároktól és diákoktól, akiket behívunk, hogy innentől kezdve látják, hogy mi az értelme annak, amit csinálnak. Ez olyan, mint egy adrenalininjekció
– mondta.
A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
(A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).
A 28. óra előző részei:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
