Hírlevél feliratkozás
Al-Hilal István
2024. július 6. 05:47 Pénz

Jó befektetési lehetőségekről maradhat le, aki a banki ökölszabályt követi

(A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A tőzsdén jegyzett amerikai pénzügyi vállalatok az első negyedévben eredményeikkel kényelmesen felülmúlták az előrejelzéseket, de mivel az irányadó kamatlábak valószínűleg a csúcson vannak, és a következő hónapokban várhatóan csökkenni fognak, sok befektető pesszimistán ítéli meg a pénzügyi vállalatok kilátásait.

Az általános nézet szerint a csökkenő kamatlábak negatívan hatnak a pénzügyi részvényekre, mivel ez a kamatbevételekből származó jövedelem csökkenésével jár. Ez azonban leegyszerűsítés. A pénzügyi vállalatok sokszínű palettájának a bankok csak egy részét képezik, és az egyes cégek közötti jelentős eltérések miatt a teljesítményük is különböző tényezőktől függ. Ha valaki a fenti elnagyolt ökölszabályt követi, akkor lemaradhat néhány olyan meggyőző lehetőségről, amely a piac többi részének elkerüli a figyelmét.

Nettó hatás

A banki mérlegek alkotóelemei jellemzően az eszközök, többek között a hitelek és jelzáloghitelek, a befektetési eszközök, például az államkötvények, valamint a központi banknál tartott tartalékok. Ezek az eszközök kamatot termelnek a társaság számára. A forrásoldalon az ügyfelek által elhelyezett betétek alkotják a fő csoportot, melyek után a bank kamatot fizet. Ezért a kamatlábváltozások által a bankokra gyakorolt hatás értékelésekor fontos, hogy a nettó hatást vizsgáljuk.

Amikor az alapkamatok emelkednek, az eszközök kamatlábai is emelkednek, és ennek következtében a bruttó kamatbevétel is nő. Amikor azonban az alapkamatok magasak, a kamatköltségek („tőkeköltségek”) is feljebb kúsznak. Ez pedig csökkentheti a banki nyereséget.

A hozamgörbe alakja (a különböző időhorizontokon követelt kamatláb) szintén befolyásolja, hogy a kamatlábváltozások hogyan hatnak az eredményekre. Egyes banki eszközök, például a jelzáloghitelek esetében hosszabb távú kamatokat számítanak fel, míg az ügyfélbetétekért általában rövid távú kamatokat fizetnek. Ha a hozamgörbe meredekebbé válik, mert a rövid távú kamatok csökkennek, a hosszú távúak pedig magasak maradnak, az kedvezően hathat a banki nyereségre, mivel a bruttó kamatbevétel magas marad, míg a kamatköltségek csökkennek.

A gyakorlatban, amikor a rövid távú kamatlábak magasak (mint most), a hozamgörbe meredeksége általában negatív, mivel a piac nagyobb recessziós valószínűséget áraz be. Ez a kilátás csökkenti a hitelek iránti keresletet és ezáltal a banki mérlegekben szereplő, kamatozó eszközök állományát. Idővel azonban, ahogy a kamatlábak csökkennek, a recesszió valószínűsége is csökken, ez pedig pozitív hatással van a hitelállomány növekedésére.

A kamatok átárazódásának gyakorisága is fontos. Míg a jelzáloghitelek kamatlába általában több évre rögzített, a banki hitelportfóliók jelentős része – főleg a kereskedelmi hitelek és a hitelkártyák – még mindig a görbe rövid végéhez van beárazva. A gazdasági ciklus elején, amikor a növekedési kilátások pozitívak és a referencia-kamatlábak emelkednek, a bankok ezeket a magasabb kamatlábakat gyorsan áthárítják a rövidebb lejáratú hitelek felvevőire. A bankok által az ügyfeleknek a betétek után fizetett kamatok átárazása azonban ritkább.

Ez azt jelenti, hogy a ciklus elején a nettó kamatbevétel gyorsan javul. Ahogy a ciklus egyre érettebb szakaszaiba lép, és a magasabb kamatlábak a gazdaság lassulását idézik elő, a banki portfóliók hitelminőségére kedvező hatással van a hitelköltségek viszonylag gyors, lefelé történő átárazódása, és enyhíti a hitelfelvevőkre nehezedő nyomást. Ez némileg ellentmond a szokásos logikának; amikor a kamatlábak csökkennek, akkor általában azt várnánk, hogy a bankok kevesebb kamatbevételt tudnak megtermelni az eszközeikkel. A magas kamatlábak azonban nagyobb valószínűséggel okoznak pénzügyi nehézségeket a hitelfelvevőknél, ami nemteljesítéshez vezet és növeli a bankok hitelezési veszteségeit. A bankok számára a legfontosabb a kihelyezett hitelek visszaszerzése, ezért meg kell teremteni a magas kamatbevétel és a hitelezési veszteségek korlátozása közötti egyensúlyt.

Honnan jön a jövedelem?

Míg az köztudott, hogy a nettó kamatbevétel a banki nyereség egyik fő hajtóereje, azt már kevesebben tudják, hogy sok bank gondosan diverzifikált jövedelemszerzési modellel rendelkezik. A pénzügyi vállalatok kilátásainak megértéséhez fontos tisztában lennünk azzal, hogy miképpen reagálnak ezek a különböző bevételi források a változó gazdasági körülményekre.

A JP Morgan a világ legnagyobb bankja, de bevételének csak nagyjából a fele származik nettó kamatbevételből. Árbevételének további forrásai a befektetési banki és vagyonkezelési tevékenységek. A Goldman Sachs pedig még kevésbé támaszkodik a nettó kamatbevételre, melyből 2023-as bevételének mindössze 14 százalékát realizálta.

A vagyonkezelés és a befektetési banki tevékenység fontos üzletág mind a bankok, mind a nem banki pénzügyi vállalatok, például a KKR, az Allianz és a Jefferies számára. A vagyonkezelési és a befektetési banki üzletág általában rosszul teljesít, ha az alapkamatok magasak (és fordítva).

A magasabb alapkamatok a diszkontált cashflow-elemzésben szereplő kockázatmentes kamatlábon keresztül növelik a „tőkeköltséget”, ami csökkenti a részvények értékeltségét. A magasabb alapkamatok csökkenthetik a részvények viszonylagos vonzerejét a befektetők szemében, mivel a magasabb kamatköltségek erodálják a nyereséget vagy pénzügyi nehézségeket okozhatnak. Ennek hatására a befektetők tőkét vonhatnak ki a részvénypiacról, a kivont tőkét pedig alacsonyabb kockázatú eszközökbe, például államkötvényekbe irányíthatják át. A vagyonkezelők bevételeit az általuk kezelt ügyfélvagyon nagysága határozza meg. Ha a kezelt vagyon csökken – akár a részvényárfolyamok csökkenése, akár az ügyfelek által végrehajtott pénzkivonás miatt -, az csökkenti a vagyonkezelők nyereségét.

A vállalatok olyankor, amikor a kamatlábak magasak (és ezért a finanszírozási költségek magasak), kevésbé hajlandók tőkét bevonni vagy összeolvadásokat végrehajtani, ami csökkenti a befektetési banki díjakat.

A magas kamatlábak következménye a részvénypiacokon keresztül érvényesül, de a kötvénypiacon keresztül is van hatásuk. A magasabb rövid távú kamatlábak a kötvényportfóliók nagymértékű átértékelődéséhez vezethetnek, amit az elmúlt két évben is láthattunk. Gondoljunk csak a Fifth Third Bancorpra, az USA egyik legnagyobb bankjára. A kötvények alacsonyabb értéke 2022-ben 6 milliárd dollárral járult hozzá az „adózás utáni egyéb átfogó eredményvesztéshez” − emellett valósággal eltörpült a bank 2 milliárd dolláros nettó nyeresége. Hasonló dinamika okozta 2023 márciusában a Silicon Valley Bank összeomlását is.

Bár minden bank pénzügyi vállalat, nem minden pénzügyi vállalat bank. Az MSCI ACWI Financials Indexben szereplő társaságok mintegy 44 százaléka diverzifikált vagy regionális bank. A pénzügyi szektoron belül üzleti modellek széles skálája működik, amelyek közül egyesek alig vagy egyáltalán nem érzékenyek a kamatlábakra, míg mások még a csökkenő vagy alacsony kamatlábakból is profitálni tudnak.

Egyes piaci szakértőket hallgatva az a benyomásunk támadhat, hogy a csökkenő kamatlábak egyértelműen rosszat jelentenek a pénzügyi részvényeknek – pedig ez nincs így. A szektor sokszínű, sok-sok bankot és nem bank jellegű vállalkozást foglal magában, amelyek számos különböző üzleti modellel és bevételi forrással rendelkeznek és eltérő mértékben érzékenyek a kamatlábakra. Bizonyos pénzügyi vállalatokat csak kis mértékben befolyásol a kamatlábak mozgása, míg mások kifejezetten hasznot húzhatnak az alacsonyabb kamatlábakból.

Ezen túlmenően a pénzügyi vállalatokra az is hatással van, hogy melyik régióban, milyen gazdasági és szabályozói környezetben, mennyire éles versenyhelyzetben, mely ügyfélszegmenseket kiszolgálva működnek. Ez egy összetett és árnyalt ágazat, amelynek előnyére válik a lehetőségek azonosítása érdekében végzett, mélyreható elemzés. Az, hogy az ágazatról leegyszerűsítő általánosítások születnek, téves értékeltségekhez vezethet, amelyeket a gondos és alapos befektetők fel tudnak fedezni − és ki tudnak használni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsodálatos hetes? A GRANOLA jobb befektetés lehetAz amerikai sztárrészvények tündöklése kockázatokat rejt magában, a legjobb európai vállalatokat viszont sokkal kedvezőbb árazás mellett lehet megvásárolni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz amerikai tőzsde bankok kamat kamatpálya kamatszint pénzintézet Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Torontáli Zoltán
2024. július 23. 13:52 Adat, Pénz

Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük

A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.

Kiss Péter
2024. július 21. 04:56 Pénz

Mire számíthatnak a szárnyalás után a befektetők a második félévben?

Meglepően jó eredményeket hozott az első félév a tőkepiacokon, most érdemes megnézni, hogy mi várható az év második félévében.

Bukovszki András
2024. július 20. 05:39 Pénz

Még nem győztük le az inflációt

Hiába az elsőre kedvezőnek tűnő kép, ha a számok mögé nézünk, látszik, hogy az infláció alakulása tartogathat még kellemetlen meglepetéseket.

Fontos

Jandó Zoltán
2024. július 24. 05:46 Adat

Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma

Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.

Torontáli Zoltán
2024. július 23. 15:58 Adat, Vállalat

A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban

Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.

Bucsky Péter
2024. július 23. 05:19 Közélet, Vállalat

A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?

Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.