A 2010 óta hivatalban lévő Fidesz-kormányok nagyon hatékonyan léptek fel a feketegazdaság visszaszorításának érdekében. Ezt a jelenséget már több részletes cikkben is bemutattuk, mivel az eredmények már legalább két-három éve jól látszanak. Az adatok és a folyamatok egyértelműen arra utalnak, hogy a feketegazdaság visszaszorulása mögött elsősorban nem a humán oldal erősödése (például nagyobb adófizetési hajlandóság vagy a csalások közmegítélésének változása), hanem inkább olyan technológiai fejlesztések állnak, amelyek kikényszerítik ezt a változást. Ezek tulajdonképpen lehetetlenné teszik az adóelkerülést (például az online pénztárgép a kiskereskedelemben, ekáer a fuvarozásban), vagy legalábbis nagyon nagy mértékben megnövelik a lebukás esélyét.
A folyamat egyik legjobb mutatója az adórés mértékének alakulása. Ez azt számszerűsíti, hogy mennyi a reálisan elvárt és a ténylegesen befizetett áfa között a különbség. Ha a pénzforgalmi adatok alapján elvárható, hogy a költségvetésbe beérkezzen például 100 forint, de a valóságban csak 90 érkezik meg, akkor az adórés 10 százalékos.
Amint arra a Niveus Consulting Group egyik friss elemzése is rámutat, az adórés Magyarországon 2010-ben még 22 százalék volt, 2020-ra azonban 5,1 százalékra zuhant, és ez az érték még az előzetes várakozásoknál is jobb. Sőt, Magyarország az adórés csökkentésének európai bajnoka volt az elmúlt 10 évben, ilyen mértékű visszaszorításra sehol sem akadt példa.
Ezzel lényegében elértük a német szintet (ott 4,8 százalék a mutató), de már verjük Ausztriát (8,6 százalék) és Franciaországot is (8 százalék), a 35,7 százalékos román mutatótól pedig tényleg fényévekre vagyunk.
Ma tehát ott tartunk, hogy a magyar adóhatóság be tudja szedni az áfa csaknem 95 százalékát, és ez a hatékonyság jó alkalmat ad arra, hogy két gondolatkísérletet végigvigyünk.
Mennyit nyert az állam?
Elsőként azt vetjük fel, mi lenne, ha nem csökkent volna le az adórés. Ehhez először érdemes visszamennünk 2010-be: akkor a KSH adatai szerint a ténylegesen befizetett áfa összege 2314 milliárd forint volt, ami egyébként az akkori GDP 8,4 százalékának felelt meg. Mivel az adórés 22 százalék volt, az állam nem jutott hozzá 652 milliárd forinthoz.
Ezzel szemben 2020-ban (amikorra a legutolsó adórés érték ismert) már 4669 milliárd forint volt az éves áfabevétel, és ez nagyobb ütemű növekedést takar, mint amit a GDP közben produkált. Így lehet az, hogy 2020-ban már az éves GDP 9,6 százalékát tette ki az áfabevétel összege. (Ebben az is szerepet játszott, hogy 2012-ben 25-ről 27 százalékra nőtt a felső áfakulcs mértéke.)
Mivel az adóbeszedés hatékonysága ennyire durván javult, még ezek mellett a nominálisan nagyon megugró összegek mellett is sokkal kisebb lett az az érték, amihez az állam 2020-ban nem jutott hozzá: tíz év alatt 652-ről 251 milliárd forintra esett vissza a be nem fizetett áfa összege, és akkor még nem is vettük figyelembe, hogy utóbbi összeg az időközbeni infláció miatt reálértékben még sokkal kisebbnek számít.
Ha viszont nem sikerült volna leszorítani az adórést, és az még mindig 22 százalékon állna, akkor 2020-ban az állam 831 milliárd forinthoz nem férhetett volna hozzá.
Vagyis 2020-ban éppen 580 milliárd forinttal több folyt be az államkasszába annál, mintha a 2010-es szinten ragadt volna be az adórés.
Látszik, hogy a digitalizálás az államnak vastagon megérte, mert bár a fejlesztésekre bizonyosan sokat kellett költeni (még a korrupciós kockázatok felárát nem számolva is), az 580 milliárdos többlet csak egy kiragadott év eredménye az elmúlt majdnem 12-ből.
A pénz helye
A második felvetésünket pedig tényleg csak gondolatébresztőnek szánjuk: ha ennyire javult tíz év alatt az adóbeszedés hatékonysága, akkor az ebből keletkezett többletet nem lehetne felhasználni arra, hogy a rekord magas magyar áfát csökkentsük? Csak annyira, hogy arányaiban ugyanannyi bevétele megmaradjon az államnak, mint amennyi 2010-ben is megvolt?
Mekkora lenne az az áfakulcs, amely mellett az állam sem járna rosszabbul, mint 2010-ben, de a fogyasztást terhelő elvonás is mérséklődne?
Ezt a számolást pontosan azért nem tudjuk elvégezni, mert nincs adatunk arra, hogy melyik áfakulcs (27, 18 és 5 százalék) milyen súllyal szerepel az adóbevételekben. Ezért csak két hipotetikus számolást vittünk végig, először azt feltételeztük, hogy az „átlagos” áfakulcs 25, másodszor pedig azt, hogy csak 20 százalékos.
Amennyiben 25 százalékos az átlagos áfa, és a kormány azt mondja, hogy ebből a forrásból nem kell neki az állam működtetéséhez több pénz, mint 2010-ben (a mindenkori GDP 8,4 százaléka), akkor számításaink szerint 4-5 százalékos áfacsökkentést simán megléphetne. Hangsúlyozzuk, hogy ez csak gondolatébresztő, a valóságban egy 5 százalékos átlagos áfacsökkentésnek olyan szerteágazó, sokrétű hatásai lehetnének, amelyeket csak komplex megközelítéssel lehetne korrekten figyelembe venni.
Ha azonban maradunk ennél a pongyola, és végletesen egyszerűsített modellnél, akkor azt kapjuk, hogy ha a valóságban nem 25, csak 20 százalékos az átlagos áfa Magyarországon, akkor végső soron még egy 10 százalékos áfacsökkentés is beleférne a keretekbe, miközben az állami költségvetés arányait tekintve nem kerülne rosszabb helyzetbe, mint amiben 2010-ben volt.
De ez tényleg csak elmélet, mert 2010 óta jelentősen átalakult az adóztatás szerkezete hazánkban. A személyi jövedelemadó például nemcsak egykulcsossá vált, hanem csökkent is, akárcsak a munkaadói járulékok, amelyek mértéke 2010-ben még 28,5 százalék volt, míg idén már csak 13 százalék. Ezt jelentős részben az egyre magasabb áfabevételek teszik lehetővé, egyébként összhangban a kormány hangoztatott adóztatási filozófiájával, miszerint nem a munkát, hanem a fogyasztást kell jobban adóztatni.
De nem csak ezért sci-fi az áfacsökkentés Magyarországon. A jövő évi költségvetésen az év közbeni kiigazítások ellenére még mindig jókora lyuk tátong, amelyet még az sem foltozna be, ha az áfarés nullára csökkenne, azaz minden áfaforint megérkezne a magyar államhoz.
Adat
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Lettországban él a legtöbb, Görögországban a legkevesebb gyermek állami gondozásban lakosságarányosan
Magyarországon a 20 463 állami gondozott gyermek 70 százaléka családoknál, 30 százaléka intézményekben élt a 2021-es adatok szerint.
Kozmetikázott adatokkal tupírozza fel Lázár minisztériuma az ország- és vármegyebérletek eredményeit
Megkapargattuk a sikerpropaganda felszínét, ennek nyomán a KSH jelezni fogja, hogy az új adatok nem összehasonlíthatók a korábbiakkal.
Fontos
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
