(Elek Péter a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az elmúlt hetekben elég heves árfolyammozgások voltak a részvénypiacokon. A decemberi csúcsszintekről a piacok jelentős mértékben estek, főleg a technológiai szektor sínylette meg az idei januárban történteket. Az S&P 500 index 10, míg a Nasdaq index közel 20 százalékot veszített értékéből. Ahogy megszokhattuk, vihar után hirtelen előkerültek az időjósok, többségük szinte már-már apokaliptikus víziót vázol fel a részvénypiacok jövővel kapcsolatban. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, milyen most a piac, miért történt a korrekció, és véleményem szerint mi várható.
Kezdjük egy pár száraz ténnyel:
A jelenlegi részvénypiacok egyik legfontosabb jelensége, hogy az elmúlt évek monetáris és fiskális expanziójának köszönhetően soha nem látott likviditásbőség van, és ez a pénz keresi a helyét a különböző eszközosztályokban. Lévén a kötvénypiacokon továbbra is nyomottak a hozamok, a pénzfelesleg alapvetően részvényekbe és kisebb részben ingatlanba ment.
A részvénypiacok, közülük is az amerikai piac historikus összehasonlításban nem olcsó. Történelmi átlagban az S&P 500 index átlagos P/E mutatója (amely azt fejezi ki, hogy a részvény jövedelmezőségéhez hányszoros árat kell fizetni érte) 16, míg most a jelenlegi korrekció után is 19 feletti értékkel bír. Ez közel 20 százalékos prémiumnak felel meg, a piacok alapvetően továbbra is azt árazzák, hogy az elmúlt évek EPS (azaz egy részvényre jutó eredmény) növekedése a jövőben is folytatódik.
A piac belső szerkezete, összetétele az elmúlt években jelentősen megváltozott. A klasszikus iparágakban működő vállalatok (bankszektor, nyersanyagpiac, régimódi termelő vállalatok) súlya a különböző indexekben drasztikusan csökkent, ezek helyét a technológiai cégek vették át. Ez persze simán magyarázható a fogyasztói szokások változásával, és nem kis részben azzal is, hogy az úgynevezett ESG alapokba elképesztő mennyiségű pénz áramlott, és a szigorú környezettudatosság jegyében ezek az alapok elsősorban ezekbe a „zöld” technológiai cégekbe fektettek be.
Sokatmondó, hogy a nyolc legnagyobb technológiai cég (például Apple, Google, Microsoft, Tesla) súlya az S&P 500 indexben 40 százalék fölé nőtt, vagyis kevesebb mint nyolc részvény árfolyammozgása az index közel felét magyarázta. Ezzel oda szeretnék kilyukadni, hogy kis túlzással elég megjósolni ezeknek az úgynevezett növekedési részvényeknek a jövőbeli árfolyam-alakulását ahhoz, hogy az egész piac jövőbeli mozgását el tudjuk találni. A fentebb említett értékeltségi mutatóra visszatérve, ha kivesszük a „Mega8” cég értékeltségét az S&P 500 indexből, akkor a P/E ráta 17,5-re esik vissza, ami jóval közelebb van a historikus átlaghoz.
Az úgynevezett növekedési részvényeknek van egy jelentős halmaza, amelynek elemei a világjárvány kezdetén agyon lettek sztárolva, árfolyamuk rövid időszak alatt a többszörösére emelkedett úgy, hogy ezek a cégek jelenleg szinte nem rendelkeznek árbevétellel, cash flow-val. Rendelkeztek egy gyönyörű jövőképpel, ami aztán nem valósult meg (Peloton, Nikola részvények, csak hogy pár példát is említsek, de egyébként lassan a Teslát is ide lehet sorolni). A legnagyobb esés ezeknél a cégeknél ment végbe. Azzal, hogy a világjárvány effektív gazdasági hatása egyre kisebb, és sehogy sem jöttek a várt, nem ritkán a menedzsment által beígért növekedési számok, ezeknek a szuperrészvényeknek az árfolyama összeomlott.
A világjárvány kitörése óta soha nem látott mértékben kezdett el tőzsdézni a lakosság, elsősorban az amerikai. Milliószámra nyíltak meg az online értékpapírszámlák, az új befektetők pedig jelentős tőkeáttétellel nyitottak szinte kizárólag long (hosszú távú eredményben bízó) pozíciókat.
Hogy mekkora szerepe és súlya volt (és van most is) ennek a befektetői rétegnek, arra jó példa az AMC amerikai vállalat esete: az évek óta veszteséges mozihálózatot több jelentős tőkével (több milliárd dollárral) rendelkező hedge fund is shortolta, azaz nagyban játszott arra, hogy a streamingszolgáltatások korában egy ilyen vállalat életképtelen. Ez az új lakossági befektetői réteg a különböző közösségi portálokon (elsősorban a Redditen) „összefogott”, és addig hajtotta felfelé az AMC árfolyamát, amíg a hedge fundok végül kénytelenek voltak zárni a short pozíciójukat, és konkrétan milliárdos veszteségeket realizáltak. A „lenézett-lesajnált” kicsik 5-6 dolláros árfolyamról 40 dollárig hajtották az árfolyamot, az árfolyam esésére játszó hedge fundok pedig végül 70 dolláros árfolyamon tudták lezárni a pozícióikat – hatalmas veszteséggel.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi esés egyik oka az amerikai jegybank, a Fed várható szigorodó monetáris politikája. Sokáig tagadták a jegybankok, hogy a világszerte „hirtelen” megjelenő infláció tartós lehet, azonban eléggé úgy tűnik, hogy mind keresleti, mind kínálati oldalról a következő évben-években is tartós inflációs nyomásra kell felkészülnünk.
A szigorítás keretein belül a Fed márciusig kivezeti az eszközvásárlási programját, és a várakozások szerint márciustól kamatemelési ciklusba kezd. Ez a konkrétumokban azt jelenti, hogy felhagy a likviditás bővítésével (tehát nem csökkenti a likviditást, csak a növelésével hagy fel), és a jelenlegi nullás kamatszintet a várakozások szerint idén négy lépésben csillagászati magasságokba, egészen egy százalékig emeli. A piac pedig elég hisztérikusan fogadja, hogy elveszik a kedvenc játékszerét: az ingyenpénzt.
Ami az elmúlt rövid időszakban lezajlott a tőzsdéken, szerintem nem volt más, mint a felesleges long pozíciók kirázása a piacról. Minden piaci esés után jönnek a megmondóemberek, és próbálják alátámasztani, mi miért történt. Kamatemelések, geopolitikai feszültségek, kínai ingatlanfejlesztő cégek adósságállománya és a többi. Ezek persze valós jelenségek, de nem nagyon láttam sehol sem leírva, hogy az amerikai lakosság részvényezése (karanténunalom elleni adrenalinszint-fokozás) mekkora adósságot hozott össze az elmúlt időszakban.
Ahogy fent említettem, igen jelentős tényezővé nőtte ki magát az amerikai retail szegmens. Azonban a lakossági pozíciók jelentős része tőkeáttételes volt, és 2021 végére az úgynevezett „margin debt” állomány (az a pénzösszeg, amit a lakosságnak be kellene tolnia, hogy a számlaegyenlege egyáltalán nullába kerüljön) elérte a 300 milliárd dollárt. És ezt egy olyan időszakban sikerült összehozniuk, amikor a vezető részvénypiacok jelentős része történelmi magasságokban volt. Ha nem is kiváltó oka volt az esésnek a margin debt állomány, de lényegében
a legkisebb szikrára belobbant az egész.
Amire persze ügyesen rájátszanak a többiek, a hedge fundok, a programozott algoritmusok. Az ezer forintos kérdés az, hogy ez a folyamat jelenleg hol áll, meddig kell esnie a piacnak ahhoz, hogy ténylegesen megtisztuljon, és az utolsó eladósodott befektető pozícióját is likvidálják, illetve mennyire rendszerszintű probléma a lakosság agyatlan/kontroll nélküli részvényezése.
Régóta lelkes olvasója vagyok a Reddit különböző tőzsdei fórumainak. Egyrészt érdekes látni, olvasni, hogy az emberek hogyan vélekednek a piacról, egyedi részvényekről. Másrészt nagyon jól le lehet követni az általános hangulatát a piacnak. Pár héttel ezelőttig a posztok többsége arról szólt, hogy XY mennyire sikeres volt az elmúlt időszakban, akár nominálisan, akár százalékosan milyen brutális mennyiségű pénzt keresett. Az elmúlt hetekben azonban szinte mindegyik poszt a kétségbeesésről, a hogyan továbbról, a „hogyan másszon ki ebből, amibe belekerült” történetről szól.
Az egyik legmegdöbbentőbb poszt azt írta le, hogy valakinek hogyan sikerült a pár ezer dolláros kezdőtőkéjéből 200 ezer dolláros adósságot összehoznia (margin debt). De
a legmegdöbbentőbb nem is ez volt, hanem a megoldás, amit az illető kitalált az adósság rendezésére: törölte az applikációt.
Én a magam részéről a következő évekre a korábbi évhez képest alacsonyabb gazdasági növekedést és magasabb inflációt várok. A korábbi ingyenpénz korszakának vége, sem monetáris, sem fiskális oldalról nem lenne indokolt újabb gazdasági ösztönzéssel pörgetni a gazdaságokat. Földrajzilag persze jelentős különbségek lesznek, az európai gazdaság szenvedi meg legjobban a beszállítói láncok lassulását (a 2021 negyedik negyedéves német GDP mínusz 0,7 százalék lett), az amerikai gazdaság továbbra is erős lesz, míg a kínai gazdaság növekedése pluszos lesz ugyan, de alacsonyabb, mint a tavalyi.
Igazi alternatívája a részvényeknek egyelőre nemigen van. Arra számítanék, hogy jelentősen felgyorsul a szektorrotáció, és a korábbi évek technológiai részvények vezette emelkedése helyett a régi iparágak – egyébként megmosolyogtatóan olcsó és mellesleg magas osztalékhozamot fizető – részvényei fogják húzni a piacokat. Likviditás, pénzbőség lesz a rendszerben, az biztos. Az egyedi értékpapírkiválasztás és a klasszikus befektetői szemlélet (vállalatértékelés) szerepének pedig nőnie kell.
Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.
Pénz
Fontos