Decemberben és januárban cikksorozatban mutatjuk be a mai modern pénzintézeti rendszer kialakulásának körülményeit, a magyar gazdaságtörténet hőskorának egy-egy jellemző helyszínét, neves bankárt vagy pénzügytörténeti ritkaságot – amihez az OTPédia nyújtja a szakmai hátteret.

Az OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjteményének egyik fő attrakciója a több mint 1200 darabos perselygyűjtemény. A klasszikus kutyanyelves és a malacperselyek mellett a tengerentúlról származó Dagobert bácsis, Snoopy-s és hőlégballont, tűzoltókocsit, foghúzást vagy éppen kapura lövő focistát ábrázoló különlegességek is megtalálhatók. 

A klasszikus kutyás pléhpersely az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteményéből

Ez a sokszínűség és kreativitás talán szokatlan a pénzügy világában, de világos a célja: a pénzintézetek, bankok, takarékpénztárak vonzóbbá akarták tenni a takarékoskodást azzal, hogy élménnyé teszik a pénzérmék gyűjtögetését. Ennek jó példája a beszélő takarékpersely. Londonban helyezték forgalomba azt a különleges perselyt, amibe egy gramofonlemez volt beépítve – a pénz bedobásakor a persely köszönetet mondott a takarékoskodónak, aki minél többször használta, annál büszkébb lehetett magára a korabeli, 1936-os beszámoló szerint.

Cselédek bankja

A takarékos életnek már akkor nagy presztízse volt, amikor még bankok sem működtek az országban. A kolozsvári Vasárnapi Újság 1837-es cikkében talán első alkalommal használták a „persely-bánk” kifejezést. A kis összegű befizetésekre szakosodott bankok eredetét Svájcba teszik: egy berni persely-bank 1787-ben már működött, és bár a neve Cselédek Pénztára volt, más, társadalmilag alsóbb rendűnek tartott foglalkozású emberek is elhelyezhették betéteiket.

A jóléti állam kialakulása, a nyugdíjrendszerek bevezetése előtt fontos funkciója volt annak, hogy a társadalom szerény jövedelmű tagjai is rendelkezzenek megtakarítással, kamatoztathassák azt, betegség esetén, öregkorukban kevésbé legyenek kiszolgáltatottak az emberek jóindulatának. A jótékonyság ugyanis a korabeli felfogás szerint káros is lehetett.

A gondatlan könyörületesség káros következéseit mutatják Spanyol és Olaszország példái, hol a számtalan klastromok mind meg annyi ingyen vendéglők lévén, a henye emberek és koldusok száma sehol annyira el nem szaporodott, mint azon országokban, és ez még am az ártalmas szokás megszűnte után is sokáig fennhagyta és hagyja nyomait a nép erkölcsén.

Skandináv modell

Nem véletlen, hogy a takarékperselyekről általában a gyerekeknek szánt kutyapersely vagy egy szerencsemalac alakú persely jut eszünkbe. Már a 19. században rájöttek arra, hogy a takarékoskodást korán, az általános iskolákban kell kezdeni.

Egyes források szerint az iskolai takarékossági mozgalom hazája Svédország, Stockholmban 1822-ben alapították meg az első iskolai takarékpénztárt, a kijelölt napokon a tanító átvette a betéteket és visszafizetéseket teljesített. Lassan annyi követője lett a mozgalomnak, hogy 50 évvel később már az egyik svéd pedagógiai szaklap a takarékosságra nevelést tette a tanítók legfőbb feladatává, 1912-ben pedig a tanítók egyesülete a királytól kérte a takarékosság tanítását az iskolában.

A svéd modell különlegessége, hogy egy kis kezdeti feltőkésítéssel is segítette a megtakarítókat. Az első osztályos tanulók ajándékba kaptak egy kis összegről szóló betétkönyvet, amit egy ideig magasabb kamatozás mellett zároltak. A pénzt pedig nem egyénileg, hanem kollektív módon gyűjtötték egy nagyobb méretű, közös perselybe, amely a tanulók számának megfelelően rekeszekre oszlott. A kiürítést pénzintézetek végezték, az összegyűjtött összegeket jóváírták a tanulók számláin. Kicsit több mint 110 évvel az első iskolai takarékpénztár alapítása után, 1936-ban már 359 takarékpénztár működött közre 744 ezer befizetővel, az összegyűjtött tőke pedig elérte a 32 millió svéd koronát, ami akkor 41 millió pengőnek felelt meg – ez ma több mint 40 milliárd forint lenne!

Golfozós persely az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteményéből

Máshol Belgiumba, Gentbe teszik az iskolai szintű takarékosságra nevelés gyökereit. Egy helyi tanító, Francois Laurent az 1850-es években már olyan hatékonyan tanította diákjait takarékoskodásra, hogy az akkori belga kormány felkarolta a programot, és 1865-től országos szinten is terjeszteni kezdte – a századfordulóra a belga elemi iskolások 40 százalékának, az 1920-as évekre pedig háromnegyedüknek volt már ilyen megtakarítása.

A takarékbélyegek is sokaknak ismerősek lehetnek. Ennek gyökerei Dániába nyúlnak, ahol 1882-ben alapítottak takarékbélyeg-pénztárakat az iskolákban. Itt – csakúgy, mint még az 1990-es években is Magyarországon – a tanárok segítségével árusítottak postabélyegeket a gyerekeknek, amelyeket könyvekbe ragasztottak. Ezeket egy bizonyos összeg elérése után a helyi takarékpénztár betétkönyvével cserélték ki, és segítették a takarékoskodást azzal is, hogy az így összegyűjtött tőke a gyermek 14 éves kora előtt nem volt visszafizethető.

Csinos acélperselyek

Bár korán rácsatlakozott az európai trendre a magyar sajtó, magának az üzletágnak a megszületésére itthon több mint 60 évet kellett várni. A biztosítók is beelőztek, 1898-ban szólt már magyar újságcikk a legújabb típusú biztosítási ügyletről, a perselybiztosításról. Ennek lényege, hogy a biztosítási kötvény mellé kap egy perselyt az ügyfél, amelybe aztán – például 500 forintra szóló biztosítás esetén – napi 5-6 krajcárt beledob. Így gyűlik össze a havi biztosítási díj, amit a hónap végén a biztosítótársaság alkalmazottja, miután hivatalos kulcsával felnyitotta a perselyt, be tud szedni. Valószínűleg még házhoz is jöttek a biztosító emberei – üzletszerzési célból mindenképp, de lehet, hogy a persely ürítésére sem kellett a biztosítóba fáradnia az ügyfélnek. Egy 1927-es újsághirdetés szerint „naponta legalább 50 pengőt (ma csaknem 40 ezer forintnak felelne meg) kereshetnek szorgalmas, jómegjelenésű urak és hölgyek” a perselybiztosítással.

A Turul Magyar Országos Biztosító Intézet perselye az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteményéből

Ehhez képest 1904-ben még a németországi bankok persely üzletágainak népszerűsége és gyors terjedése apropóján mutatták be a megtakarításra buzdító házi takarékpersely működését, már-már viselkedési közgazdaságtani megközelítésből.

„Az ember, ha egy-két hatos vagy forint fölöslege van, azzal sem a posta-takarékpénztárba, sem a bankba nem szalad. Egyszerűen a tárczájában tartja és adandó alkalommal a nyakára hág. De ha még a saját pénzén vásárolt, mondjuk disznóalakú házi takarékba helyezi is el, akkor sem bizonyos, hogy a megtakaritott pénz, mint tőke megmarad, mert a disznócskából, vagy egy olyan perselyből, amelynek kulcsa nála van, a megspórolt összeget a legelső csábitás alkalmával kiteheti és elköltheti, aminthogy legtöbben igy is cselekszenek. Bezzeg másképpen történik a takarékpénztár által ajándékozott perselyekkel, a melyeknek kulcsa az intézetben van.”

Ekkor már küszöbön állt a persely üzletág kialakítása a pénzintézeteknél. Három évvel később, 1907-ben a Ceglédi Hitelbank és a Kecskeméti Központi Takarékpénztár is arról számolt be a helyi újságokban, hogy Budapest és más nagyvárosok mintájára bevezetik a házi takarékpersely üzletágat. Rövid leírás is tartozott a bejelentéshez, ami szerint „akik a betevők sorába kívánnak lépni, egy acélból készült csinos takarékperselyt bocsájtunk rendelkezésére. A takarék-perselyeket feleink zárva kapják és azok csupán intézetünk pénztáránál nyithatók fel, minélfogva szükséges, hogy azokat havonként legalább egyszer hozzánk behozzák, hogy az összegyűlt összeget átvegyük és kamatozás végett (amely akkoriban 4 százalék körül alakult) a betétkönyvecskébe bejegyezhessük.”

Kiemelik a házban központi helyre rakott persely nevelő hatását is, mivel kéznél van a gyermekek előtt, nem fogják a szüleiktől vagy rokonaiktól ajándékba kapott pénzt „csecsebecsére, cukorra vagy más haszontalan dolgokra kiadni.”

Amerikai módra

Az USA-ban kivitték az utcára a takarékoskodást. A Pesti Hírlap 1929-es beszámolója szerint egy New York-i bank automata, takarékbetétkönyv formájú perselyt adott ki, amelyet 25 cent értékű aprópénzzel, azaz negyeddollárossal lehet megtölteni.

Uncle Samet ábrázoló persely az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteményéből

Amint megtelik, a bank visszafizeti a persely váltására fordított negyed dollárt; a persely tartalmát, továbbá 2,5 százalékos kamatot a tulajdonosa javára könyvel, és a perselyt visszaadja, hogy az illető folytassa a takarékoskodást.

Az iskolás fiúk és leányok valósággal megrohanták az új automatát, a bank pedig néhány nap alatt több száz új klienst szerzett. Sőt, az európai szemlélettől elég távol álló – és az októberi nagy New York-i tőzsdekrach tanulságait is figyelmen kívül hagyó – tippet is adnak arra, mit kezdjenek az így gyűjtött pénzzel: „mire az iskolás gyermekek megnőnek, már megkezdhetik a takarékosságot a Wall Streeten, a tőzsdén, mert a tőzsdejáték megkezdéséhez elég 10 dollár is.”

A cikk elkészítéséhez használt források a csillagra (^*Dr. Körmendy József: A magyar postatakarékpénztár
https://www.otpedia.hu/egyszer-volt/ki-vagy-inkabb-tucsok-vagy-hangya/az-iskolaba-vittek-takarekoskodas-eszmejet-hogy-par-evtized-mulva-felelos-polgarok-valjanak-gyerekekbol_1/
www.artortenet.hu
Az Arcanumból:
Vasárnapi Újság, Kolozsvár, 1837.
Magyar Ipar, 1904/2.
Függetlenség, Kecskemét, 1907/3, 70. szám
Ceglédi Újság, 1907, 36. szám
Pesti Hirlap, 1929. december 3.) kattintva érhetők el.

A cikk megjelenését az OTPédia támogatta.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szerelmi házasságot még tiltották Magyarországon, amikor először lett női bankigazgatóAz I. világháború alatti férfihiány miatt több nő tudott magasabb képzettséget igénylő munkát végezni a bankoknál is, ahol erősen beleszóltak a magánéletbe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen volt Fiume magyar aranykoraA dualizmus alatt a kikötőváros Európa tizedik legforgalmasabb kikötőjévé fejlődött., hathatós állami segítséggel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAmikor Budapestről óceánjárókat irányítottak: az Adria-palota történeteA Szabadság tér egyik legdrágább telkén álló épületet épp a Parlament előtt adták át, a magyar tengerhajózás hanyatlása után egy híres bankrablás helyszíne is volt, a szocialista rendszerben pedig a fiatalok utazási irodája működött benne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA bankárzseni, aki bekötötte Magyarországot a globális pénzügyi vérkeringésbeA Rothschild bankház küldte Bécsből Budapestre Kornfeld Zsigmondot, pár évtized múlva az osztrákok komoly versenytársai lettek a feltőkésített magyar iparvállalatok.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Támogatói tartalom megtakarítás pénzügytörténet takarékpersely Olvasson tovább a kategóriában