(A cikk szerzői a Diófa Alapkezelő Zrt. stratégái.)

Az utóbbi hónapokban nagy figyelmet kapott az olaj árának rendkívüli változása. Az árfolyamzuhanás következtében még a befektetésekkel általában kevesebbet foglalkozó emberek körében is felmerült az ötlet, hogy olajat vásároljon, az események tetőzéseként pedig április végén negatív olajárak is megjelentek. Az alábbi írásban bemutatjuk az olajbefektetések egyedi jellemzőit, lehetséges eszközeit, illetve vételi szándék esetén megfontolandó fontos szempontokat.

Az olajár mozgatói – mi okozta a negatív olajárat?

2020. április 20-án az amerikai olaj leggyakrabban használt benchmarkja, a WTI mínusz 37,63 dollárig esett. A jelenség hatalmas figyelmet kapott, elsőre nehezen lehet érthető, hogy egyes szereplők miért fizettek azért, hogy megváljanak olajra szóló követelésüktől.

A határidős ügylet sajátosságai

Az olaj árváltozását természetesen a legtöbb termékhez hasonlóan a kereslet és a kínálat aránya, illetve az ezzel kapcsolatos várakozások határozzák meg. Azonban az olaj abban különbözik más ismertebb befektetési termékektől, hogy tőzsdei vétele adott határidőre szól (határidős, azaz futures ügyletek). Sokakat ennek megértésének hiánya téveszthet meg, mivel a gondolkodásba jobban beépültek a nem határidőre szóló értékpapírok, például a részvények jellemzői.

Amikor egy részvényt nyilvánvalóan alulértékeltnek talál egy befektető és azt várja, hogy árfolyama a következő években a piaci átlagot meghaladó mértékben fog növekedni, akkor logikus lépésnek tűnik a befektetés. Miért nincs ez így az olaj esetében? Ha egy befektető április 20-án úgy gondolta, hogy a következő években lesz, amikor jóval több, mint 0 dollárt fog érni az olaj, miért nem vásárolt hezitálás nélkül? Amikor a hírekben olajárakat említenek, vagy egy egyszerű internetes keresés után megnézzük az olajárat, általában a legközelebb leszállításra kerülő árfolyammal találkozunk, mivel többnyire ez a legnagyobb volumenben kereskedett olajra szóló határidős ügylet. Ez az ár tehát azt jelöli, hogy a jövőben leszállításra kerülő olajra szóló követelés mennyit ér jelenleg.

Ezt megértve világos, hogy miért működik máshogy az olaj határidős piaca, mint egy részvényeké: ha a befektető szeretne a legközelebbi leszállításra vonatkozó ár és az évekkel későbbi olajár különbségére spekulálni, meg kell kötnie a határidős ügyletet, lejárat után pedig átvenni és tárolni a fizikai olajat. Egy ilyen ügylet különösen akkor lehet vonzó, ha a későbbi lejáratra szóló határidős ügyletek ára magasabb az elvárt jövőbeli árnál (ezt nevezik contangonak). Ha ez a különbség nagyobb, mint a befektető elszállítással és tárolással járó költségei, akkor megtehetné, hogy azonnal fixálva egy jövőbeli eladásának árát, biztos nyereségre tesz szert. Ezt a stratégiát szokás carry trade-nek is nevezni.

Azonban egy kiépített infrastruktúrával nem rendelkező magánszemélynek nem csak, hogy rendkívül nagy költségekkel járna, de gyakorlatilag kivitelezni sem lenne lehetséges egy ilyen stratégiát, mivel az olaj szállítása és tárolása bonyolult, emellett rendkívül mérgező anyag. A Bloomberg újságírója személyes elhatározásból utána járt, hogy mennyire lehetséges egy ilyen arbitrázslehetőséget magánszemélyként kihasználnia, természetesen nem járt nagy sikerrel.

Amennyiben az olaj határidős szerződést vásárló befektető nem szeretné fizikai leszállításig tartani a kontraktust – és többnyire ez a helyzet –, akkor arra spekulál, hogy a lejárta előtt (vagy korábban) nagyobb lesz a kereslet és így az árfolyam, mint a jelenlegi árfolyam, és így ki tud szállni nyereségesen a pozíciójából.

Spekulánsok és hedgerek

Az olajjal kereskedőket két csoportra lehet osztani: egyrészt vannak spekulánsok, akik a szerződés lejárata előtt szeretnének nyereségre szert tenni, másrészt a hedgerek, akiknek a jövőben szükségük lesz olajra, és mivel tartanak a jövőbeli árváltozás kockázatától, határidős ügylettel rögzítik a jövőbeli ügylet árfolyamát. Az előbbi csoportba tartozó kereskedők közül áprilisban sokan jelentőset tévedhettek, ugyanis hatékony piaci árazás mellett nehezen magyarázható, hogy néhány nappal korábban 20 dollár felett kereskedett termék hirtelen zuhanással mínusz 30 dollár alá csökken.

Amellett, hogy a pénzügyi intézményrendszer sem volt felkészülve negatív olajárakra (például az Interactive Brokers amerikai brókercég közel 88 millió dollárt bukott azzal, hogy az ügyfeleitől bekért fedezet csak 0 dolláros olajárig volt elegendő) egy nagyon fontos alapelvre világít rá az áprilisi példa: ismerni kell a pénzügyi terméket, hogy a kockázatokat pontosan fel tudjuk mérni. Bár április 20-a előtt hetekkel is több cikkben is fejtegették negatív olajár lehetőségét, illetve a nyersanyagok természetéből fakadóan már korábban is láthattunk negatív árat (például propán 2015-ben ), ezt a kockázatot most mégsem árazta megfelelően a piac ami a kontraktus technikai összeomlásához vezetett.

Milyen eszközökön keresztül lehet még olajba fektetni?

A fentiek alapján világossá válhat, hogy a hírekben emlegetett rendkívül alacsony olajárak miért nem jelentik feltétlenül a vételi döntés megalapozottságát. Akit azonban ez nem tántorít el attól, hogy az olaj árfolyamváltozásából profitáljon, viszont ezt nem közvetlen határidős ügyleten keresztül szeretné tenni, az más típusú értékpapírok vételével is szerezhet olaj árfolyamkitettséget.

Az egyik ilyen lehetőség az olajba fektető ETC vásárlása (az ETC az Exchange Traded Commodities angol kifejezésből származik, mely a tőzsdén kereskedett árupiaci termékre utal). Ezek olyan értékpapírok, amelyeken keresztül kisebb összegben is lehetséges árupiaci termékek vagy akár árupiaci termékek egy kosarának hozamából részesülni. Az ilyen, különböző lejáratú határidős ügyletekbe fektető és lejárat előtt később határidőre szóló kontraktusba átkötő ETC vásárlásánál a korábban már említett contango jelenség jelenthet problémát.

Másik lehetőség az olajvállalatok részvényeinek vásárlása, vagy ilyen befektetési politikát követő ETF vásárlása (ETF az Exchange Traded Funds mozaikszóból ered, ami gyakorlatilag egy nyíltvégű befektetési alap, ami egy vagy több istrumentum árfolyamát követi le). Azonban az energiaszektor és az olajvállalatok jellemzőinek ismerete nélkül pusztán a múltbeli árak ismeretén felbátorodva nem érdemes befektetési döntést hozni, már rövidebb időtávon is jelentős szektorszintű átalakulásokat okozhat az alacsony olajár (csődök, felvásárlások, versenytársak erősödése, és a többi) ami nagymértékben hat a szektor vállalatainak tőzsdei értékeltségére.

Bízza a profikra!

A hirtelen jött ötletek esetén érdemes mindig újra emlékezni a tényre, hogy a tőkepiacok jellemzően nagyon kompetitív piacok. Tartósan, nem a véletlenre alapozva jobb informáltsággal vagy az információk hatékonyabb felhasználásával lehetséges átlagon felüli hozamot elérni.

Az olajkereskedés népszerűség növekedésének köszönhetően számos akadémiai cikk is elemezte különböző statisztikai módszerekkel az olajár előrejelzésének hatékonyságát és rávilágított annak nehézségére. Emellett a gyakorlatban is az intézményi befektetők jellemzően nagyon hatékony információszerző módszerekkel és modellek széles eszköztárával dolgoznak.

Így kicsi annak az esélye, hogy pusztán publikus hírekből tájékozódva, vagy sokadik ismerőstől hallva az olaj olcsóságáról olyan információhoz lehet jutni, amelyet még nem árazott be piaci szereplő. Egy nem kockázatkedvelő befektető esetén pedig nehezen indokolható, hogy miért legyen nem diverzifikált a szektor szerinti kitettsége.

Kifejezetten magas kockázatokkal járhat, ha befektetései egyetlen olyan szektorra koncentrálnak, amelynek működését nem érti, esetleg olyan pénzügyi instrumentumokon keresztül, amely kockázatát nem ismeri.

(A cikk megjelenését a Diófa Alapkezelő Zrt. támogatta.)

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Támogatói tartalom Diófa Alapkezelő olajpiac Olvasson tovább a kategóriában