(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A magyar autósok biztosan örülnek a mostani 300 forint körüli benzináraknak, azonban a globális olajkereslet jelenlegi – egyébként soha nem tapasztalt – összeomlása egy későbbi hatalmas olajár robbanásnak ágyazhat meg. Nem lennék meglepődve, ha 2023-ban dollárban háromszámjegyű olajárat és forintban ötössel kezdődő benzinárakat látnánk a kutakon.
Dráma. Talán ez a legjobb kifejezés, ami jellemzi ma a világ kőolajpiacát. A Brent a kétezres évek eleje óta nem látott szintre, 27 dollárra zuhant március 27-én, ráadásul egyelőre nem látszik az alagút vége, tehát további lejtmenet lehet az árakban.
A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol szerint 20 millió hordó/napos keresletcsökkenés lehet a kőolaj iránt a közeljövőben, miután a koronavírus járvány hatására több, mint 3 milliárd ember kénytelen korlátozni a mozgását, ami közvetlenül és közvetetten a gazdasági visszaesésén keresztül 20 százalékkal veti vissza az olaj iránti világkeresletet. Soha ekkora mértékű fogyasztáscsökkenés nem történt ilyen rövid idő alatt, amióta (1861 óta) követni lehet a kőolaj történetét. Ez kilátástalan helyzetbe hozza az olaj és gázipart, mivel ennyire gyorsan egyszerűen lehetetlen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Mi tehetnek az olajvállalatok? Rövidtávon gyakorlatilag korlátozottak a lehetőségeik. Egyrészt igyekeznek letermelni a meglévő kutakat, amíg lehet, mivel ezzel tudják maximálni bevételeiket. Egy tradicionális olajtermelő esetében alapvetően két módon jelentkeznek a költségek. Van egy jelentős beruházási vagy fix költség a projekt elején, és a termelésnek is van egy változó költsége. Mivel általában az utóbbi nem túlságosan magas (szárazföldi termelés esetén általában egyszámjegyű költség dollár/hordóban, tengeri termelés esetén inkább 10-20 dollár/hordó), mindaddig érdemes termelni, amíg a változó költségek felett lehet eladni szállítási és egyéb költségekkel együtt a kitermelt szénhidrogéneket.
A mostani koronavírus járvány okozta keresletzuhanás és az orosz-szaúdi olajháború miatt azonban havi 600-700 millió hordó többlettermelés jelentkezik pillanatnyilag a fogyasztáshoz képest a világban. Ez az olaj a tárolókban landol. Ezek a kapacitások azonban végletesek, legalább is rövidtávon. Nincs tiszta képünk arról, hogy mennyi mennyiségű olajat tudnak befogadni a világban lévő szárazföldi depok, tengeri tankerek sokasága, valamint a finomítók és termék formájában a fogyasztók, de a becslések szerint ilyen sebességgel számolva 1-3 hónap alatt megtelik a világ. A tárolók elfogyásával pedig tovább zuhanhat az ár, nem véletlen, hogy a bécsi elemzőcég, a JBC például mindössze 16 dolláros átlagárral számol a második negyedévre.
Ez az ár már a legdrágább tradicionális termelők, például a mélytengeri fúrások, a kanadai olajhomok vagy a venezuelai nehézolaj esetében a változó költség alatti, vagyis ezek a szereplők minden egyes kitermelt hordó olajon közvetlen, pénzbeli veszteséget termelnek. Az ebben a kategóriába tartozó, mintegy 8-12 millió hordó/nap mennyiségű olajat felszínre hozó vállalatok egy-két hónapig tartó változó költségszint alatti árak mellett egyszerűen abbahagyják a tevékenységet: lefojtják a kutakat, visszaadják az olajfúró tornyokat a kölcsönadó cégeknek, elbocsátják az embereket, bezárják a boltot. Egyszerűen olyan olcsóvá vált a kőolaj, hogy nincs értelme folytatni a termelést, csak a veszteségünk nő.
Hasonlóan szenvednek a nem-tradicionális, amerikai palaolaj termelő vállalatok, akiknél ráadásul a költségek gyakorlatilag csak fixek, és termelés elindítása előtt jelentkeznek. Az USA palaolaj szektorának legalább 50 dollár/hordó WTI árra és 2 dollár/MMBTu gázárra lenne szükség, hogy nullszaldós legyen. Nem véletlen, hogy egyes becslések szerint a jelenleg közel 10 millió hordó/napos termelés akár 2,5-3 millió hordó/nap mértékben zuhanhat az év végéig, ha a mostani állapot érdemben nem változik.
Nos, ezek alapján 2020 végig akár napi 15 millió hordó termelés is eltűnhet a piacról, ami hatalmas szám, a teljes világtermelés 15 százléka. A helyzet érdemben nagy valószínűséggel a második és harmadik negyedévben nem fog változni, sőt pesszimista forgatókönyvek szerint akár 2021 végéig is maradhat a gazdasági bizonytalanság, a karanténhelyzetek ki és bekapcsolása, attól függően, hogy a politikának a járvány elfojtása vagy a gazdaság üzemeltetése a fontosabb szempont.
Ez a vállalatokat arra készteti, hogy ne ruházzanak be, a legdrágább költségű kutakat pedig zárják be végleg.
Na de mi történik, ha 2022-ben és 2023-ban rendeződik a helyzet és a kieső 20 millió hordó/nap keresletből mondjuk 15 millió hordó/nap visszatér a piacra. Lesz elegendő olaj hirtelen? Aligha. Az olajipar ugyanis lassan tud csak reagálni: egy új projekt legalább 3-5 év, vagyis ennyi idő kell ahhoz, hogy egy tervből kézzelfogható szénhidrogén termelés legyen. Még a palaolaj szektor esetében is 6-12 hónap kell egy projekt lebonyolításához, ha pedig korábban szélnek eresztettük az embereket és a fúróberendezéseket, akkor évekre van szükség, hogy újra elérje a kapacitások azt a szintet, amit a válság előtt láttunk. A korábban elfojtott mezők és kutak esetében pedig újra kell építeni a kapacitásokat, amihez szintén évekre van szükség. Az olajkutak nem úgy működnek a legtöbb esetben, mint az otthoni vízcsap, hogy bármikor be és ki lehet kapcsolni őket. A termelés csak lassan futtatható fel.
Úgy tűnik tehát, hogy 2-3 év múlva könnyen kialakulhat egy olyan szituáció, hogy a koronavírus utáni helyzetben a világnak kőolajra lenne szüksége, de ez nem áll rendelkezésre elég mennyiségben. Megindulhat az árharc, melynek eredménye egy akár dollárban háromszámjegyű olajár lehet, amit ha a hazai kutakon tapasztalt árszintre akarunk lefordítani, nos, az 500 forintos benzinárat hozhat. Az évtized második felére helyreállhat a rend, de az alacsony árak okozta pusztítás akár néhány évig tartó rendkívül magas szénhidrogén (földgáz és kőolaj) árakat hozhat magával. Ez visszaveti a növekedést, és emiatt könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a 2010-es évek aranyidők voltak a most következő évtizedhez képest.
Pénz
Eljött az üzemi szintű kibertámadások korszaka, bárki célpontja lehet az üzleti tervvel készülő csalóknak
Soha nem történt annyi banki csalás Magyarországon, mint az idei első félévben.
Az átlagosan 17 éves futamidőre kötött lakáshiteleknél gondolkodnak el sokan az életbiztosításon is
Az elmúlt években a csok és a babaváró hitel segítségével is sokan jutottak saját otthonhoz, amihez akár több tízmillió forintos, jellemzően több évtizedes lejáratú hitelt is felvettek.
Magyar csúcsgazdag példája mutatja, hogyan falja fel a gazdaságot a NER
A magyar gazdaság szereplői elkezdték elhinni, hogy ez a dolgok normál működése, így lehet érvényesülni. Egyfajta túlélési reflexé vált a betagozódás a NER-be.
Fontos
A TikTokot nem tudja betiltani a kormány, úgyhogy a telefonokat tiltaná ki az osztálytermekből
Legutóbb Nagy-Britanniában léptek az egységes tiltás irányában, de Németországban például az iskolák saját hatásköre a kérdés. Most talán fordulat készül a magyar szabályozásban.
Csaknem egyhavi nettó átlagkeresetet költünk magánegészségügyi ellátásra évente, pedig volna olcsóbb megoldás
Magyarországon csak a lakosság 12 százaléka rendelkezik magán egészségbiztosítással.
Az MVM innovációja miatt ugrott meg az átalányt fizető gázfogyasztók számlája
Számos átalány fizetést/egyenletes részszámlázást választó háztartás nem érti, miért kaptak kiugró összegű számlákat a 2023-24 első hónapjaiban, miközben várható fogyasztásuk, a számláikban szereplő átalány mennyisége nem nő, esetleg még csökken is.
