Nyílt titok, hogy a Magyar Nemzeti Bank elsősorban azért hagyja gyengülni a forintot, mert az intézményben azt gondolják, hogy ettől javulni fog az ország versenyképessége. Ha a forint gyengül, akkor olcsóbb lesz Magyarországon gyártani más országokhoz képest, hiszen devizában számolva kevesebbet kell fizetni az itteni munkásoknak. Ez főleg az olyan, elsősorban az alacsony bérek miatt ide költöző nemzetközi cégeknek fontos, mint a minap tömeges leépítést bejelentő Electrolux vagy éppen a magyar ipar gerincét adó autógyárak.

Bár a jegybank maga kevés eszközzel tudja gyengíteni a forintot, a napokban néhány feltörekvő piaci probléma és a globális feldolgozóipari recesszióra utaló jelzések miatt soha nem látott mélypontra esett a forint, már 333 forintot kellett fizetni egy euróért. (Igaz, az Európai Központi Bank gazdaságélénkítő lépéseinek tegnapi bejelentése után erősödött valamelyest a forint, most éppen 331-332 között van az árfolyam.)

Persze a dolog nem ilyen egyszerű, az MNB-nek más oka is van arra, hogy gyengítse a forintot. Egyrészt ennek módja, az alacsony kamat szintén pörgeti a gazdaságot. Másrészt az évek folyamán a jegybank szép – százmilliárdos nagyságrendű – nyereséget ért el a devizatartalék átértékelésén. De ez a két tényező most már kevésbé fontos, különösen ha számításba vesszük, hogy a piac nézőpontjából elég lenne egy gyakorlati lépés nélküli, szóbeli intervenció is, ha a jegybank jelezné, hogy fontos számára a stabil árfolyam. (Ezt minden további nélkül meg lehetne tenni, hiszen elég lenne a romló árfolyam inflációt erősítő hatására hivatkozni; az infláció féken tartása az MNB törvénybe foglalt kötelessége).

Ezt azonban olyannyira nem teszi meg, hogy a napokban Matolcsy György jegybankelnök példátlanul éles kirohanást intézett Varga Mihály ellen, legfőképpen azért, mert a pénzügyminiszter fontosnak nevezte az árfolyam stabilitását. „Szemben a pénzügyminiszterrel, a magyar jegybanknak nincs árfolyam célja, mert tartja magát az MNB törvény előírásaihoz. A teljes árstabilitást őrzi, ráadásul másokkal szemben eléri inflációs célját” – írta Matolcsy, utalva arra, hogy a fejlett világban a jegybankok nem a túl gyors, hanem a túl lassú inflációval küzdenek jó ideje.

A ki nem mondott leértékelési politikának azonban más célja is lehet. A nagy magyar béremelkedés 2015 elején kezdődött, ekkortól téma a magyar gazdaságban – legalábbis a nyugati és központi régióban, illetve a jobban menő ágazatokban – a munkaerőhiány, és innentől kezdve tudtak a magyar munkavállalók évről évre kétszámjegyű fizetésemeléseket kiharcolni maguknak.

Az alábbi két ábra azt mutatja, hogy mennyire nőttek a bruttó bérek forintban a legfontosabb feldolgozóipari ágazatokban, és hogy ugyanebben az időben mennyit gyengült a forint euróban nézve.

2015 első negyedévében még átlagosan 255,2 ezer forintba került egy feldolgozóipari munkás a munkaadójának. Most viszont, 2019 második negyedévére 367 ezer forintra nőttek a bruttó bérek a feldolgozóiparban. Az emelkedés tehát összesen 43,8 százalék volt. Mint a fenti ábrán látható, az autógyártásban, a gumi-, gép-, fém- és elektronikai iparban egyaránt ennyivel nőttek bérek, csak a gyógyszer- és vegyiparban volt kisebb a növekedés (ez utóbbiakban viszont így is jóval magasabb a bruttó átlagbér: 600, illetve 540 ezer forint).

A forint árfolyama ugyanebben az időben 308,9 forintról 333 forintra gyengült az euróval szemben. Ez ugyan példa nélküli, és elég soknak tűnik – főleg ha mondjuk külföldre utazunk vagy az Amazonról rendelünk valamit -, de százalékban csak 7,8 százalékkal kell többet fizetni az euróért 2015 első negyedévéhez képest.

Ha a nemzetközi szinten mozgó cégek szemszögéből nézzük a magyar béreket, akkor a mostanihoz képest sokkal jelentősebb forintgyengülésre lenne szükség ahhoz, hogy a 2015-ösnek megfelelő mértékre csökkenjenek a magyarországi bérköltségeik.

Ez pedig a legutóbbi ipari béradatok szerint 444 forintos euróárfolyamot jelentene.

Ez természetesen csak a bérekre vonatkozik. Sajnos a forint gyengülésének vannak más hatásai is, például emeli az importtermékek árát, köztük azokét a nyersanyagokét és félkész termékekét, amiket a magyar ipari vállalatok feldolgoznak. 444 forintos euró mellett például a benzin literje – változatlan kőolajár mellett^*illetve ha az olajárak szempontjából meghatározó dollárhoz képest ugyanannyit gyengülne a forint, mint az euróhoz viszonyítva – 550 forint lenne. Az ilyen sokkszerű import-áremelkedések gyorsan beépülnének a magyar inflációs adatokba.

A másik kérdés pedig az, hogy a gyárak a munkaerőhiány évei alatt egyre inkább az automatizálás irányába léptek el, ezért a bérkérdés eleve kevésbé súlyponti kérdéssé vált. Főleg azokra a vállalatokra igaz ez, amelyek sikeresebben elléptek az alacsony színvonuló bérgyártástól. A legtöbb vállalat egyébként is a kiegyensúlyozott árfolyamban érdekelt, ha pedig – mint a miniszterelnök által az év elején meghirdetett kifektetés politikáját követve – külföldön szeretnének beruházni, akkor inkább az erősebb forinttal járnának jól. Egyszóval lassan nehéz lesz érteni, hogy kinek is jó valójában a forint gyengítése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz első dominó lehet az Electrolux 800 fős leépítéseNem meglepő az adatok tükrében, hogy az Electrolux a létszámleépítés mellett döntött. Ha a közeljövőben több hasonló bejelentést hallunk majd, sajnos akkor sem lesz okunk csodálkozni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz devizapiac euróárfolyam forint mnb Olvasson tovább a kategóriában