A szerző a HOLD Alapkezelő vezető portfóliókezelője, partnere. A cikk eredetileg az Alapblogon jelent meg.
Elképesztően jól állja a sarat az amerikai részvénypiac – különösen az S&P 500 index – a rossz hírek zivatarában.
A 2019-es részvénypiaci emelkedést három tényezővel magyarázták a szakértők:
- a Fed januári irányváltásával (miszerint leáll a monetáris szigorítással);
- a kínai gazdaságélénkítési lépésekkel (főleg költségvetési stimulus, de némi hiteldinamika-gyorsulás is volt); valamint
- az USA és Kína közötti kereskedelmi megállapodás növekvő valószínűségével.
Most már tudjuk, hogy az utóbbi hiú ábránd volt, az ázsiai makrogazdasági adatok alapján pedig úgy tűnik, a kínai stimulus nem sokat ért. Az S&P 500 ennek ellenére alig 4 százalékkal áll a mindenkori csúcsa alatt.
Pedig most már az amerikai makroadatok is egyre csúnyábbak, a feldolgozóiparban durva lassulás van. A szentiment indikátorok vegyesek, azok alapján a befektetők óvatosabbá váltak, de nagy félelemről, pánikról nincs szó. Sok elemzésből pedig elképesztő optimizmus tükröződik. Az alábbi véleményekkel találkozhatunk:
- Az amerikai részvények nem eshetnek, mert Trumpnak nagyon fontos a tőzsde, nem engedheti meg, hogy sokat essen a piac.
- A részvénypiac nem eshet, mert vagy megállapodik Kína és az USA, ami jó hír, vagy ha ez nem történik meg, akkor jön az erőteljes kínai stimulus, ami jó hír az egész világnak és az összes kockázatos eszköznek.
- A piac nem eshet, mert ha esne, akkor a Fed lazítani fog, és akkor 17-es P/E-n*Egy részvényre jutó éves eredmény. már a kötvényekhez képest nagyon olcsók a részvények.
- Az amerikai részvénypiac nem eshet, mert hiába váltanak vissza sok részvényalapot a befektetők, ennél sokkal fontosabb és nagyobb hatású, hogy a vállalatok veszik a saját részvényeiket.
A fentiek alapján adódik az optimális recept az ötezer pontos S&P 500 indexhez*Az index tegnap 2802 ponton zárt.. Lényegtelen, hogy mi történik a gazdaságban és a vállalati profitokkal, nem számít, hogy mit csinálnak a befektetők, irreleváns a kereskedelmi háború, ha Trump behúzza a 2020-as választásokat, nyomására a Fed nullába viszi az alapkamatot, és a vállalatok meg közben visszaveszik az összes részvényüket.
Azért ebben ne higgyünk! Egyrészt ha ilyen könnyű lenne (mellékhatások nélkül) fenntartani a részvénypiaci emelkedést (vagy a kínai növekedést), akkor a gazdaságpolitikusok eddig is folyamatosan ezt tették volna. Másrészt a vállalatok tipikusan a piac tetején költik a legtöbbet a saját részvények visszavásárlására. (Most is sokat vesznek, az USA-ban az idei első négy hónapban közel 300 milliárd dollárnyit, szemben az 50 milliárd dollárnyi amerikai részvényalap-visszaváltással.) Azonban ez a forrás is időnként ki szokott apadni.
Persze lehet, hogy a részvénypiac a mostanában napvilágra kerülő makroadatokon „túlnéz”, és azt árazza, hogy a megingás csak átmeneti, idővel ismét javulásnak indulnak a dolgok. Ezt az optimizmust azonban az amerikai részvénybefektetők elfelejtették megosztani a devizapiaci szereplőkkel (ahol az elmúlt három hónap legerősebb devizái a tipikusan menekülőeszköznek tekintett svájci frank, japán jen és USA dollár), a kötvénypiaci invesztorokkal (a fejlett piaci kötvényhozamok lassulást árazva új éves mélypontra estek), az árupiaci szereplőkkel (az ipari fémárak a decemberi mélypontjukig csorogtak vissza), valamint a ciklikus, az USA-n kívüli és főleg a fejlődő piaci részvény befektetőkkel (a fejlődő piaci részvények négyhónapos mélypontra zuhantak).
Az amerikai bikát nem könnyű leszúrni!
