Valamilyen módon manipulálhatták az elmúlt években a hazai szegénységi mutatókat, legalábbis elég egyértelműen erre utalnak egy, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jövedelmi szegénységi adatait vizsgáló kutatás eredményei. Szakértők szerint a jóhiszemű feltételezés is az, hogy valamilyen súlyos szakmai hiba történt, a kevésbé optimista forgatókönyv azonban a kormányzati narratívának megfelelő csalás.

Bármelyikről van szó, nagyon súlyos következményekkel járhat, amelyek messze túlmutatnak a szegénységi adatokon, és megrengethetik a hivatalos hazai statisztikákba vetett, eddig is törékeny bizalmat. Kérdésünre a KSH határozottan visszautasította a szándékos manipuláció vádját.

Furcsa mozgások

Egészen döbbenetes cikket publikált kedden a Válasz Online-on két kutató a hazai szegénységi adatok anomáliáiról. A szegénységet több – nemzetközileg is használt – mutatóval mérik, és ezek rendre látványosan javultak az elmúlt években Magyarországon. Nem volt ez másképp az úgynevezett relatív jövedelmi szegénységben élők arányával sem.

Ez a szám azt mutatja meg, hogy a népesség hány százaléka él egy bizonyos jövedelmi szintnél kevesebb pénzből. Viszonyítási pontként nem a leggyakrabban használt számtani átlagot használják, hanem az úgynevezett medián 60 százalékát veszik referenciapontnak. A medián az az érték, aminél épp annyi embernek több a jövedelme, mint amennyinek kevesebb^*A mediánnak az az előnye a számtani átlaggal szemben, hogy sokkal kevésbé kitett a szélsőséges értékeknek. Ebben az esetben ez különösen fontos lehet, hiszen a jövedelem alulról korlátos, felülről viszont nem, így a számtani átlagot jelentősen felfele tudja húzni néhány kiugróan magas jövedelmű ember. Itt így társadalmi szempontból a medián relevánsabb mutató.. Megnézik tehát ezt a középértéket, kiszámolják, mennyi a 60 százaléka, és ott húzzák meg a szegénységi küszöböt. Ha tehát az egy főre jutó medián jövedelem évi 3 millió forint, akkor a mutató alapján mindenki relatív szegénységben él, akinek 1,8 millió forint alatti a jövedelme^*A módszertan ennél azért bonyolultabb, ha valakit részletesebben érdekel, akkor Tátrai Annamária és Gábos András Válasz Online-on megjelent elemzésében részletesebben elolvashatja.. Nagyjából ez volt a helyzet 2023-ban.

Ez az arány a 2010-es évek második felében nagyon látványosan csökkent Magyarországon. Míg 2015-ben a teljes magyar lakosság 14,5 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, 2021-ben már csak 12,1 százalék. Más kérdés, hogy innen két év alatt visszaemelkedett a mutató értéke a 2015-ös szint fölé.

Már ez a mozgás sem tűnik teljesen indokoltnak, hiszen romlott ugyan a gazdasági helyzet, annyit azonban nem, ami megmagyarázna egy ilyen éles fordulatot.

Az arányszám mögötti konkrét adatok azonban ennél is súlyosabb anomáliákat mutatnak.

A Válasz Online cikke szerint ugyanis 2017-től látványosan megugrott azoknak a száma, akiknek a jövedelme éppen hogy csak meghaladta a szegénységi küszöböt, míg azok száma, akiké éppen csak elmaradt ettől a szinttől, szintén elég látványosan csökkent. Azaz úgy tűnik, mintha a szegények egy részét a statisztikákban egyszerűen áttuszkolták volna a szegénységi küszöbön, ezzel javítva a mutatót.

Megrepedt a harang

A jövedelemhez hasonló társadalmi mutatószámok eloszlása jellemzően egy harang alakú görbével írható le. Ezt az úgynevezett hisztogrammal szokták szemléltetni. Jelen esetben meghatároznak különböző, például 100 eurónként felfelé lépkedő sávokat, és minden sáv esetében egy oszloppal jelzik, hogy hány ember jövedelme esik éppen abba a 100 eurós sávba. Ahogy haladunk felfelé a jövedelmi sávokban, egy darabig az egyes kategóriákba tartozó emberek száma emelkedik, majd egy ponton csökkenni kezd, így alakul ki a más területekről is ismert harangalak.

Ez annyira alaptézis a statisztikában, hogy sok esetben, például választásokon is a csalások kiszűrésére használják az ilyen harang alakú normális eloszlástól való eltérést.

Márpedig itt épp ilyen eltérések vannak. Ráadásul nagyon látványos eltérések.

A Válasz Online, és az általunk megkérdezett szakemberek is azt mondták, hogy ilyen normál esetben nem fordulhat elő. Adminisztratív vagy szabályozási dolgok okozhatnak hasonló kiugrást, és ilyet láttunk is például a közbeszerzéseknél, amelyek eléggé besűrűsödnek a különböző értékhatárok körül. Ez azonban – még ha jó eséllyel erősíti is a korrupciót – összességében a szereplők racionális viselkedéséből ered: ha meg lehet úszni egy eljárást egyszerűbben egy adott érték alatt, akkor akik éppen csak átlépnék ezt a határt, igyekeznek alatta maradni.

A jövedelemnél azonban egyértelműen úgy tűnik, hogy nincs ilyen tényező. Ez pedig arra utal, hogy a KSH adatai nem mutathatnak valós képet, azokba valahogyan utólag, az adatfelvétel után nyúlhattak bele. Ezt erősíti az is, hogy az egyik évben például

322 egyfős háztartás jövedelmének összege fillérre pontosan megegyezik egymással (egészen pontosan 3 996,3110974 euró)

A jóhiszemű elképzelés az, hogy az adatok feldolgozásánál történhetett szakmai hiba. Erre utalnak az eredeti cikk szerzői és a G7 több forrása is felvetette ezt a lehetőséget. Egy lapunknak nyilatkozó szakértő szerint okozhat ilyen problémát, ha a hiányzó adatokat rosszul kezelik, ám ő is hozzátette, hogy ennek még ebben az esetben is jóval előbb ki kellett volna buknia. A kevésbé jóhiszemű megközelítés, hogy az adatokat tudatosan manipulálták, ezzel javítva egy olyan statisztikát, amely miatt elég sok kritika érte a kormányzatot. Az anomáliák egyébként az elmúlt két évben szép fokozatosan megszűntek, és ezzel párhuzamosan a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya is visszatért a 2015 előtti magas szintre.

Sokasodó hibák

Már az is nagyon komoly probléma, ha a szegénységi adatok nem valós képet mutattak, és ezekben rendül meg a bizalom. Az anomáliákat feltáró kutatók azt írták:

az adatproblémák olyan mértékűek, hogy megrendíthetik a hazai és külföldi kutatói közösség bizalmát az egyetlen olyan adatforrásban, amely alapján jövedelmi egyenlőtlenségeket és szegénységet lehet kutatni Magyarországon.

Az ügy azonban valószínűleg messze túlmutat a szegénységi adatokon. Ha ugyanis kiderül, hogy a magyar statisztikai hivatal évekig hamis adatokat közölt, az a teljes intézmény hitelességét áshatja alá. A KSH-t eddig is sok kritika érte, és az adatokkal szembeni bizalom sem volt töretlen. Ha ezek mellé most hivatkozási alap is kerül, az nagyon veszélyes a hivatal szempontjából.

Nem segít az sem, hogy az elmúlt hónapokban a KSH-nak más – persze a mostaninál sokkal kevésbé fajsúlyos – hibái, vitás lépései is voltak. Nagyon sokat kritizálták a hivatalt például az inflációs jelentése és ezen belül különösen a háztartási energia, azaz a villany- és gázárak meghatározása miatt.

Mivel a kormány úgy nyúlt bele a rezsicsökkentésbe, hogy egy meghatározott fogyasztási szintig megtartotta a korábbi, kedvezményes árat, afölött azonban a hétszeresére emelte, így azóta nincs egységes ár, a díj függ az elfogyasztott mennyiségtől is. Emiatt a statisztikai hivatal úgy határozza meg az átlagos díjat, hogy a szolgáltatók adatai alapján megbecsli, a fogyasztás mekkora hányada csúszik át a magasabb díjkategóriába, és így számol egy (súlyozott) átlagot.

Az inflációs jelentésben szereplő árak azonban így folyamatosan változtak az elmúlt két és fél évben, miközben valójában egyetlen díj sem módosult. Ráadásul pontosan nem is lehetett belelátni, hogy a KSH milyen adatok alapján kalkulál, így viszonylag hamar megjelentek elemzések arról, hogy ez a módszer alkalmas – az akkor éppen rekordmagas – infláció manipulálására is.

Az elmúlt hónapokban emellett a külkereskedelmi adatokkal is voltak gondok. A KSH az egyik januári táblázatát utólag javította, ám az új adatsor is láthatóan hibás volt. Ezt ugyan februárban sikerült korrigálni, ám ekkor pedig a gyorsjelentés számaiba csúszott hiba, amit így két nap után át kellett írni. Szinte biztos, hogy ebben az esetben figyelmetlenségből eredő hibákról van szó, ám könnyen előfordulhat, hogy az ehhez hasonló esetek is más megítélése alá esnek, ha korábban igazolhatóan valótlan adatok alapján közölt statisztikákat a hivatal.

Több forrásunk is azt mondta, hogy a hibák eredhetnek abból, hogy a KSH évek óta komoly erőforráshiánnyal küzd.

Ez azonban sokat nem javít a helyzeten. Az intézménybe vetett bizalom úgyanúgy meginoghat az erőforrás és így a szakmai kompetenciák hiánya (illetve az ebből eredő hibák), mint a tudatos politikai manipuláció miatt.

A görög példa

Márpedig azt könnyű belátni, hogy miért lenne hatalmas probléma, ha összeomlana a KSH hitelessége. Elég csak arra gondolni, hogy az elmúlt években kiemelten népszerű, sok ezer milliárd forintos állományú prémium állampapírok kamatozása az inflációhoz kötött, de ki akarna ilyet tartani, ha nem bízik abban, hogy a hivatalos inflációs adatok a valóságot tükrözik?

A nemzetközi példák még inkább mutatják, miért hatalmas probléma, ha egy kormány megrendelésére elkezdik manipulálni a statisztikákat.

Görögországban az euró bevezetésének előkészítésétől a 2008-as válság kibontakozásáig rengeteg valótlan statisztikát produkált annak érdekében, hogy bevezethesse a közös fizetőeszközt, azt követően pedig a valóságban ne kelljen betartania a hozzá társuló költségvetési szabályokat.

Ezek idővel egyre nyilvánvalóbbá váltak. 2004 és 2010 között az Eurostat tíz alkalommal küldött delegációt Athénba, hogy megpróbálja növelni a görög statisztikai adatok megbízhatóságát. Erre egyébként már csak azért is szükség lett volna, mert azok szándékos torzítás nélkül is csapnivaló minőségűek voltak az elégtelen intézményi kapacitások miatt. De ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel, és 2010 elején az Európai Bizottság ki is mondta, hogy Görögország meghamisította a statisztikai adatait, és nem látta biztosítottnak a statisztikai hivatal függetlenségét és elszámoltathatóságát.

Miután az adatokat kiigazították, már látszott, hogy az ország nem felelt meg olyan eurózónás követelményeknek, mint a GDP-arányosan 3 százaléknál kisebb költségvetési hiány és a 60 százaléknál alacsonyabb államadósság. A görögök nagy árat fizettek azért, hogy az új évezred első évtizedében a trükközés lehetővé tette a nagyobb állami költekezést. A következő évtizedben a gazdaság összeomlott, és emberek tömegei szegényedtek el.^*Igaz, a válság lehetett volna kevésbé mély is, ha német vezetéssel az EU nem ragaszkodik a végletekig a fiskális fegyelemhez, amit ma már sok közgazdász téves megközelítésnek tart.

Kézivezérelt infláció

A másik elrettentő példa Argentína, ahol a kormány 2007 elején lecserélte a statisztikai hivatal vezetőit, és teljesen saját szolgálatába állította az intézményt. A dolgozók megtörése során fizetéscsökkentés mellett még arra is volt példa, hogy a hivatal munkatársait megtámadták a kormány hívei a pénzügyminisztériumban.

A vezetőcseréket követően a hivatalos inflációs adatok varázslatos javulásba kezdtek, egyebek mellett olyan trükköknek köszönhetően, hogy kivették a számításakor használt fogyasztói kosárból a 15 százaléknál gyorsabban dráguló termékeket. Emellett a kormány rengeteg termék árát szabályozta, és akkor is ezek árát vették figyelembe az inflációs kiszámításához, ha az áruhiány miatt nem volt belőlük egy darab sem.

Ez rövidtávon könnyítette az államháztartás finanszírozását, hiszen az inflációkövető kötvények kamatozása a pénzromlás hivatalos mértékéhez volt kötve. Ez azonban nem tartott sokáig, a befektetők ugyanis beárazták a csalást, és csak sokkal nagyobb felárral voltak hajlandók lejegyezni például az állami nyugdíjbiztosító inflációkövető kötvényeit, és ugyanez történt az állampapírokkal is. A bizonytalan gazdasági helyzetben az emberek egyre több pénzt vettek ki a bankokból, és a tőke külföldre áramlása is fokozódott.

Ebben a helyzetben több magánszektorbeli szereplő is saját inflációs statisztikákat kezdett közzétenni, amelyek kétszer-háromszor gyorsabb pénzromlást mutattak a hivatalosnál. Ezeket a kormány pénzbüntetésekkel és jogi eljárásokkal igyekezett ellehetetleníteni, kevés sikerrel. Egy kutatás (pdf) pedig arra jutott, hogy az argentinok fejben kiigazítják a hivatalos inflációs statisztikát, és ha például azt látják, hogy az 10 százalékot mutat, akkor 20 százalékosra saccolják a valós értéket. Ez hosszabb távon is káros az infláció megfékezése szempontjából, hiszen a nagyobb inflációs várakozás részben önbeteljesítő jóslatként működhet.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) megbízhatatlannak minősítette az argentin gazdasági statisztikákat, amelyek manipulálása csak azt követően szűnt meg, hogy Cristina Fernandez de Kirchner távozott az elnöki székből 2015 végén. A problémák ezzel azonban nem értek véget, az ország néhány nemzetközi hitelezője azért perelte be az országot, mert úgy látták, ha nem hamisítják meg a GDP-adatokat, jóval nagyobb kamat illette volna meg őket államkötvényeik után. Miután megnyerték a pert, az országnak 1,5 milliárd dollárt kellene fizetnie.

Bár ezektől a példáktól egyelőre messze vagyunk, a hazai intézményrendszerbe vetett bizalom megroppanásának itthon is komoly költségei vannak. Ahogy egy elemző a G7-nek fogalmazott: az intézményrendszer gyengülése is be van árazva a magyar országkockázatba, és így ez is szerepet játszik abban, hogy jóval drágábban tudja csak finanszírozni magát a magyar állam, mint mondjuk a cseh vagy a lengyel. Ez alól pedig a KSH eddig sem volt kivétel, a mostani eset azonban még tovább ronthatja a helyzetet.

A statisztikai hivatalt kerestük kérdéseinkkel. Mások mellett kívácsiak lettünk volna a feltárt eltérések magyarázatára, arra, hogy előfordulhatott-e hasonló más adatsoroknál is, illetve hogy miként tudják igazolni adataik hitelességét, ha a szegénységi statisztikákról kiderül, hogy hamisak. 

A hivatal kérdéseinkre adott válaszát később közleményként is kiadta. Ebben azt írták:

a KSH működésében szakmailag független, hiteles és az adatainak feldolgozásában a nemzetközi standardoknak megfelelően jár el. Ezen hazai és nemzetközi sztenderdek mentén végzi el az EU-SILC felmérést is (ennek eredményei alapján készülnek a szegénységi mutatók – a szerk.), amelynek eredményeit az Eurostat minden évben validálja és ezt követően a saját adatbázisában publikálja. Ugyanakkor a KSH jelenleg az EU más tagállamaihoz hasonlóan a népszámlálási adatok alapján – 5 évre visszamenő – revíziót hajt végre.

A statisztikai adatok gyűjtése és feldolgozása szigorú szakmai és etikai szabályok szerint történik. A KSH minden adatsorát megfelelő szakmai felügyelet alatt dolgozza fel, és minden esetben átláthatóan és pontosan kommunikálja az eredményeket. A szándékos manipuláció vádját határozottan visszautasítja a KSH.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA legszebb hazai szegénységről szóló statisztikát találta meg Rogán, de a lényegi trendekkel kapcsolatban igazat mondottTöbb mutató alapján is kiemelkedően csökkent a szegénység itthon, noha még mindig magas más EU-tagállamokhoz képest.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHogyan számolták ki a hivatalos inflációt, amikor a járvány miatt minden a feje tetejére állt?Normális időkben alig módosul az inflációszámítás hátterében álló fogyasztói kosár összetétele, a járvány miatt azonban a KSH kénytelen volt néhány termék súlyán nagyobbat változtatni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzép ez a süllyedő infláció, de akadnak furcsaságok a friss adatokkal kapcsolatbanA gáz, a villany és az üzemanyag ára is csökkent a KSH mérése szerint az elmúlt hónapban, noha a fogyasztók ezt másként tapasztalhatják.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Világ KSH manipulálás statisztikai adatok statisztikai hivatal szegénység Olvasson tovább a kategóriában