Kozmetikázni akarja az inflációt a kormány, vagy a választók árérzékelésére játszik?
Alig néhány nappal az élelmiszer-árrésstop bevezetése után Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter közösségi oldalán a banki díjak szabályozását is belengette.
A tárcavezető arról beszélt, hogy először önkéntes árkorlátozásra kérték a bankokat, de az első ajánlatuk elég gyengére sikerült. A kormány azt szeretné elérni, hogy az árak a tavaly év végi, idén év eleji szintre csökkenjenek.
Előzmények: a kormány még tavaly augusztusban emelte másfélszeresére a transzakciós illetéket, ám ennek lakosságra történő áthárítását év végéig megtiltotta a bankoknak.
Az év elején, amikor a díjemelési stop lejárt, a pénzintézetek természetesen éltek az áremelés lehetőségével. A bankok egy része januárban egyből emelt, mások februárban vezették be az új díjakat.
Mindez azt is jelzi, hogy bár Nagy Márton szerint indokolatlan a bankok év eleji áremelésének mértéke, valójában ez jelentős részben épp a kormány intézkedésére vezethető vissza.
Felülnézet: a kezdetek óta érdekes kérdés, hogy a kormányzat az inflációt mérséklő intézkedéseivel a havi statisztikában megjelenő adatokat akarja kozmetikázni, vagy inkább az lenne a cél, hogy a lakosság alacsonyabb inflációt érzékeljen.
Az jól látszik, hogy politikai termékekről van szó, amelynek gazdasági hatásait a jelek szerint nem gondolta át a kormány, vagy nem érdekli. A végső cél a közvélemény-kutatásokból kirajzolódó, a Fidesz számára kedvezőtlen trendek megállítása a választások előtt.
Ebből a szempontból viszont mind a mért, mind az érzékelt infláció mérséklése fontos politikai feladat lehet, de az nagyon nem egyértelmű, hogy az eddigi intézkedések melyik irányába mutatnak inkább.
Számokban: Nagy Márton a videójában arról beszélt, hogy a pénzügyi szolgáltatások 13 százalékkal lettek drágábbak, a készpénzfelvétel díja 15, a folyószámla-vezetésé 26, a bankkártya éves díja pedig 6 százalékkal emelkedett.
Ezek alapján a banki szolgáltatások tényleg felfelé húzzák az 5,6 százalékos inflációt. Ám a magas számok ellenére egyáltalán nem biztos, hogy jelentősen. Ezen szolgáltatások súlya ugyanis elég alacsony a fogyasztói kosárban, így a teljes inflációra gyakorolt hatásuk sem lehet nagy.
A statisztikai hivatal nem is kezeli őket külön csoportként: további bő három tucat szolgáltatással együtt a „fel nem sorolt szolgáltatások” kategóriába tartoznak. Mások mellett különböző biztosításokkal, a veszettség elleni eboltással vagy éppen a temetkezéssel együtt.
A G7 kalkulációi szerint a banki szolgáltatások együttes díja 0,5 és 1 százalék között lehet a teljes fogyasztói kosárban. Így még ha a bankok áraik tizedét faragják le, az is csak 0,05-0,1 százalékponttal mérsékelné az inflációt.
Mi várható? A fentiek alapján nehéz azt gondolni, hogy a statisztikák kozmetikázása lenne a kormány célja. Emellett önmagában az élelmiszer-árrésstop sem biztos, hogy érdemben csökkenti a hivatalos inflációt, ha a láncok ezzel párhuzamosan más termékek árának emelésével hozzák be a kieső bevételt.
Ennek némileg ellent mond ugyanakkor, hogy mostani videójában bejátszott monitorkép alapján a miniszter egyértelműen a KSH által figyelt díjakat vizsgálja, még azok sorrendje is ugyanaz, mint a hivatal jegyzékében. Továbbá a kormány arra is tett utalásokat, hogy nem engedik más termékekre terhelni az árrésstop hatását sem.
Így az intézkedéseknek kettős célja lehet. Egyrészt megpróbálják egy szűkebb fogyasztói kört érintő termékekre átterelni az inflációt, alacsonyabb infláció érzetét keltve ezzel az ilyen termékeket nem vásárló, alacsonyabb jövedelmű, a Fideszre nagyobb arányban szavazó fogyasztók körében.
Másrészt a kormányzati lépések eltorzíthatják a fogyasztói kosarat is, illetve olyan termékek árának emelkedést eredményezhetik, amelyek nincsenek benne a hivatalos statisztikában. Ez pedig a hivatalos adatokat is csökkentheti, legalábbis rövidtávon.
Nehéz úgy kikerülni a sarki kávézót, ha nincs másik a közelben, és nehéz büntetni egy céget, ha a vásárlók nem hiszik el, hogy minden egyes vásárlásuk számít.