A verseny helyett most a fenyegetés alakítja az árakat a magyar boltokban
Három közkedvelt vaj árát csökkenti 4 százalékkal az Aldi, a nem élelmiszer jellegű árucikkek esetében pedig 60 százalékos kedvezménnyel kínál termékeket.
Miért fontos ez? Önmagában az effajta árcsökkentés híre nem lenne lényeges, de ezúttal látványosan illeszkedik egy olyan sorozatba, amely egyre egyértelműbben utal arra, hogy a lépéseket nem a szabadpiaci folyamatok, hanem a kormány folyamatos nyomása idézi elő.
Előzmények: tavaly az ársapkákat követő kötelező akciózás kivezetése után az egykori ársapkás termékek ára nagyon megugrott (visszaállt a szabadpiaci árra), emiatt 2024 augusztus végén a Nemzetgazdasági Minisztérium panaszeljárást kezdeményezett a GVH-nál, amelyet a hivatal el is indított.
Az Aldi már decemberben közel kétezer termékre, a tejtermékekre és a tojásra is 10 százalékos kedvezményt vezetett be 10 ezer forint feletti vásárlásoknál.
2025. január 13-án Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy interjúban jelezte, a magas élelmiszerárak miatt a kormány be fog avatkozni, ha kell. Ezt később többször is megismételte, különösen a tejtermékeket és a tojást tartják „túl drágának”.
A Lidl január 28-án 5-7 százalékkal csökkentette a tojások árát.
Nagy Márton február 10-én konkrétan belengette, hogy újabb árstop jöhet, egy nappal később a tárca közleményben is részletezte, mit tart problémásnak.
A januári infláció a vártnál jóval magasabb lett, ennek letörésében is hangsúlyozták az élelmiszerek szerepét.
A miniszter február 13-án azt közölte, hogy egyeztetésre hívja a boltláncokat.
Ugyancsak február 13-án a Tesco a sajátmárkás tojások árát legalább 4,3 százalékkal, egyes termékekét pedig több mint 10 százalékkal csökkentette, a dobozos tejek is olcsóbbak lettek.
Február 21-én Nagy Márton tárgyalt az Országos Kereskedelmi Szövetséggel, majd nem sokkal később a legfontosabb tejipari beszállítókkal is.
Február 27-én a kormányinfón elhangoztt, hogy a boltok számára akár profitkorlázotást is bevezethetnek.
Tágabb kontextus: egy egészséges versennyel jellemzett piacon a „túl drága” vagy „túlzott áremelés” kifejezéseknek nincs sok értelmük, a felügyeleti szervek leginkább csak a kartellezést figyelik, a magyar hivatalok azonban nem így léptek fel.
A korábbi árstopok kapcsán is vélelmezhető volt az a logikus kereskedői reakció, hogy ha a vállalkozás összességében nem kíván lemondani a profit tervezett mértékéről, akkor az árcsökkentés miatt kieső bevételt más termékeken keresi meg. Ezek a tervezettnél jobban drágulhatnak.
A kikényszerített árcsökkentésekkel ugyanaz lehet a probléma, mint az árstoppal: amennyiben a kormányzati nyomás a lépések hatására megszűnik, akkor visszaállhatnak a magasabb piaci árak, de ez nem feltétlenül vonja magával a fent említett egyéb termékek árcsökkentését.
A nyomásgyakorlás ebben az értelemben inkább csak politikai eszköz, mert a kormány be tudja mutatni, hogy a tej és a tojás ára csökken, a mellékhatásokkal pedig nyilvánosan nem foglalkozik.
Mit mondanak ők? A kormány kommunikációs hadjáratát a fogyasztóvédelemért is felelős Nagy Márton vezeti, aki a Facebookon olyan stílusban kommunikál erről, ami a második világháborút követő évek sajtóját jellemezte az – akkori szóhasználattal – árdrágítókkal szemben.