Donald Trump első, 2016-os megválasztása óta az amerikai politikát értelmezni próbáló megfejtések egyik alapvető toposza, hogy a republikánusok szavazótábora, és ezzel gazdaságpolitikai programja átalakult.

Ahogy Trumpnak köszönhetően a párt bázisa a külvárosok és a felsőközéposztály felől a vidéki és munkásosztálybeli vagy kékgalléros rétegek felé tolódott, a párt gazdaságpolitikai ígéretkosarában a fiskális konzervativizmus^*A fiskális konzervativizmus persze korábban is inkább legenda volt, mint valóság: a történelembe a kis állam prófétájaként bevonult republikánus Ronald Reagan vagy George W. Bush elnöksége alatt például az amerikai államadósság és a szövetségi költségvetés GDP-arányos értéke is nőtt, míg a “pénzszóró” demokrata Bill Clinton vagy Barack Obama második ciklusában csökkent a kiadások mértéke és az adósság is stabilizálódott. és a kis állam régi republikánus ethosza egyre inkább háttérbe szorult a gazdasági populizmus mögött. A 2024-es választási kampányban előadott terveket az üzletbarát, adó- és szabályozáscsökkentő ígéretek és a „dolgozó emberek” megsegítését, a szociális rendszer fenntartását hangoztató szlogenek közötti egyensúlyozás jellemezte.

Trump az előzetes eredmények alapján ezeket az elképzeléseket teljes kongresszusi hátszéllel, kedvezőbb pártbéli hatalmi helyzetben, a legfelsőbb bíróság erős konzervatív többsége mellett, azaz formális hatalmi fékek és ellensúlyok nélkül ültetheti gyakorlatba. 

Ez számos sajátos kockázattal jár az amerikai és világgazdasági helyzetre. Dacára annak, hogy Trump az inflációcsökkentés ígéretével jutott hatalomra, az adócsökkentő és kiadásnövelő tervek párosa független elemzések szerint az amerikai költségvetési hiány és az államadósság elszaladásához, a beígért védővámokkal és a munkaerőpiacot potenciálisan megrengető szigorú bevándorláspolitikával kiegészülve az infláció emelkedéséhez vezethet.

Ez a rövid távú lórúgás ellenére hosszabb távon magasabb kamatszintet és erősebb dollárt valószínűsít, ezzel pedig magasabb pénzügyi kockázatot jelent a bel- és külpiacokon is.

Optimista tőzsde, óvatos kötvénypiac

Az amerikai tőzsdék az első napokban pozitívan reagáltak Trump megválasztására, miután a megválasztott elnök által beígért adócsökkentés, a szövetségi szabályozás megvágása és a kormány trösztellenes fellépésének várható gyengülése a várakozások szerint jótékony hatással lesz a vállalati profitrátákra. A New York-i részvénypiac irányadó mutatója, az S&P 500-index szerdán 2,5 százalékot, csütörtökön további 0,7  százalékot emelkedett és történelmi csúcson zárt, míg a hét legnagyobb technológiai cég árfolyama a héten 8 százalékot ugrott.

Az optimizmust a jövőbeli várakozások mellett a jelen gazdasági helyzete is tüzeli. Miközben Trump fő választási üzenete az volt, hogy az amerikai gazdaság romokban hever, a valóságban – 2017-hez hasonlóan – rendkívül kedvező helyzetben veheti át a kormánybotot. A munkanélküliség tartósan alacsony szinten, 4 százalék körül mozog, a legutóbbi, harmadik negyedéves növekedési adat 2,8 százalékos éves GDP-emelkedést mutatott, az infláció szeptemberre 2,4 százalékra mérséklődött.

Ennek fényében a nagy elemzőházak szerint az amerikai gazdaság a magas infláció időszaka után „puhán landolt”, azaz jelentős munkanélküliség nélkül tudta lehozni az áremelkedés ütemét. Rövid távon pedig Trumpot – és a piacokat – segíti az is, hogy a fentiek fényében várhatóan folytatódik majd a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve kamatcsökkentési ciklusa, ami élénkíti majd a konjunktúrát. A Fed a szeptemberi, 50 bázispontos (fél százalékpontos) kamatvágás után csütörtökön egy további, 25 bázispontos vágást jelentett be, azaz a nyár végi, 5,25 és 5,5 százalék közötti értékről 4,5 és 4,75 százalék közötti sávba csökkent az irányadó kamat.

A következő hónapokban a maga módján még a Trump által belengetett vámemelés is pörgetheti a keresletet: az importőrök, nagykereskedők és a fogyasztók a várható árnövekedés miatt vélhetően emelni fogják vásárlásaikat, ez az import mellett a kiskereskedelmi forgalmat is megdobhatja.

Ugyanakkor a kötvénypiacon a trumpizmus kockázatait is elkezdték beárazni. A választási eredmény eladási hullámot hozott, a tízéves lejáratú amerikai állampapírok hozamai négyhónapos csúcsra emelkedtek, megközelítették a 4,5 százalékot, és egyes stratégák 5 százalékos szintre számítanak a közeljövőben. 

Szintén emelkedést mutatott a rövid és a közepes lejáratú kötvények közötti hozamprémium értéke, azaz a felár, amelyet a befektetők a hosszabb lejáratú, és emiatt az előre nem látható kockázatoknak, például az inflációnak vagy a piaci ingadozásoknak jobban kitett kötvények birtoklásáért megkövetelnek. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a piaci szereplők magasabb távlati kockázatokkal számolnak. 

Hasonló a helyzet a devizapiacon, ahol a dollár erősödését hozta az elnökválasztás, az euróval szemben két százalékot emelkedett az amerikai valuta értéke, az év egészét tekintve 3,8 százalékos pluszban van a dollár a nemzetközileg használt valutákkal szemben. Ez természetesen a feltörekvő piaci valutákra is negatív hatást gyakorol, miután növeli a biztonságosabb dolláreszközök vonzerejét, továbbá különösen az exporttól és közvetlenül vagy közvetetten az amerikai kereslettől függő gazdaságok esetében súlyosbítja a növekedési kockázatokat. Nem meglepő, hogy a forint – a mexikói peso mellett – a legnagyobb vesztese volt a szerdai kereskedésnek.

Elszálló deficit

A kötvényhozamok emelkedése és a dollár erősödése azt jelzi, hogy a befektetők magasabb deficitre, emelkedő inflációra számítanak, és ebből fakadóan tartósan magasabb kamatszintre készülnek. Ha Trump „képes lesz teljesen végrehajtani programját, az nagyobb hiányt, nagyobb adócsökkentést, vámokat, emiatt magasabb inflációt jelent. A magasabb infláció és a nagyobb hiány felnyomja a hosszú távú kamatszintet” – foglalta össze a helyzetet David Kelly, a JPMorgan vezető elemzője. 

Trump egyebek mellett a 2017-ben nyolcéves időtávra megszavazott, kutatások alapján nagyrészt a magas jövedelmű amerikaiaknak kedvező adócsökkentés permanenssé tételét, a jelenleg 21 százalékos társasági adó 15 százalékra csökkentését, valamint a borravaló, a túlórabér és az állami nyugdíjkifizetések személyi jövedelemadó alóli mentességének bevezetését ígérte. 

A másik oldalon viszont azt is közölte, hogy nem csökkenti a nyugdíjrendszer állami pillére (social security) és a 65 éven felüliek egészségbiztosítási költségeit fedező Medicare finanszírozását. Előbbi a szövetségi költségvetés legnagyobb, utóbbi pedig a harmadik legnagyobb tétele, együtt a kiadások 35 százalékát teszik ki.^*Az európai közbeszédben gyakran a szövetségi költségvetés legnagyobb tételeként lefestett hadi kiadások ugyan valóban jelentősek, de 13 százalékos részarányukkal jóval elmaradnak a szociális költés mögött. Az egyetlen világos bevételnövelő intézkedése a védővámok kivetése lenne: Kínára és Mexikóra tetszőlegesen magas értéket lengetett be, minden más országra 10 és 20 százalékos értéket emlegetett. 

A választás előtt különböző független költségvetési elemzőműhelyek három- és nyolcezer milliárd dollár közé tették a fenti tervek deficitnövelő hatását tízéves távlatban. 

• Az Oxford Economics és a Pennsylvaniai Egyetem Wharton üzleti kara (ahol egyébként Trump végzett) szerint a Trump által bejelentett adócsökkentések nagyságrendileg 7 ezer, a konzervatív Tax Foundation szerint 8 ezer, a pártfüggetlen Committee for a Responsible Federal Budget (CRFB) szerint több mint tízezer milliárd dolláros kiadásnövelést jelentenek az amerikai költségvetésnek. 
• A bevételi oldalon a Penn-Wharton modell nem lát változást, míg az Oxford szerint kevesebb mint kétezer, a CRFB szerint közel négyezer, a Tax Foundation szerint négy és félezer milliárddal több pénz folyhat be jöhet be, nagyrészt a vámokból és a növekedéshez köthető adóbevételi többletből. 

Az eltérések főként abból fakadnak, hogy melyik költségvetési modellező hogyan ítéli meg a lépések makrogazdasági hatását. A Tax Foundation például arra számít, hogy az adócsökkentés emeli a növekedést és így a bevételeket, míg a Penn-Wharton szerint a növekedéssel járó, illetve a vámemelésből fakadó bevételnövekedés hatása elhanyagolható lesz a lépések okozta gazdasági károk fényében. Azt mindegyik szereplő kiemelte, hogy a fenti számokat jelentős bizonytalanság jellemzi, a teljes republikánus kongresszusi kontroll mellett a magasabb számok valószínűsége nő. 

Mindez ráadásul egy olyan időszakban jön, amikor az amerikai költségvetés évek óta növekvő hiányt görget. Barack Obama elnökségének konszolidációja után Trump említett adócsökkentése, majd a koronavírus-járvány gazdasági hatásának kezelésére hozott élénkítőcsomagok miatt a deficit elszaladt, és erre Joe Biden elnökségének az infrastruktúrafejlesztést, a megújulóenergia-termelést és a feldolgozóipari beruházásokat támogatni hivatott csomagpolitikája is rátett egy lapáttal. Az amerikai államadósság törlesztésének költségei idén a magas kamatok és a növekvő hiány miatt meghaladták a GDP 3 százalékát, ami 1996 óta a legmagasabb érték. 

Ebben a helyzetben a kiköltekezés folytatása esetén a pesszimista hangok szerint az amerikai államadósság leminősítése sem kizárható. A republikánus képviselőház és a kormány tavalyi költségvetési huzavonája miatt a Fitch által hozott leértékelés jelentős, bár átmeneti felfordulást okozott a tőzsdéken és a kötvénypiacokon. Az amerikai állam fizetőképességével és az amerikai adósság iránti piaci kereslettel kapcsolatban nincsenek komoly aggályok, ám az egyre kevésbé látszik, hogy hosszabb távon hogyan és meddig fenntartható az elmúlt bő másfél évtized fiskális politikája.

Fékek és ellensúlyok

A költekezés a várakozások szerint rövid távon serkenti a növekedést, azonban a kötvénypiaci események jelzik, hogy hosszabb távon lehetnek gondok. További kockázatot jelent az ígért vámemelés, amelyet természetesen az amerikai fogyasztók fognak megfizetni. Ugyan Trump azt ígéri, hogy a magas vámok miatt visszajön a termelés az Egyesült Államokba, jelenleg az amerikai fogyasztás olyan jelentős mértékben meghaladja a hazai ipari kapacitásokat, hogy ez pusztán logisztikai szempontból rövid távon egyáltalán nem reális. 

Hasonlóan fontos pont, hogy Trump egyúttal a bevándorlás radikális visszaszorítását és milliók kitoloncolását ígéri, miközben a mezőgazdaság és az alacsonyabb hozzáadott értékű ipari tevékenységek erősen függnek a beáramló – kutatások szerint nem amerikaiak munkahelyeit fenyegető, hanem hiányszakmákat felöltő – munkaerőtől.  

Ezek a jelenségek további inflációs hatással járhatnak, már ha Trump végigviszi, amit ígért. Utóbbit illetően felmerül, hogy – ahogy lenni szokott – az elnöki kampány ígéreteinek jelentős része kongresszusi hatáskör. A jelen helyzet fényében kissé ironikus módon a republikánusok az elmúlt két évben – a képviselőházi többséggel a hátuk mögött – pont hogy kiadáscsökkentést követeltek Joe Biden kormányától, és annak idején hiába voltak szintén többségben mindkét házban, Trump első elnökségének első két éve alatt sem tudtak semmiben megállapodni egymással a 2017-es adócsökkentésen túl. 

Hasonló diszfunkció jellemezte a képviselőházi viszonyaikat az elmúlt két évben, amikor a szűk többség miatt a frakció jobbszéle és centristább, billegő körzetekben megválasztott tagjai között élesebb ideológiai és gazdaságpolitikai érdekellentétek voltak, és emiatt nagyrészt a belső hatalmi harcaikkal voltak elfoglalva a törvényhozás helyett (bár utóbbit természetesen az elnöki vétó és a szenátus demokrata többsége is akadályozta). Emiatt könnyen lehet, hogy az ígéretek jó részéből megint nem lesz semmi. 

Felnőttek helyett radikálisok az ovális irodában

Az is kérdés, hogy Trump mennyire lesz képes saját – gyakran változó – vízióját keresztülvinni a kormányon. Első elnöksége alatt a régi republikánus elit tagjai igyekeztek kézben tartani a dolgokat, és gyakran a gyenge teherbírású és szakpolitikai ügyekben képzetlen elnök háta mögött valósították meg kevésbé radikális elképzeléseiket. Avagy saját megfogalmazásukkal: ők voltak a felnőttek az ovális irodában.

A pénzügyminiszteri poszt várományosai között most is vannak régi vágású konzervatív pénzemberek, többek között John Paulson milliárdos kockázatitőke-befektető, Scott Bessent alapkezelő és Trump egyik tanácsadója, Howard Lutnick, a Cantor Fitzgerald nevű befektetési cég vezetője, Trump kormányzati átadás-átvételért felelős csapatánk egyik vezetője, valamint Jay Clayton veterán Wall Street-i jogász, aki Trump első elnöksége alatt az értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) vezetője volt.

Ugyanakkor az is tény, hogy a régi konzervatív elit párton belüli befolyása 2017 óta jelentősen meggyengült, a trumpista szárny megerősödött, és az elnök körül sertepertélő tanácsadók között megsokasodtak a radikális figurák és tervek, az X-en összeesküvés-elméleteket terjesztő Elon Musktól kezdve az autokratikus kormányzati formák iránt erős rokonszenvet mutató JD Vance alelnökjelöltön át a Project 2025 nevű, Heritage Foundation által képviselt, nem hivatalos jobboldali kormányprogram-tervezetig, amely egyebek mellett a közszolgák tömeges elbocsátását és politikai kinevezettekkel való helyettesítését, valamint a konzervatív–keresztény jobbszél társadalompolitikai elveinek erőteljes kormányzati képviseletét célozza. Az is felmerült az amerikai sajtóban, hogy a 78 éves Trump láthatóan romló kognitív és fizikai állapota fényében ezek a radikálisabb elemek képesek lesznek közvetlen irányítást szerezni a kormányzat felett.

Ez felveti annak a lehetőségét, hogy 2025-től az első ciklushoz képest radikálisabb, kiszámíthatatlanabb vezetés jön. Musk vagy a Project 2025 kiötlői a trumpi populizmussal szemben a kis libertariánus állam  hívei, a világ leggazdagabb embere például azt ígérte, hogy a jövőbeli Trump-kormányban a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (Department of Government Efficiency, rövidítve DOGE, azaz a Musk által promótált obskurus kriptovaluta neve) élén képes lenne 2000 milliárd dollárt megvágni a jelenleg 6500 milliárdos amerikai szövetségi költségvetésből. Ez a konkrét szám irrealitásától függetlenül vélhetően a szövetségi szervek fűnyíróelv mentén való megtizedelését, a kormányzat szabályozói és felügyeleti kapacitásainak szétverését jelentené. 

Ez a költségvetésre rövid távon jó hatással lenne, ám az amerikai gazdaságra nem feltétlenül. Ha hiszünk abban a Nobel-emlékdíjas elméletben, miszerint az amerikai gazdaság kiemelkedő teljesítménye a hatalom feletti fékek és ellensúlyok rendszerén, a pártatlan és független igazságszolgáltatáson és a tulajdonjogok biztosításán alapul, akkor Trump és köreinek antdemokratikus tendenciái az amerikai politikai rendszer jövője mellett a gazdaság távlati alakulásával kapcsolatban is komoly kérdéseket vetnek fel. 

Trump elnöksége emellett újabb hatalmas csapás lehet a klímaváltozás elleni, eddig is mérsékelt amerikai fellépést illetően is, ami hosszabb távon szintén a globális és belföldi kockázatok növekedése felé mutat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Világ államadósság amerikai tőzsde deficit Donald Trump egyesült államok kötvénypiac Olvasson tovább a kategóriában