Egy évvel ezelőtt a 2,8-as UHT tej ára négy nagy boltlánc (Aldi, Lidl, Penny és Tesco) átlagában 206 forint volt.*Saját adataink szerint, az éppen legolcsóbb termékkel számolva. Ez a termék akkoriban épp köztes állapotban volt: a rá is vonatkozó árstop már augusztustól megszűnt, de még része volt annak a terméklistának, amelyről a boltoknak ki kellett választani a kötelező akciózásba bevont áruk körét, emellett nem lehetett beszerzési ár felett értékesíteni.
Idén júliustól a kötelező akciózás is megszűnt, és cikkünk írásakor (ugyanabban a négy boltban, ugyanazal a módszerrel nézve) már 329 forintot kellett fizetni egy liter UHT 2,8-as tejért.
A drágulás egy év alatt 60 százalék volt.
Az alábbi ábrán három másfajta tejjel együtt mutatjuk be a bruttó fogyasztói árak általunk mért változását.
Látszik, hogy 2020 októberében még a 2,8-as UHT volt a legdrágább tej a négy közül, ezt a szabadpiaci árazást torzította el az árstop, amely 2021 október közepi szinten maximálta a fogyasztói árat (normál esetben a tejek ára a zsírtartalommal van összefüggésben). Ahogy azonban a kontrollok megszűntek, azonnal elkezdett az eredeti viszonyokhoz közelíteni a helyzet.
A grafikonon a szabadpiaci árazású tejfajtáknál a nagy inflációs hullám és annak lecsengése is szépen kirajzolódik, de sajnos az is, hogy az ESL friss tejeknél ismét áremelkedés van, az 1,5-ös UHT pedig egyéves időtávot nézve stagnál.
Csakhogy e stagnálás mögött egy igen drasztikus éves szintű volumenátrendeződés húzódik meg. A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács legfrissebb, szeptemberi adatai szerint egy évvel ezelőtt, 2023 szeptemberében 1,5-ös UHT tejből 4,98 millió litert szereztek be a hazai kiskereskedők, idén szeptemberben azonban már 8,35 milliót.
Ezzel párhuzamosan drasztikusan visszaesett a 2,8-as UHT tej beszerzése (és vélhetően az eladása is): egy éve, a kötelező akciózás korában még 9,46 millió liter került a boltok polcaira, idén azonban már csak 6,29 millió.
Amint kivonult az állam az árszabályozásból, a vásárlók azonnal visszaváltottak az olcsóbb tejre.
Az 1,5-ös tejnek egy év alatt 4 százalékkal emelkedett az átlagos kiskereskedelmi beszerzési ára, a 2,8-as tej beszerzési ára viszont egy év alatt 10 százalékkal ugrott meg. Korábbi cikkünkben részletesen is bemutattuk, hogy az összesített adatok alapján a boltok árazási gyakorlata a nyár végéig alapvetően még nem változott meg.
A terméktanács adatai alapján a magyar üzletek 2023 szeptemberében nettó 1,26 milliárd forintért vásároltak 1,5-ös UHT tejeket, és 2,54 milliárdért 2,8-asokat. Idén 2,21 és 1,86 milliárd forintra jön ki ugyanez a két adat.
Ha csak ezt a két népszerű tejtípust nézzük, akkor az látszik, hogy egy év alatt az összesített beszerzett mennyiség alig nőtt (14,4-ről 14,6 millió literre), de az összesített beszerzési költség sem nagyon (3,8-ról 4,07 milliárd forintra).
Ha összevonjuk ezt a két népszerű tejet (kissé önkényesen, hiszen sok más termék is van a piacon), akkor 2023-ra 263 forintos, 2024-re pedig 278 forintos átlagos beszerzési ár adódik, azaz a kereskedők oldalán 5,7 százalékos infláció látszik.
A teljes tejágazat szeptemberben adott újabb, magasabb értékesítési ajánlatokat a kereskedők felé, ennek bolti megjelenését azonban szinte lehetetlen követni-megjósolni.
A tejfeldolgozók, illetve a kis- és nagykereskedők egymástól teljesen függetlenül tárgyalnak a különböző tejtermékek áráról és a mennyiségekről. A feldolgozók, a kiskereskedelmi láncok típusa (diszkont, szupermarket, kisbolt), a tejtermékek sokfélesége és az eltérő önköltségek mind olyan tényezők, amelyek nagyban befolyásolhatják a feldolgozói átadói árakat és közvetve a fogyasztói árakat is
– mondja Harcz Zoltán, a szakmaközi szervezet ügyvezető igazgatója
A fenti nyilvános adatokból így csak azt tudjuk, hogy mennyi volt Magyarországon az összes feldolgozó által a kiskereskedelem felé értékesített tej átlagos átadói ára, de azt nem tudjuk, hogy egy adott feldolgozó milyen dobozonkénti áron értékesített egy bizonyos kiskereskedelmei láncnak.
A boltláncok általában éves szerződéseket kötnek a beszállítóikkal, és a felek az ebben rögzített áraktól csak nagyon indokolt esetben hajlandóak eltérni. Áremelési ajánlatnál egy jó alkupozícióban lévő boltlánc általában megpróbál alkudni, megnézi, hogy külföldről milyen feltételek mellett tudná helyettesíteni a terméket, de a saját márkás tejekre új beszállítói tendert is kiírhat, vagyis nagy mennyiséget rendelve megversenyeztetheti a szereplőket.
A helyzetet azonban kívülről nemcsak azért nehéz átlátni, mert ezek az alkudozások üzleti titoknak minősülnek, hanem azért is, mert a nagyobb tejipari beszállítók messze nem csak sima tejeket kínálnak. Amikor a tárgyalóasztalon van a sajttól kezdve a vajon át a gyümölcsjoghurtig a teljes portfolió, akkor sokféleképpen lehet játszani az excel táblákkal, hogy az üzleti matematika végül mindenkinek megfeleljen.
A tejágazat rendkívül kitett az európai tejpiaci viszonyoknak, ahogy Harcz Zoltán is mondta nekünk, a sajtkínálat fele import, de még nagyobb a behozatal szerepe a joghurtoknál és a vajaknál, vagyis a magyar beszállítók alkuhelyzetére és végső soron a fogyasztói árakra a nemzetközi keresleti-kínálati viszonyok is komoly hatással vannak. Márpedig az európai tejtermékárak emelkednek, egy év alatt közel 20 százalékkal nőtt a sajt német nagykereskedelmi ára, a vajé pedig 70 százalék felett drágult.
A jelenleg várható, de a fentiektől végső soron erősen függő drágulásnak az a fő oka, hogy tavaly augusztushoz képest egy év alatt 10 százalékkal drágult az alapanyag, vagyis a hazai nyerstej, és olyan új költségnemek jelentek meg, amelyek jelentős részben a kormány intézkedéseire vezethetők vissza (EPR díj, kiberbiztonsági költségek, e-önellenőrzési rendszer költségei, megemelt útdíj, a dízel jövedéki adója, az ipari vízdíj és az ipari szennyvíz díj).
Adat
Fontos