Miután Oroszország háborút indított Ukrajna ellen 2022. február 24-én, a fejlett országok sorra hozták meg az Oroszországot érintő szankciókat, szakították meg az agresszor államot gazdagító energiahordozó-beszerzéseiket. Mivel Oroszország gazdasága alapvetően energiahordozók és nyersanyagok exportjára épül, ezek értékesítésének korlátozása az egyetlen érdemi lehetőség arra, hogy csökkentsék az orosz állam bevételeit, amiből a háborút finanszírozza. Az európai szankciók a kőolajat kétféleképpen érintették:

• 2022 júniusában határoztak arról, hogy megtiltják az orosz kőolaj európai uniós importját. Ez alól a csővezetékes szállítás átmeneti kivételt kapott – az átmenet mikéntjét azonban nem határozták meg pontosan. Időközben Lengyelország és Németország teljesen megszüntette az ilyen importot, csak Magyarország, Szlovákia és egyre csökkenő mértékben Csehország él még vele.
• 2022-ben 60 dollárban korlátozták a tengeri szállítású orosz kőolajért fizethető összeget, amit az Oroszországot nem szankcionáló országok esetében is megpróbálnak betartatni azzal, hogy csak az árplafon alatti vásárlásokhoz kapcsolódóan lehet hajót, biztosítást és más szolgáltatásokat európai uniós és brit cégektől igénybe venni.

Miközben tehát egyelőre a szankciók nem korlátozzák az Oroszországból származó magyar és szlovák olajimportot, ez jó eséllyel pár éven belül – potenciálisan 2027-től – megváltozik. Egyrészt az agresszív orosz állam bevételeinek csökkentése érdekében, másrészt számos nyugati kormányt zavar, hogy az oroszbarát külpolitikát folytató Magyarország és Szlovákia anyagi előnyt is élvez az orosz olajvásárlásainak köszönhetően.

A háború ugyanis már több mint két és fél éve tart, de Magyarország, Szlovákia, valamint a két ország kőolaj- és üzemanyag-ellátásában főszerepet játszó Mol-csoport adatai nem azt mutatják, hogy előreléptek volna az orosz olaj kiváltásában, sőt,

még még növelték is az orosz import arányát, a különböző adatbázisok szerint száz százalékra vagy legalábbis annak közelébe az idei első öt hónapban.

A fenti grafikont az Európai Bizottság külkereskedelmi adatbázisának adataiból készítettük, és csak az unión kívüli beszerzést tartalmazza, hiszen az európai felhasználású kőolaj alapvetően az EU-n kívülről származik (Magyarországon a felhasználás nagyságrendileg tizedét kitevő hazai kitermelés is van).

Megkérdeztük a Molt, hogy miért növelte jelentős mértékben a magyar és szlovák importban az orosz kőolaj arányát. A cég válasza szerint

a Mol felelős a régió energiaellátásáért, így kiemelt feladata, hogy mindenkor biztosítsa finomítói ellátását. Ennek tudatában dönt a vállalat a kőolaj beszerzésről.

(A Mol sajtóosztálya azt kérte, hogy a kérdéseket és a válaszokat egyben, változtatás nélkül közöljük. Ezek ebben a formában a csillagra^*Miért növelte jelentős mértékben a Mol a magyar és szlovák importban az orosz kőolaj arányát?
A Mol felelős a régió energiaellátásáért, így kiemelt feladata, hogy mindenkor biztosítsa finomítói ellátását. Ennek tudatában dönt a vállalat a kőolaj beszerzésről.
Miért nem importálnak a saját olajmezőjükről Azerbajdzsánból, és vesznek a helyett is immár orosz olajat?
Az általunk is tulajdonolt ACG mezőből már hoztunk fel korábban kőoalajat, amit valamelyik finomítónkban (Rijeka, Pozsony, Százhalombatta) dolgoztunk fel. Emellett több mint egy tucat alternatív kőolajat teszteltünk az elmúlt két évben. Látni kell, hogy a finomítói eszközök nem végtelen rugalmasságúak a bedolgozandó kőolajtípusokkal kapcsolatban: nem lehet egyik napról a másikra fundamentális szerkezeti változtatásokat végrehajtani. A Mol folyamatosan építi ki azon képességét, hogy stabilan, üzembiztosan tudjon több fajta kőolajon működni, teljes kapacitással.
Mekkora összegű különadót fizettek Magyarországon – ha más országban is volt, azokban – az olcsó orosz kőolaj importja után?
A Mol-csoport valamennyi vállalata mindenben megfelel a vonatkozó jogszabályoknak és az adófizetési előírásoknak. Az elmúlt évben kirótt különadókról minden információ elérhető a negyedéves és éves pénzügyi jelentésekben.
Véleményük szerint megfelel-e a Mol-csoport az uniós szankciókkal azzal, hogy nem csökkentette, hanem növelte az orosz kőolaj importjának arányát?
A kérdésből nem derül ki, hogy melyik szankcióra gondol. Az EU 6. szankciós csomagja rendelkezik arról, hogy a csővezetéken szállított orosz kőolajat korlátozások nélkül vásárolhatja több ország – köztük Magyarország és Szlovákia is. A Mol-csoport minden vállalata mindenben és mindig megfelel az EU-s szankciós szabályoknak és azok szerint jár el.
Miért nem importálnak immár kazah kőolajat, ami az Uralnak megfelelő, korlátozás nélkül használható finomítókban?
A Mol-csoport számos kőolajat dolgozott be, tesztelési céllal az elmúlt két évben, többek között Kazahsztánból és az arab országokból is. Az aktuális kőolaj-bedolgozást több tényező is befolyásolja, például az, hogy mennyire felelnek meg technikailag, hogyan lehet ezeket feldolgozni, milyen termékkihozatali aránnyal rendelkeznek, mennyire érhetők el a piacon és hogy mennyibe kerülnek. Mindezek figyelembe vételével döntünk.
Számításaik szerint mekkora extraprofitra tettek szert az orosz kőolaj importjával?
Közgazdaságilag az extraprofit szó nem értelmezhető. Van profit és van veszteség. Ha egy termék iránt nagy a kereslet és egy vállalat hatékonyan tudja azt előállítani, akkor jó eredményt ér el. Az más kérdés, hogy egy vállalat mekkora adóterhet visel: megítélésünk szerint a Mol jelentősen kiveszi a részét a közteherviselésből. Magyarországon olyan magas az elvonás mértéke, hogy az meghaladja a Magyarországon elért adózás előtti eredményünket.
Milyen kapcsolatban áll ESG vállalásaikkal hogy a véres háborúban agresszorként fellépő országot támogatják kőolajvásárlásaikkal, amikor lehetőségük lenne technikailag akár 100 százalékban ehelyett más beszerzési forrásokat választani?
A partvonalról nézve, lehet hogy ennyire egyszerűnek tűnik egy finomító működése, de a valóság ennél bonyolultabb. A Dunai Finomító rugalmasságának növeléséhez mintegy 500-700 millió dollár közötti összeget kell befektetnünk, és 2-4 éves időszakra van szükségünk ahhoz, hogy adott esetben 100%-ban át tudjuk állni az alternatív kőolajfajták teljes feldolgozására.
Minden finomító rendelkezik ugyanis egyfajta műszaki képességgel. Adottság, hogy a Mol magyar és szlovák finomítóit alapvetően az orosz kőolaj feldolgozására fejlesztették ki. A Mol régóta dolgozik azon, hogy rugalmasabbá tegye finomítói működését, és hogy képes legyen az orosz mellett, több másfajta kőolaj feldolgozására is. Ezt a programot még a háború kitörése előtt kezdtük meg, hiszen a mi jól felfogott érdekünk is, hogy minden helyzethez tudjunk alkalmazkodni. Nyolc év alatt 170 millió dollárt költöttünk arra, hogy 35 százalékra növeljük a Dunai Finomítóban az alternatív kőolaj bedolgozás arányát, a szankciók bevezetése után pedig felgyorsítottuk ezt a folyamatot. A teljes rugalmassághoz azonban még sok idő és pénz kell, 2026 végére érünk oda, hogy több kőolajfajtát is körülbelül hasonló eredménnyel, jóval nagyobb arányban tudjunk feldolgozni. Megjegyezzük, hogy a finomítói rugalmassági programunkhoz semmilyen közösségi támogatást, finanszírozást nem kaptunk.
Ugyanakkor visszautasítjuk a kérdésben lévő állítást és magát a felvetést is. A háborút nem a Mol indította, az arra adott politikai és gazdasági válaszokat, a szankciókat nem a Mol hozta. A Mol mint részvénytársaság felelőssége, hogy az adott helyzetben úgy járjon el, hogy mindig, minden jogszabálynak megfeleljen, minden adófizetési kötelezettségét teljesítse és értéket teremtsen tulajdonosai felé.
Miért állítottak valótlanságot arról (például itt), hogy mennyi orosz olajat használnak fel?
A Mol-csoport finomítóiban több fajta kőolajat dolgozunk fel, az orosz mellett részben hazai forrásút, részben pedig tengerről jövő alternatív kőolajakat. Az egyes kőolajtípusok bedolgozása időben nem egyenletes, beérkezéstől, az egyes üzemek rendelkezésre állásától és optimalizálástól is függ. Ezért is alakította bölcsen és okosan az Európai Bizottság úgy a szankciókat, hogy azok előírásait éves szinten kell elérni. Ezeket természetesen betartjuk. Havi szintű adatokban az éves szinthez képest előfordulnak ingadozások – ez a normál üzemmenet része. kattintva olvashatók, de ettől függetlenül felhasználtuk őket a cikk későbbi részében is.)

A Molnak valóban nehéz és költséges a leválás, mert a rendszerváltás előtt pozsonyi és százhalombattai finomítói is orosz (szovjet) vezetékes kőolaj feldolgozására épültek, és költséges a technológiai átalakításuk más olajfajták befogadására. Ennek érdekében a cég tájékoztatása szerint az utóbbi nyolc évben 170 millió dollárt költöttek a százhalombattai finomítóra, ezzel 35 százalékra növelték a nem orosz eredetű kőolaj bedolgozhatósági arányát. A 100 százalék eléréséhez a cég szerint további 500-700 millió dollár és 2-4 év kell.

Csúcson az orosz olaj a Molnál

A fenti adatok a nemzeti statisztikai hivatalok adatközléseit tartalmazzák, amelyeknek az importot végrehajtó vállalatok, kereskedők jelentik le ezeket. A hazai importmennyiségeket összehasonlítottuk a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adataival is.^*2019-ben még száz százalékosan megegyezett a két adatbázisban a kőolajimport értéke, azóta azonban jelentősebb eltérések vannak, 2022-ben és 2023-ban is tizedével több import szerepelt a MEKH statisztikáiban. 

Az elemzett Eurostat-adatok csak az unión kívüli kőolaj importját tartalmazzák, míg a MEKH-nél minden import megtalálható. Mivel érdemi EU-n belüli kőolajimport nem igazán létezik, felmerülhet, hogy úgy is hoznak be más uniós országból kőolajat Magyarországra, hogy azt nem az eredeti forrás szerint jelölik^*A vámstatisztikák esetén visszatérő probléma, hogy az adatközlők a származási országot eltérően értelmezik, és vegyesen szerepel az áru tényleges származási helye, illetve a közbenső, közvetítő ország. Az eltérést okozhatja, ha kereskedő cég importál az unióba, majd továbbadja, de akkor már a beszerzésnél a köztes uniós államot jelölik meg forrásként.
A vámstatisztikai adatok kapcsán azt is érdemes figyelembe venni, hogy az alapanyag importja és felhasználása, a kőolaj finomítása időben eltérhet. Az egyes kőolajtípusok bedolgozása időben nem egyenletes, beérkezéstől, az egyes üzemek rendelkezésre állásától és optimalizálástól is függ..

Az adatokat a KSH-nál elérhető kereskedelmi adatokkal is összevettük, ebből látható, hogy a más uniós országokból érkező import az eltérés fő oka, de az orosz importadatokban is van elhanyagolható, egy százalék alatti különbség. Jelentős mennyiségben Horvátországból és Szlovákiából ékezett kőolaj hazánkba az elmúlt években. A szlovákiai orosz olaj lehet csak, a horvát tengeri bárhonnan származhat, de szinte biztosan nem orosz. (A tengeren szállított orosz olaj importjára csak Bulgária kapott átmeneti mentességet.)

Mindenesetre az alábbi grafikonon is jól látható, hogy egyre több orosz olajat vesz Magyarország, nyoma sincs leválásának, sőt: a háború előtti 61-ről 94 százalékra emelkedett az importban az orosz kőolaj aránya.

Az idei első öt hónapban visszaesett a horvátországi forrás szerepe, valamint teljesen eltűnt az iraki, kazah és azeri olaj. Pedig a vállalat Azerbajdzsánban megvette az ACG olajmező tizedét, ahonnan korábban már hoztak is be kőoalajat, hogy valamelyik finomítójukban (Rijeka, Pozsony, Százhalombatta) feldolgozzák.

Közben számos európai ország példája mutatja, hogy nem lehetetlen vállalkozás több mint két háborús év után kiváltani az orosz olajat. Az oroszokkal szomszédos Finnország, a hazánkhoz hasonlóan a Barátság kőolajvezetékre kötött Németország és Lengyelország szinte teljesen kiváltotta az orosz olajat, ahogy Románia és egyre inkább Bulgária is megtette-megteszi ugyanezt.

Ha az abszolút mennyiségeket nézzük, látszik, hogy hatékony volt az uniós fellépés az orosz olaj ellen: a korábbi akár havi 6 milliárd eurós import kevesebb mint a tizedére apadt le.^*Más kérdés, hogy Oroszország át tudta irányítani exportját Ázsiába, de a szankcióknak nem is volt célja az orosz olajexport ellehetetlenítése, csak az abból származó bevétel csökkentése. Jól látható az alábbi grafikonon, hogy a német és holland import kiváltása volt a legfontosabb.

Pusztán a mennyiséget tekintve Magyarország és Szlovákia is kiválthatná akár a teljes orosz olajimportját, hiszen ehhez adott az Adria kőolajvezeték kapacitása Horvátország felől, de ehhez a finomítók atalakitasai is szükséges. Más a helyzet Csehországban, ott egyelőre elégtelen a csővezetékes kapacitás a teljes leváláshoz, ezért meghosszabbítják feléjük az olaszországi TAL csővezetéket Ausztrián át. (Egyébként a Mol-csoport pozsonyi finomítójába is juthat ezen keresztül kőolaj.) A vezetéket várhatóan 2025 közepén adják át, és a cseh kormány tervei szerint ekkor le is válnak az orosz olajról.

Így hamarosan a Mol-csoport lehet az egyetlen, orosz olajat vásárló jelentős vállalat az EU-n belül, de már idén tavasszal is többször elérte a 80-90 százalékot a csoport által lefedett Magyarország és Szlovákia együttes részesedése az EU orosz olajimportjából.

A pontosság kedvéért érdemes megemlíteni, hogy ettől még orosz kőolaj-molekulák eljuthatnak például Németországba, amely a Barátság vezetéken, Oroszországon keresztül importál kazah kőolajat. Ennél felmerülhet, hogy csereügylet keretében fizikailag orosz olaj kerül végül Németországba.^*De ez az orosz bevételek szempontjából lényegtelen.

A kazah forrás eltűnése a magyar importstatisztikából azért is érdekes, mert ez a hasonló összetételének köszönhetően segíthetné az orosz olajról való hazai leválást. Megkérdeztük a Molt, hogy miért nem használ kazah olajat erre a célra. A válasz szerint már számos kőolajat dolgoztak be tesztelési céllal, többek között Kazahsztánból és arab országokból is. Hozzátették,

az aktuális kőolaj-bedolgozást több tényező is befolyásolja, például az, hogy mennyire felelnek meg technikailag, hogyan lehet ezeket feldolgozni, milyen termékkihozatali aránnyal rendelkeznek, mennyire érhetők el a piacon és hogy mennyibe kerülnek.”

Sok száz milliárd forintos haszon

A válaszban szereplő tényezők közül érdemes kiemelni az árat. Ebből a szempontból az orosz Ural és a nyugat-európai Brent olajfajták közötti árkülönbség a meghatározó, amely ugyan sokat csökkent a háború kitörése utáni csúcsokhoz képest, de így is jóval nagyobb, mint Ukrajna lerohanása előtt, ami nagyobb profithoz segíti hozzá a Molt.

Ennek jelentős részét azonban elvonja az állam: Magyarországon a kormány az orosz Ural és a Brent tőzsdei jegyzési ára közötti eltérés 25, 40, majd 95 százalékát vonta-vonja el. Az is módosult, hogy a különbség mekkora része az adóalap, korábban 7,5 dollárral lehetett csökkenteni a különbséget, most már csak 5 dollárral. Ezen túl a kormány más, a Molt érintő különadót is kivetett, illetve többször módosított. (Szlovákiában szintén elvonta az állam az Ural-Brent különbözeten keletkezett profit jelentős részét.)

Az extraprofit és hasonló adókról a kormány nem vezet részletes kimutatást, sem a költségvetési zárszámadásban, sem a Magyar Államkincstár kimutatásaiban. A Pénzügyminisztérium havi jelentéseiben sem szerepel, hogy a kőolajtermék-előállító adója mennyi többletbevételt hozott.

Csak azt lehetett kiszámolni a költségvetési adatokból, hogy az energiapari vállalatok minden különadója mekkora tétel volt. A sokszor és sokat változó adókból 2021-ben 203, 2022-ben 434 milliárd forintot szedett be a kormány, 2024-re a tervezet 514 milliárd forint. 2022-2023-ban mindez körülbelül 480 milliárd forint többletet jelent 2020-hoz képest.

Megkérdeztük a Moltól, hogy mekkora összegű adót fizetett meg az orosz kőolaj beszerzése után, de csak azt javasolták, hogy ezeket a pénzügyi jelentéseikben keressük meg. Ez azonban biztosan nem egészében a kőolajimporthoz kötődik. A Mol beszámolója nem minden időszakra tartalmazza pontosan az egyes különadók mértékét, esetenként csak a helyi iparűzési adóval összevonva adja meg ezt. Az adatokból az olvasható ki, hogy 2022-ben és 2023-ban megközelítőleg 250 milliárd forint extraprofit és iparági különadót fizethetett a költségvetésbe a Mol.

A kereskedelmi adatokból ki lehet számolni, hogy mennyivel lett volna drágább más forrásból venni a kőolajat. Ha az EU többi országa által a nem orosz kőolajért fizetett átlagárakkal kalkulálunk, akkor 2022-ben 373 milliárd forinttal kellett volna többet fizetni az importért, 2023-ban 253 milliárd forinttal, 2024 első öt hónapjában pedig 79 milliárd forinttal.

Idén május végéig összesen tehát 705 milliárd forintnyi „extraprofitot” ért el Magyarország és a Mol azon, hogy orosz olajat vásárolt.

2022-2023-ra hasonló számot^*2022-ben a 6 millió tonnás magyarországi kőolajimport 90 százaléka volt orosz eredetű az uniós statisztika alapján. Ez 41 millió hordó, a Mol publikációja szerint a Brent-Ural különbözet hordónként 29,5 dollár volt, ez 1,2 milliárd dollár. Az éves átlagos forint-dollár árfolyam 373 volt, forintban az összeg tehát 448 millárd.
2023-ban 6,3 millió tonna kőolajat importált a Mol Magyarországra. Az EU statisztika alapján ennek 60-70 százaléka volt orosz. Ez 33 millió hordó, a különbözet hordónként 19,2 dollár volt, a szorzat 640 millió dollár. Az éves átlag árfolyam 353 volt, forintban az összeg így 226 milliárd. kapunk akkor is, ha az importált mennyiséget szorozzuk meg az Ural-Brent különbséggel.

Ebből a pénzből mintegy 250 milliárd forintot a költségvetés nyelt el, a többin a Mol és a fogyasztók osztoztak, az utóbbiak főleg az üzemanyagárstop 2022. decemberi megszüntetéséig.

A Mol esetében csoportszinten még ehhez jön a Szlovákiában megkeresett, az állam által el nem volt összeg. Elvonás előtt a magyarországihoz hasonló módszertanú számításunk szerint ez 2022 és 2024 májusa között 712 milliárd forint volt.

A fentiekből az következik, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta – idén május végéig – a két ország, illetve a Mol-csoport mintegy 1400 milliárd forinttal olcsóbban jutott orosz kőolajhoz, mintha uniós átlagáron szerezték volna be. Ez alapján könnyű megérteni, hogy leválás helyett az idei első öt hónapban miért pörgették fel az orosz olaj importját, és a két kormány külpolitikai irányvonala alapján igazából az lenne csoda, ha ezen külső kényszer nélkül változtatnának a jövőben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország másfélszeresére növelte az orosz kőolaj importját az elmúlt évben, miközben Európa hatodával csökkentetteA Mol az egyik legnagyobb nyerészkedő az uniós piacokról kiszoruló, csak jelentős diszkonttal értékesíthető orosz olajon. A szankciók miatt százmilliárdos állami többlet bevételhez jutott a kormány is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMeddig kapunk olajat a Barátság vezetéken?A háborúban álló felek igyekeznek ügyelni a vezetékrendszer épségére, de meddig tartható fenn a szárazföldi olajszállítás szankciók alóli mentessége?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSosem várhattuk, hogy a szankcióktól összeomlik az orosz gazdaság, de akkor miért kellettek?A felek a várakozásoknál jobban bírták a gazdasági háborút, de ez nem jelenti azt, hogy Oroszországnak ne fájnának a korlátozások. Új podcastsorozat a G7-en!

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat energiaszankció Mol orosz olaj orosz-ukrán háború Oroszország szankciók Olvasson tovább a kategóriában