Hírlevél feliratkozás
Pálos Máté
2022. december 20. 04:34 Közélet

„Nem mondhatjuk azt egy fiatalnak, hogy ne legyél pedagógus, mert a létminimum közelébe süllyedsz”

Novemberben a Miniszterelnökség, a Nemzeti Tehetség Program és az Ignáci Pedagógiai Műhely (IPM) égisze alatt nyilvános nemzetközi konferenciát tartott a tanári hivatásról a köznevelési intézményeket, szakkollégiumokat, felnőttképzést és pedagógus szakmai műhelyeket is fenntartó magyar jezsuita rend. A magyar jezsuiták kulturális központjában, a Párbeszéd Házában megrendezett esemény egyik hangsúlyos programpontja A tanári lét szépségei és kihívásai című kerekasztal-beszélgetés volt, amit Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium HR igazgatóhelyettese és az IPM referense vezetett.

Ez az ország egyik legjobb egyházi fenntartású oktatási intézménye. Az 1994-ben alapított hatalmas, csak a felső 8 évfolyamon közel 900 tanulóval rendelkező miskolci intézmény, a Fényi, a jezsuiták oktatási központja, óvodával, általános iskolával, gimnáziummal, kollégiummal, tehetséggondozó hálózattal – otthon tudatosan keresztény nevelésben részesített diákok számára. Az intézmény egyes épületeit az elmúlt években egy félmilliárdos pályázat keretei között modernizálták, és látták el napelemekkel. A gimnázium a HVG rangsora szerint az ország 59. legjobbja, egy másik lista szerint pedig az ötödik legjobb egyházi gimi az országban. A Fényi 2011 óta akkreditált tehetségpont is, ráadásul kifejezett célja, hogy pedagógiaimodell-alkotó intézménnyé is váljon.

Ezt is támogatja, hogy a rend a felnőttképzésben is jelen van: a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia a hit és tudomány, az egyház és a világi társadalmi-közéleti kérdések közötti kapcsolatot ápolja kiadványok és továbbképzések formájában. Ez alá az akadémia alá tartozik az oktatás jelenlegi és jövőbeli kérdéseire jezsuita alapú választ kereső Ignáci Pedagógiai Műhely is, ami konferenciák mellett magyar pedagógusoknak és iskolai alkalmazottaknak, vezetőknek tart továbbképzéseket.

Mindezen tények tudatában érdeklődve vártam, hogy az egyik legjobb és leginnovatívabb egyházi fenntartású iskolához kapcsolódó oktatási-pedagógiai műhelyben hogyan látják a magyar pedagóguslét szépségeit és kihívásait, ezzel összefüggésben a magyar tanárok felkészültségét, munkaterheit és helyzetét a társadalomban.

Azért is érdekes mindez, mert az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt magyar egyházi közoktatási szektor és az egyházi fenntartású intézmények sajátos pozícióban és költségvetési helyzetben vannak: kapnak állami forrásokat, amiért részt vesznek a közoktatásban, költhet az intézményekre az egyház – ami állami forrásokat kap hitéleti tevékenységére –, viszont nincs körzeti beiskolázási kötelezettségük, és szabadon szelektálhatnak a felvételinél. Szakértők szerint mindez növeli az oktatási rendszerben lévő egyenlőtlenségeket, miközben tagadhatatlan, hogy egyes egyházi intézmények fontos felzárkóztató tevékenységet is végeznek. A szektor domináns szereplője az a katolikus egyház, aminek a jezsuita a legnagyobb, hagyományosan az oktatásban-nevelésben jeleskedő szerzetesrendje.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mai tanártüntetés előtt adott pluszpénzt a kormány az egyházi iskoláknakMagyarázhatja a rendeletek időzítését, hogy az egyházi iskolákban dolgozó tanárok első tömeges és nyílt különdemonstrációja óta ez az első jelentős pedagógusmegmozdulás.

A konferenciát némileg felfokozott társadalmi légkörben rendezték meg: a sztrájkot hirdető két nagy tanárszakszervezet pedagógusbérrel és terheléssel kapcsolatos követelései és megmozdulásai hónapok óta tematizálják a közbeszédet, így a magyar oktatás helyzete és a magyar tanárok mindenféle összehasonlításban alacsony bére kiemelt téma a sajtóban és nyilvánosságban. Ráadásul a konferencia előtti napokban egyházi iskolák tanárai is demonstráltak a magyar oktatás javításérért, és felszólították a döntéshozókat például a bérek emelésére. Később – a konferencia és az interjúnk után – a Piarista Gimnázium 18 tanára a katekizmus alapján szólította polgári engedetlenségre kollégáit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHalk szavú és békés volt az egyházi iskolák tanárainak demonstrációja, mégis új helyzetet teremtettAz egyházi iskolákkal kivételezik a kormány, de ez nem látszik a tanárok bérén

A konferencián viszont minderről nem volt szó. A tanárlétről két magyar és egy lengyel fiatal pedagógus beszélt, előbbiek a Fényi öregdiákjai. Azokról a kihívásokról, amelyek utcára vittek állami és egyházi fenntartású iskolák pedagógusait is, nem esett szó, kérdésre pedig a helyszínen nem volt lehetőség. Ezért később Rivasz-Tóth Kingához fordultam kérdéseimmel, aki telefonon válaszolt.

A konferencián úgy mutatta be a megszólaló fiatal tanárokat, hogy azért is képeznek kivételt, mert hiány van az országban fiatal pedagógusból. Arról nem esett szó, hogy miért, holott erről jelenleg zajlik egy élénk társadalmi polémia.

Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga

Valóban van egy ilyen vita, és a tanárhiány is valós probléma, objektív adatok mutatják a tanártársadalom elöregedését, az utánpótlás megoldatlanságát, a nagy fluktuációt. Nem akarom eltagadni ezeket az égető problémákat, de a pedagóguslétről nem csak ezeken a problémákon keresztül lehet beszélni. A konferencia célja az volt, hogy megmutassa azokat a fiatalokat, akik tudatosan, saját elhatározásból, és nem naivitásból, a tanárpálya mellett döntenek, mert azt látják, hogy az mélyreható társadalmi változást tud hozni a jövőben. Mert a tanári pályának ez az értelme, amellett, hogy sok örömöt ad, és a társadalom számára nélkülözhetetlen. Úgy gondolom, a pedagógusoknak, nekünk is sokat kell tenni azért, hogy kivívjuk a társadalom elismerését – azzal, hogy megmutatjuk, miért fontos a munkánk. Megmutatjuk, hogy ez egy szakma, amihez érteni kell, és a hozzáértés alapozza meg a sikerességét. A bemutatott sikeres fiatal tanárok elkötelezettek és széles körű a pedagógiai tudásuk.

Személyes életfilozófiám is, hogy a pozitív megközelítésnek ereje van, hiszek abban, hogy a példa a leghathatósabb. Ha azt tudjuk közvetíteni, hogy ez egy örömteli hivatás, ami gazdagít, noha nem anyagi értelemben, hanem a kiteljesedés és önmegvalósítás értelmében. Nem vagyok naiv, én is pedagógus fizetésből élek, és a tanárbérek valóban érdemtelenül alacsonyak. De ennek a másik oldala az, hogy a tanári sikereket és örömöket is láthatóvá kell tenni.

Amikor a tanárpályával kacérkodó fiatalokkal beszél, mit lát, mi a képük róla? Mennyire gondolja, hogy az ön által említett pozitív tapasztalatok mellett ezzel a hivatással ők egy egzisztenciális bizonytalanságot is választanak ma Magyarországon?

A lányom is pedagógusnak készül, miközben azt is látja, hogy messze többet dolgozom napi 8 óránál. De örömmel teszem, 52 éves vagyok, ma is lelkesít, amit csinálok. A belső szabadság, belső gazdagodás példája motiváló. A Fényiben végzettek közül azért is választják a tanári pályát, mert olyan tanár egyéniségekkel találkoznak, akik ma is sugározzák ezt. Tudom, hogy borzasztó nehéz a megélhetés, és úgy gondolom, okosnak kell lenni, találni kell más, kiegészítő forrásokat, mert a boltban fizetni kell, és arra az elhivatottság nem elég. Hangsúlyozom még egyszer, az elhivatottság, amiről beszélek, nem megoldás a jelenlegi társadalmi problémára. De nem én vagyok az, aki ebben a döntéseket hozza.

Én azt tudom megmutatni, hogy olyan pályát érdemes választani, amit örömmel csinál aztán a diák, és aztán meg kell találni azt a módot, hogy ez financiálisan is működjön. De azt mondani egy fiatalnak, hogy ne legyél pedagógus, mert a létminimum közelébe süllyedsz, ezt felnőttként nem szabad megtennünk. Inkább segítenünk kell, ahelyett, hogy elvennénk a kedvét, ha egyszer ez megfogalmazódott benne. Tudom, hogy pénztárosként egyes láncoknál többet keresne, ez valóban így van, de nem lesz boldog. A boldogság nem csak az anyagi jólétben van.

Persze, nem szeretném szembe állítani ezeket a dolgokat, és azt sem állítom, hogy ezek a gondolatok érvénytelenítik a most felszólaló és béremelést követelő tanárok problémáit. Ugyanakkor pusztán anyagi dotációval nem lehet előre lépni, nem lehet flow állapotot elérni, nem lehet egy tehetség kibontakozását biztosítani.

A Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumhoz (jobbról) kapcsolódó Közös-Tér Központ (balról) Miskolcon az átadóünnepség napján, 2019. szeptember 13-án. Fotó: MTI/Vajda János

A tanári léttel és bérekkel kapcsolatos társadalmi vitába az eddigieknél hangsúlyosabban léptek be egyházi fenntartású iskolák, kifejezetten így definiálva magukat, és szerveztek egy „tanárballagás” nevű megmozdulást, ahol intézkedéseket is megfogalmaztak a tanárok helyzetével kapcsolatban: nagyobb tanári autonómiát, iskolai oktatási szabadságot, szabad tankönyvválasztást és családfenntartást lehetővé tevő béreket követeltek. Ön egyetért ezekkel a megfogalmazásokkal?

Egyetértek azzal, hogy jelenleg a bérek nagyon alacsonyak, és azokon emelni kell. Ezen túl nem szeretnék erre reagálni. Inkább megfordítanám a nézőpontot: a tanár egy tanórán nagy fokú szabadsággal rendelkezik. Úgy gondolom, sokszor a tanároknak, különösen a 40 fölöttieknek kell belülről változniuk azért, hogy ezt a szabadságot láttassák. A kimenet persze adott: a Fényiben alapvetően egyetemi felvételire készítjük fel a diákokat, azt szeretnénk, ha a jövő szolgáló vezetői lennének. De a pedagógiai módszerekben, az átadás módjában, a felépítésben rengeteg szabadság van, és a pedagógus lehet kreatív.

Ha ezt fel tudja ismerni, és elég nyitott és kiegyensúlyozott pszichésen, akkor azt is látja, hogy a diákoknak mire van szüksége. Így megvan a lehetőség arra, hogy a tananyagon túl az életre is nevelje őket. Én hittan mellett angolt is tanítok, a nyelven keresztül rengeteg lehetőségem van arra, hogy átadjak egy pozitív életfilozófiát – ahogy ezt sok más tanárkollégán is látom, más iskolákban is. A lehetőség ott van a kezünkben, és a mi felelősségünk, hogy éljünk vele.

A Fényiben mennyire jelentkezik a tanárkar elöregedése, illetve nehéz-e megtartani vagy a pályán tartani a pedagógusokat?

Nálunk is a 40-55 év közötti korosztály a meghatározó, és van némi fluktuáció is, de nem meghatározó. Hálásak vagyunk, mert vannak  fiatal tanáraink. Az elmúlt években bővült az iskola, vettünk fel tanárokat, és tudtunk választani. Pályaelhagyó nagyon kevés van. Sok az elkötelezett kolléga, akik örömmel tanítanak. De a közösségi megtartó erő is jelentős nálunk.

A tanárok szempontjából az egyházi fenntartású iskolákban kedvezőbbek a munkakörülmények, mint az állami szektorban?

Az előbbi oldalt látom jól, ezért nem tudom összevetni a kettőt. Nálunk sok kolléga a szabadidejéből is örömmel áldoz arra, hogy különböző programokon vegyen részt a diákokkal – és ez megtérül, ha nem is anyagi értelemben. Pozitív visszacsatolást kapnak a diáktól, aminek van ereje. Nem állítom, hogy máshol ilyen nincs, de nálunk hatványozott.

Ez megint hozzáállás és nézőpont kérdése – lehet jól működtetni egy nevelőtestületet nem egyházi fenntartású körülmények között is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy iskola felújítása például ne lenne fontos, mert nagyon is az. Szerencsére vannak is ilyen felújítások, és például a hátrányos helyzetű térségek sokat tudtak pályázni, például digitális felszerelésre, az elmúlt években.

Hadd hozzak még egy példát: az Erasmus-pályázat lehetőségei – nemzetközi tanárképzések finanszírozására – mindenki előtt nyitva állnak. Nálunk, a Fényiben ez motiváló erő, megújult lelkesedéssel térnek vissza a kollégák. Vannak lehetőségek, amikkel érdemes élni.

Az Ignáci Pedagógiai Műhely tanároknak is tart továbbképzéseket, szakmai műhelyeket. Ezeken állami és alapítványi fenntartású iskolák tanáraival is találkoznak? Mi a tapasztalat, mi jelent nehézséget a tanároknak, és miben tudnak önök segíteni?

A képzéseink és programjaink nyitottak, nincs megkötés, de egyes programok jellegükből adódóan inkább egyházi iskolákban dolgozókat vonzanak. Elsősorban azt látom, hogy sok pedagógusnál összefonódnak a pálya kihívásai az életközépi válsággal. Abban tudunk segíteni, hogy az egyéni és szakmai életükben hogyan találhatnak belső erőforrásokat, hogyan támaszkodhatnak azokra. Segítünk abban is, hogy a pedagógiai hivatást milyen kommunikációs eszközökkel jeleníthetik meg különböző közegekben. Az a tapasztalatom, hogy az egyéni megerősítés és megerősödés sokszor szakmai előrelépést is eredményez.

Az IPM-nek küldetése az is, idézem a honlapjukat, hogy a pedagógusi hivatás újra vezető értelmiségi szereppé váljon, és társadalmi-politikai folyamatokra is hatással legyen. Ennek előmozdítására milyen eszközeik vannak?

Például az együttműködés a szülőkkel – rajtuk keresztül elérhető változás a pedagógusi munka értékelésében. A Covid például számos alkalmat adott a pozitív visszacsatolásra, láthatóvá vált sokak számára a pedagógusi munka szépsége. De más tudományterületekkel is hatékonyan dolgozunk együtt, hogy kutatásokkal és párbeszéddel segítsük ezt a folyamatot.

Azt mondta, hogy az egyházi iskolák tanárainak megmozdulására, a tanárballagásra és az ott megfogalmazott követelésekre nem akar reagálni. Miért?

Ez tudatos döntés. A politikát én az antik görög értelemben, a közjóért való szolgálatként értelmezem. Úgy gondolom, ez a konferencia ilyen értelemben szolgálta a közjót, és megmutatta a pedagógus pálya szépségét. De ha egy újságcikkben kommentálom az ön kérdésére a konkrétumokat, akkor az nem a görög, hanem a mai értelemben válna politikai kérdéssé, és ezzel én nem tudok azonosulni. Abban hiszek, hogy a magyar vagy akár a nyugat-európai értelmiség helyzetével kapcsolatban a belső szemléletváltás vezethetne el pozitívabb és hatékonyabb érdekütköztetésekhez. Itt még nem tartunk. Én a belső változás folyamatát szeretném elősegíteni, nem a külső keretekkel foglalkozni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEltűnő tanárok, szétcsúszó esélyek - néhány ábra az oktatás válságárólÉrzékletesen vázolják fel a magyar közoktatás legmeghatározóbb problémáit A közoktatás indikátorrendszere 2021 című, nemrég megjelent kötet szerzői.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNéhány ábra arról, hogy miért sztrájkolnak a tanárokA tanárhiány más országokban is probléma, de a magyar pedagógusok helyzete kiugróan rossz, mert egyszerre magas a leterheltségük és alacsony a bérük.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár csak jó irányba kellene tolni a biciklit az oktatásbanTanároknak, szülőknek, politikusoknak – az egész társadalomnak szemléletváltásra van szüksége, ha 21. századi iskolában gondolkodnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet közoktatás tanár tanár bérek tanárhiány tanárok Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2024. június 24. 14:01 Közélet

Egy pincében végzi be a rendszerváltás legnagyobb pártja, megvehető a neve és logója

Az MDF-hez kapcsolódó védjegyeket 80 ezer forintos kikiáltási áron bocsátja árverésre az utódpárt JESZ felszámolója.

Jandó Zoltán
2024. június 24. 05:03 Közélet

Annyi pénz ömlött a magyar fociba, hogy Ausztrián kívül mindenkit lehagytunk a régióban

Pénzügyileg olyan ütemben fejlődik 2010 óta a magyar labdarúgó élvonal, amit a régióban még csak megközelíteni sem tud egyetlen más liga sem.

Ercse Kriszta
2024. június 23. 06:35 Élet, Közélet

Az oktatási rendszer alapvető hibáit mutatja, hogy ilyen sokan megbuknak elsőben

Logisztikai és nem szakmai alapon kényszerül sok gyerek túl korán az általános iskolába, ahol nem kapja meg a számára szükséges támogatást.

Fontos

Stubnya Bence
2024. június 24. 10:56 Adat, Élet

Nőtt az anyagi összeomlás szélén állók aránya Magyarországon

Az arány 1 százalékpontot romlott tavaly 2022-höz képest, de még így is jobb a helyzet, mint 2013-ban.

Elek Péter
2024. június 22. 06:45 Közélet, Pénz

Csodára vár a kormány, hogy szavazatvesztés nélkül rendbe tudja tenni a költségvetést

Június 9-e után olyan belpolitikai képlet állt elő, amelyben lehetetlennek tűnik népszerűségvesztés nélkül korrigálni, márpedig azt muszáj lesz.

Stubnya Bence
2024. június 21. 05:04 Közélet, Vállalat

Nagyon fáj a külföldi tulajdonú cementgyártóknak a nyakukba varrt adó

Megnéztük, hogy a számok alapján mennyire szenvednek a külföldi kézben lévő építőanyaggyártók, amelyeket a kormány ki akar szorítani a piacról.