A napokban megjelent határozat szerint a megnövekedett energiaárak miatt a kormány egyszeri rezsikompenzációt biztosít az egyházaknak. A még az idei költségvetésből elkülönítendő 440 milliós, plusz támogatási tétel a „bevett egyházakat” segíti, amelyek köznevelési, szakképzési, szociális és egészségügyi intézményeket tartanak fenn, ugyanis ezek energiaköltségei durván megugrottak a kedvezményes tarifákra jogosultak körének visszavágásával. (Bevett egyháznak a Magyarországon legmagasabb szinten bejegyzett felekezetek számítanak, például a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, az Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Baptista Egyház vagy a Hit Gyülekezete.)

Egy másik kormányhatározat szintén a bevett egyházak oktatási-köznevelési tevékenységekhez kapcsolódik: a hit- és erkölcstanoktatók januártól havi 61 ezer forintos kiegészítő támogatást kapnak „bérfejlesztés ellentételezésre”.

A kormány tehát központi költségvetési forrásból támogatja az egyházak oktatási és iskolafenntartói tevékenységét – pont egy nappal a sztrájkot hirdető és tanárbérfejlesztést követelő pedagógus szakszervezetek szombati tüntetése előtt. Magyarázhatja a rendeletek időzítését, hogy az egyházi iskolákban dolgozó tanárok első tömeges és nyílt különdemonstrációja óta ez az első jelentős pedagógusmegmozdulás.

Biztonság vs. bizonytalanság

Az egyházak részvétele az oktatásban az elmúlt bő tíz évben jelentősen bővült, mostanra közel a rendszer 20 százalékát fedik le, különösen erős a jelenlétük az általános iskolai és gimnáziumi oktatásban, a középiskolások több mint negyede már egyház által fenntartott gimibe jár.

A kormány korábban megígérte, hogy az állami fenntartású iskolák megnövekedett rezsiköltségeit fenntartóként végső soron mindenképpen állni fogja, és a jövőben a szintén oktatási-köznevelési, illetve szociális vagy egészségügyi intézményeket fenntartó önkormányzatoknak is segít valamilyen rezsikompenzáció formájában. Ebben a körben azonban – szemben az egyházi iskolákkal – ez még csak ígéret. Az önkormányzatoktól azt várja a kormány, hogy vállalják a „jelentős áldozatokat”, és idén még gazdálkodják ki a megemelkedett rezsiköltségeket, segítségre csak jövőre számíthatnak. Mindeközben nagyobb városok önkormányzatai kényszerültek könyvtárak, uszodák, sportlétesítmények bezárására, de volt olyan város is, ahol bezárták az egész városházát.

A köznevelési hálózat részeként az óvodák is önkormányzati fenntartásúak, így előáll az a helyzet, hogy az egyházi fenntartású óvodák rezsijébe már beszállt az állam, míg az önkormányzati óvodákéba még nem.

Az állami iskolákat fenntartó tankerületek mindeközben extra rezsijuttatás nélkül küzdenek az árakkal: például a Soproni Tankerületi Központ több, csak alsó tagozattal rendelkező kisiskolát zárt be gazdaságossági okokra hivatkozva. Az érintett falvakban az önkormányzat és a szülők közösen próbálják megteremteni az oktatás feltételeit, tűzifa-adományokkal, tornateremben és öltözőben kialakított termekkel.

A Debreceni Szakképzési Centrum technikumok összevonására kényszerült, a hajdúvidi tankerületi iskolában szintén a rezsiköltség miatt nem kezdődött el a tanítás, Somogy megyében egy kollégiumot zárt be a fenntartó Kaposvári Szakképzési Centrum.

De rezsigondokkal küzdenek az alapítványi fenntartású óvodák és iskolák is, az országban több mint 130 ezren tanulnak ilyenekben. A Deutsche Welle a rákospalotai Meixner Iskola és a miskolci dr. Ámdékar Iskola nehéz helyzetét járta körbe. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete nyár óta tárgyal a kormányzattal azért, hogy a kis- és közepes vállalkozásokhoz hasonlóan pályázhassanak a többletköltségek felének állami megtérítésére, egyelőre eredmény nélkül.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének tagja kérdésünkre közölte: az állami iskolák nem kaptak az egyháziakhoz hasonló törvényi biztosítékot a rezsikompenzációra. Hozzátette,

a hittantanárok bér- és az egyházi iskolák rezsikompenzációja azt mutatja, hogy  az egyházi intézményekre fordítanak kiemelt figyelmet az államiakkal szemben, ahogy eddig is. A hittantanárokra nem érvényes a pedagógusok illetményrendszere, nincs ismeretünk arról, mennyit keresnek, de önmagában annak, hogy az egyház intézmények támogatása, a hittantanárok béremelésére fordított összegek nem függnek az uniós támogatástól, azokat a központi költségvetésből finanszírozzák anélkül, hogy „Brüsszelre” várnának, üzenetértéke van. A hitoktatás esetében nem kell betartani a költségvetési normatívaigénylésnél az általános csoportbontásokra vonatkozó határt sem, esetükben már hat fő csoportnak számít a finanszírozás szempontjából.

Különleges státusz

Tágabb perspektívából nézve az egyházi intézményeknek juttatott rezsitámogatás egyáltalán nem meglepő, ugyanis az egyház mint oktatási-köznevelési intézményfenntartó alapvetően különleges, kedvezményezett státuszban van. Az egyházi iskolák speciális költségvetési helyzete miatt a magyar közoktatási rendszerben nem valósul meg a szektorsemlegesség elve, ráadásul a gazdálkodásuk átláthatósága és elvárható nyilvánossága korlátozott. Legalábbis erre jutott nemrég a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszék adjunktusa és szerzőtársa által jegyzett tanulmány, amely az egyházak köznevelési költségvetési státuszát elemezte.

A egyházak köznevelésben való részvételének és állami támogatásának alapja az 1997-es vatikáni megállapodás, amiből a tanulmány szerint eltérő értelmezési lehetőségek következnek, ugyanakkor a paktum alapján a bevett egyházak iskolafenntartóként más magánintézményekhez képest előnyösebb helyzetbe kerültek. Egyrészt az ingatlanállományuk miatt, másrészt azért, mert a költségvetési támogatás vagy az iskola átvételének feltétele csak az egyházak egyoldalú nyilatkozatvállalása, amit a minisztérium általában automatikusan jóvá is hagy. Az egyházi oktatási intézmények így a fenntartó döntése szerint lehetnek önállóan gazdálkodó szervezetek, ellentétben az állami iskolákkal, ahol ezt a szerepet a Klebelsberg Központ tölti be.

Az egyházi oktatási intézmények átlagbéralapú normatív támogatást kapnak a központi költségvetésből, tulajdonképpen a tanárok száma alapján. Emellett kapnak tanuló fejkvóta alapú működési támogatást, ami évi 200 ezer forint gyerekenként. Az egyház azonban ezen kívül más jogcímen is kap támogatásokat közfeladatainak ellátására:

• kiegészítő támogatásokat pedagógusok minősítéséhez, segítőknek;
• tanulói étkezési támogatást, tankönyvtámogatást és fenntartótól függetlenül felmenő rendszerben ingyenes tankönyvellátást;
• a hit- és erkölcstan oktatásához kis létszámú csoportoknak bértámogatást.

Mindezeken túl az egyházaknak saját bevételeik is vannak, amelyek persze nem feltétlen jelennek meg a köznevelési költségvetésükben, de hozzájárulnak az egyház mint intézmény költségeinek fedezéséhez, és így közvetetten javítják az iskoláik helyzetét is, áll a tanulmányban. Ide tartoznak a hitéleti tevékenységet szolgáló közvetlen állami támogatások, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése után járó járadék és egyéb jogcímek, valamint az adókedvezmények mint közvetett állami támogatások. Vannak egyéb szolgáltatási bevételeik is, mint például a kegytárgy- és könyvértékesítés vagy üdülőhasznosítás, amelyek hasznot hoznak, de az egyház esetében nem számítanak vállalkozási tevékenységnek.

Az állam az úgynevezett kiegészítő támogatással biztosítja azt, hogy az egy főre jutó nettó oktatási kiadás és az egyházak egy főre jutó nettó oktatási célú támogatása között ne legyen különbség. Csakhogy nem mindig világos, hogy egy adott egyház a központi költségvetésből kapott támogatást közfeladat-ellátásra vagy hitéleti tevékenységre kapja, és aztán pontosan melyikre fordítja. A hitélet finanszírozásába pedig az állam nem szólhat bele, azt nem is ellenőrizheti.

Így nem derül ki pontosan, hogy mennyi közpénz áll rendelkezésre a közfeladatok ellátására, és mennyi államháztartáson kívüli pénzeszközhöz jutnak hozzá az egyházak. Következésképp az egyenlegrendezés az egységes, semleges támogatás követelményének csak formailag felel meg.

Vagyis a szerzők szerint problémás az egyház és az állam egy főre jutó oktatási kiadásait számba vevő egyenlet, ami alapján az egyház kompenzációt kap. Ugyanis az egyenlegrendezésnek nem részei a közhatalmi és a köznevelési ágazaton kívüli más egyéb egyházi források, holott az egyházaknak jelentős egyéb saját forrásteremtési lehetőségei vannak – ingatlan, járadék, tao, adó- és illetékmentességek, szja egyszázalékos felajánlások, díj –, és nem részei az egyházaknak nyújtott egyéb egyedi támogatások sem, illetve maga az átlagszámítás sem veszi figyelembe az ellátott köznevelési feladatok különbségeit. Ez utóbbi fakadhat a tanulók összetételének különbségeiből, a fenntartott intézmények méretkülönbségeiből vagy éppen a beiskolázási kötelezettségek különbségeiből – az egyház által fenntartott iskoláknak ugyanis nincs tankerületi alapú kötelező beiskolázási kvótájuk.

Az egyházak gazdálkodását különböző módokon ellenőrzi az Állami Számvevőszék, a Magyar Államkincstár és az adott egyház belső ellenőrző mechanizmusai. Ugyanakkor a pénzügyi beszámolók nyilvánosságra hozatala az egyházi döntéshozó saját belső szabályozásán múlik. Mivel erre vonatkozó jogszabályi kötelezettségük nincs, így ezt általában nem is vállalják az egyházak, írják a tanulmány szerzői.

A megengedő kormányrendelet szintű szabályozás ellentétes a közpénzek átláthatóságára vonatkozó más jogszabályokkal, írják a kutatók, akik szerint „a közérdekű adatok fogalmából következik, hogy az egyházaknak mint közfeladatot ellátó szerveknek nyilvánosságra kell hozniuk a gazdálkodásukra vonatkozó adatokat.”

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lát olyan potenciált a kormány az oktatási reformban, mint amit Horthy vagy a kommunisták láttakAz elmúlt 100 évben a magyar politikai elitek számára az oktatás mindig komoly dilemmát jelentett Orbán Krisztián közgazdász szerint.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk"A rendőrséget lehet így hatékonyan szervezni, az oktatást viszont nem!"Interjú Horn Dániellel, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatójával.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk100-140 éves lemaradásban van a magyar iskolarendszerGloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora szerint legutoljára a 19. században tudtuk, hogy mi a magyar oktatás célja. Ahhoz, hogy a rendszeren javítani tudjunk, először ezt a célt kellene most is kitalálni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy dolog, hogy elértéktelenedett a bérük, de össze is omlott az oktatás körülöttükBár a tanárbéreket még 2014-ben fagyasztotta be a kormány, évtizedes tendenciák jutottak el nagyjából mostanra arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút, ahol már nincs veszítenivaló. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA balkáni szint felé csúszik a magyar iskolák teljesítményeEgy közoktatási kasztrendszer alakult ki Magyarországon, ami hosszú távon bebetonozza a társadalmi egyenlőtlenségeket, mert nincs felfelé irányuló társadalmi mobilitás, csak lefelé tartó.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet egyházi iskolák oktatás tanár bérek tanárok tüntetés Olvasson tovább a kategóriában