Ha autóval közlekedik, milyen üzemanyagár mellett hagyna fel/csökkentené jelentősen az autó használatát? Ezt a fő kérdést tettük fel a Reacty Digital piackutatóval közösen készített ezer fős válaszadói mintának, amely nem, életkor, iskolai végzettség és régió szerint is reprezentatív a 18-79 éves magyar lakosságra. A kérdőívet a VeVa (Véleményem Van) lakossági panel felhasználói töltötték ki.
A válaszadók 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy autózik. Ha csak őket, vagyis az autósokat nézzük, akkor
32 százalékuk mondta azt, hogy már 600 forintos literenkénti benzinárnál is lényegében kiszállna az autóból, 700 forint felett pedig további 18 százalékuk döntene a leállás mellett.
Márpedig a Holtankoljak.hu adatbázisa szerint a 95-ös benzin átlagos ára pünkösdhétfőn ennél jóval több, 788 forint, a gázolajé pedig 771 forint volt.
Ez végső soron azt jelenti, hogy ha nem lenne a 480 forintos ármaximálás, akkor minden második autós egészen biztosan komolyan meggondolná, hogy lerakja az autóját.
Piaci árakon most már közelítünk ahhoz a 800 forintos szinthez is, amely felmérésünk szerint további 16 százalékot késztetne leállásra. Ebben az esetben tehát a magyar autósoknak már a kétharmada dobná el a slusszkulcsot. Ez még akkor is drasztikus arány, ha valószínű, hogy a valóságban az autósok egy része mégsem szállna ki a kocsijából, annak ellenére sem, hogy most hipotetikusan egy közvélemény-kutatásban így nyilatkozik.
Minél idősebb a válaszadó autós, annál inkább árérzékeny. A 60-79 éves korosztályból 43 százalék már a 600 forintos üzemanyagot sem bírná el, a 18-29 éveseknél viszont ezen az árszinten még csak 21 százalékos a lemorzsolódás. A fiataloknak inkább a 700 forint a lélektani határ, ekkor már majdnem 50 százalékuk leállna az autózással.
Elég erősnek mutatkozik viszont az a réteg, amely mindenképpen autózik, ártól függetlenül is.
Összességében az autós válaszadók 24 százaléka ilyen,
őket a 900 forint feletti, sőt semmilyen ár sem tántorítja el.
Arányuk nem meglepő módon illeszkedik a jövedelmi viszonyokhoz: a havi 300 ezer forintnál nagyobb személyes (azaz nem családi) jövedelemmel rendelkezők 29 százaléka érzéketlen az áremelésre.
A teljes idős munkavállalók körében a mindenképpen autózok aránya az átlaggal pont egyenlő, 24 százalék, pedig feltételezhető, hogy közöttük sokan vannak olyanok, akik jellemzően céges autót használnak – akár benzinköltség-térítéssel együtt.
Településtípus szerint a megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban lakók válnának meg leghamarabb az autóiktól. Ezeken a településeken némileg kisebb, 19 százalék az autóhoz mindenáron ragaszkodók aránya. Ennek hátterében talán az húzódhat meg, hogy a kisvárosokhoz és községekhez képest számukra lehet leginkább kézenfekvő alternatíva a helyi tömegközlekedés vagy a bicikli használata (az ennél kisebb településekről sokszor messzebb esik a munkahely és nincs jó tömegközlekedés, a fővárosban pedig talán felülreprezentált az autóhoz ragaszkodók aránya).
Elég meglepő módon
országos átlagban az autósok 50 százaléka mondta azt, hogy ha valamiért fel kellene hagynia az autózással, akkor (más megoldások mellett) biciklire is felülne.
Ezzel az aránnyal a bicikli lett az első a helyettesítő eszközök között.
A közösségi közlekedést 43, a helyközi buszt és a gyaloglást 42-42, a vonatot 27, a városi eszközmegosztó hálózatokat (közösségi autó, bicikli, roller és hasonlók) pedig csak 4 százalék jelölte be (egy megkérdezett több alternatív eszközt is megjelölhetett).
Minél kisebb a település, annál kevésbé választották a válaszadók a helyi közösségi közlekedést – hiszen az egyre kevésbé létezik a településméret csökkenésével. Érdekes az is, hogy az eszközmegosztókat még az ezekkel jól ellátott Budapesten is csupán csak minden kilencedik válaszadó jelölte meg.
