Miután a koronavírus-világjárvány és Ukrajna orosz megszállása miatt összeomlottak a globális ellátási láncok és komoly logisztikai problémák léptek fel a világkereskedelemben, az Egyesült Államok, Európa, és egyes ázsiai országok elkezdték új alapokra helyezni kereskedelmi-gazdasági kapcsolataikat, ugyanis a kereskedelmet amennyire lehet, a politikailag megbízhatónak ítélt országokban akarják tartani. Ugyanakkor több gazdasági szereplő szerint komoly ára lehet annak, ha a geopolitikai szembenállás eluralkodik a világkereskedelmi kapcsolatokon, mert ezzel a világ – újra – elindul a blokkosodás útján, a gazdasági értelemben vett globalizáció trendjével szemben: az olcsó vámok és tarifák rendszere miatt az elmúlt évtizedekben minden korábbinál kevesebb költséggel és gyorsabban lehetett szabadon mozgatni a világon az árut. A Samsung és a Gap például a “baráti kereskedelem” elvének megfelelően alakította át a közelmúltban az ellátási láncait, de az elsősorban elektromos autók akkumulátoraihoz elengedhetetlen ritka földfémek ellátási láncainak újragondolása is folyamatban van, írja a Wall Street Journal.
Hidegháborús logika?
A baráti kereskedelem támogatói szerint így csökkenni fognak a kereskedelmi kockázatok, és el tudják kerülni, hogy nem megbízható autokratikus rezsimekkel, legfőképp Kínával és Oroszországgal függési viszonyba kerüljenek. Szerintük ez kompromisszumos félút van a hazai termelés, az izoláció, valamint a szélessávú globális gazdaság között.
Ugyanakkor a baráti kereskedelemnek kritikusai is akadnak, ők a folyamatban kockázatot és elkerülhető költségeket látnak: a globális gazdaság felszabdalása és egymástól elszeparált ellátási láncok párhuzamos jelenléte hosszú távon újra blokkosítja a világot és lenullázza az elmúlt évtizedek gazdasági eredményeit, például a fejlődő országokban százmilliók bérének emelkedését, a nyugati világban pedig az árak mérséklését.
Szerintük ez a trend oda fog vezetni, hogy a gazdasági ésszerűség helyett politikai alapon fognak döntéseket hozni egyre több területen, olyan ágazatokat is beleértve, amelyeknél ez nem lenne biztonsági szükségszerűség.
Az Európai Bank elemzőjét, Beata Javorcikot mindez éppen arra a szovjet gyakorlatra emlékezteti, amely szerint csak a kommunista világnézetet osztó országokkal lehet kereskedni.
Épülnek a falak
A World Trade Organization (WTO) korábban már kiszámolta, hogy a világgazdaság kettészakadása – egy Egyesült Államok központú és egy Kína központú gazdasági buborékra – a teljes bolygó termelését egy-két évtized alatt mintegy 5 százalékkal csökkentené. A baráti kereskedelem a WTO-elemzők szerint magasabb árakhoz és kisebb profithoz vezetne a nyugaton, úgy, hogy a költségek a szegényebb országokon aránytalanul oszlanának el.
Persze az igazi kérdés, hogyan fogják a szereplők meghatározni a gazdasági döntések során a barát és az ellenség fogalmát, vagyis mennyire engedik be széles területre a baráti kereskedelmet.
Az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde szerint mindenesetre azért nem indokolt kimondani a globalizáció végét, még akkor sem, ha kétségtelenül szűkülni fognak a vállalkozások lehetőségei a költségcsökkentésre. Ami még tovább fogja növelni az inflációt. Lagarde valószínűtlennek tartja, hogy visszatér az elmúlt évek alacsony inflációs korszaka.
Az amerikai pénzügyminiszter, a baráti kereskedelem szószólója, Janet Yellen szerint viszont mindez már folyamatban van, nem kis mértékben Kína bezárkózó attitűdje miatt. Az Egyesült Államok és Európa érdeke bizonyos ellátási láncok elhelyezése a nagy számú baráti országokba, azért, hogy továbbra is biztosítsák a piachoz való hozzáférést, de közben csökkentsék az országok kitettségét.
