MNB-s és princetonos múlttal érkezett a Corvinus egyetlen rektorjelöltje

A Budapesti Corvinus Egyetemet (BCE) fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány 2021. március 19-én hirdetett rektori pályázatot, amire az április 19-i határidőig egy érvényes pályázat érkezett. Dr. Takáts Előd, a BCE MNB Intézetének egyetemi tanárának pályázatát az egyetem keddi hírlevelében küldték ki, és egyben az egyetem honlapján is hírt adtak róla.

Korábbi sajtóértesülések alapján arról lehetett tudni, hogy az egyetem rektori pozícióját jelenleg betöltő, 2016-ban rektorrá választott Lánczi András nem pályázik újra, és nem is az egyetemen belülről keresnek új rektort.

Az új rektorjelölt 2009 óta a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements) közgazdásza, majd vezető közgazdásza. 2018-tól a London School of Economics and Political Science visiting fellow-ja. Az BCE MNB tanszékének címzetes egyetemi tanárává 2019-ben nevezték ki, és 2021-ben lett egyetemi tanára. Kutatási területe a pénzügyek, a makroökonómia és a monetáris politika, emellett újabban a demográfia és a klímaváltozás közgazdaságtana is.

Korábban dolgozott az Európai Központi Bank, a Magyar Nemzeti Bank és a Federal Reserve Bank of New York kutatójaként, majd a Nemzetközi Valutaalapnál. Egyetemi tanulmányait a Corvinus jogelődjén, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, ahol 1999-ben diplomázott. Ezt követően a Közép-Európai Egyetemen szerzett közgazdaságtudományi mesterfokozatot. A Princeton University-n 2004-ben MA, majd 2006-ban PhD-fokozatot szerzett.

Takáts nagy presztízsű akadémiai karrierállomásokkal, komoly kutatói múlttal rendelkező, viszont oktatásszervezői és vezetői tapasztalat nélküli jelölt.

A pályázat három területet jelöl ki, ahol az egyetemnek előre kell lépnie:

az élményszerű tanulmányokat,
a kutatási kultúraváltást,
és a nemzetköziesítést.

Takáts a pályázatában részletesen ír a nemzetközi elitegyetemeken szerzett tapasztalatairól. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy a legnagyobb különbség a magyar tanulmányokhoz képest a folyamatos munka és az aktív órai részvétel volt. A kemény munka azonban hallgatóként az élményszerű tanulási folyamat feltétele volt Takáts szerint, és a vitákra, az így szerzett tudásra szerinte évekkel később is könnyebb visszaemlékezni. Emellett a tanároknak és hallgatóknak is előnyösebb, ha a folyamatos munka pontos visszajelzést ad a hallgatók felkészültségéről és az esetleges hiányosságokról.

Az ilyen munkát azonban Takáts szerint nem lehet negyven fős szemináriumokon vagy sok száz fős előadásokon megvalósítani. “Nem véletlenül széles körben elfogadott mérőszám az egy oktatóra jutó hallgatók száma az egyetemek közötti rangsorban” – írja, és hozzáteszi, hogy az általa közelebbről is ismert elitegyetemeken a Corvinus hallgató/oktató arányának a fele (London School of Economics) vagy harmada (Princeton University) körül működnek, és még a Prágai Károly Egyetem is nagyjából a Corvinus hallgató/oktató arányának felével működik.

Ezért Takáts szerint a hallgatói létszám csökkentésére lenne szükség az egyetemen, mert ez “nyit teret az élményszerű tanulásra”. A szelektívebb felvételi lehetőséget adna arra, hogy kisebb méretű szemináriumokon szelektívebb felvételin bekerült, jobb képességű, motiváltabb hallgatókat oktathassanak, ami “lehetőséget biztosíthat az oktatói óraszámok fokozatos mérséklésére is”.

Az oktatás kapcsán megjegyzi azt is, hogy el kell távolodni attól a gyakorlattól, hogy a hallgatók az egyetemi képzés mellett dolgoznak.

Ez segít kilépni abból az ördögi körből, ahol az alacsony hallgatói tanulmányi teljesítmény csökkenti az oktatók elvárásait és az alacsonyabb oktatói elvárások ösztönzik a hallgatókat az egyetem melletti munkára

– írja erről, amihez hozzáteszi, hogy ettől függetlenül az is fontos szempont, hogy “minden tehetséges, keményen tanuló hallgató a családja anyagi helyzetétől függetlenül részt vehessen a képzésünkön”.

A kutatási kultúraváltás kapcsán megjegyzi, hogy több intézményt is ismer, ahol ilyesmi végbement: példaként az Universität Basel és a Federal Reserve Bank of New Yorkot,a Federal Reserve Boardot (Washington DC), lsa Bank for International Settlements-t (BIS) hozza. Megjegyzi, hogy utóbbinál maga személyesen is alakította ezt a folyamatot, amely lépésről lépésre haladt, de mára már látszik, hogy “az eredmények magukért beszélnek”. A BCE esetében Takáts szerint nemcsak nemzetközi publikációk szükségesek, hanem a magyar tudományos és közpolitikai élet, számára releváns eredmények is.

Végül a nemzetköziesítés kapcsán kiemeli, hogy az kiegészíti az első két pontot, valamint önmagában is érték, hiszen nyitottságot ad a világra, és “ezzel megerősíti a saját értékeinket és segít elhelyezni magunkat a világban”, ami egy regionális elitegyetem számára létkérdés. Ennek kapcsán konkrét célként jelöli meg “több, szakmailag megbecsült nemzetközi oktató” felvételét, és beilleszkedésének segítését, illetve az angol nyelvű képzések kínálatának szélesítését.

Az Egyetem képes regionális elitegyetemmé válni. Egy meredek, de kiszámítható ösvény vezet a csúcshoz. Ezen azonban nem lehet egyik napról a másikra felmenni. Lépésről lépésre fogunk haladni. Egy lépés előkészíti a következőt: válogatottabb hallgatókkal jobb képzést nyújtunk és még jobb hallgatókat vonzunk. A kutatási kultúraváltás nemcsak az elismertségünket emeli, hanem segít közös nyelvet is beszélni a nemzetközi egyetemi és tudományos élettel. Mindez segít nemzetköziesedni, és ez tovább erősíti az Egyetem vonzerejét a versenyképes hallgatók és oktatók körében. Ezzel előre haladunk a nemzetközi rangsorokban, és még jobb hallgatókat és oktatókat vonzunk. Lépésről lépésre feljutunk a csúcsra

– foglalja össze a célokat Takáts a pályázat lezáró részében.

A rektori pályázat szenátusi véleményezését előkészítő eseti bizottság részletes véleményt alkot a beérkezett pályázatról, majd ezt a Szenátus elé terjeszti. A Szenátus május 18-i ülésén hoz határozatot a pályázatról, amit az egyetem elnöke is véleményez majd. Ennek a folyamatnak a lezárulása után az egyetem Kuratóriuma május 31-ig hozza meg döntését.