(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az elemzés készítésének idején még nem tudható, hogy a magyar kormány (egyedül vagy társsal) megvétózza-e az Európai Unió hétéves költségvetését és a válságkezelő pénzügyi csomagját. Amint felmerült a vétó ügye, azonnal feltornyosultak a kérdések: egy ilyen fejlemény nyomán mi lesz uniós szinten, miként érinti ez a magyar gazdaságot, pénzügyeinket. Az elmúlt napok megmutatták, hogy roppant gyors fordulatok képesek beállni a politika világában, így aztán spekulatív minden válaszkísérlet a logikus felmerülő kérdésekre.

Amit ilyen helyzetben mégsem felesleges végiggondolni, az a jelenhez elvezető trendeknek és a holnap lehetséges elágazásainak a logikája.

Induljunk el a kályhától: a járvány nyomán a magyar gazdaság aktivitása – miként a térségben máshol is – nagymértékben visszaesett, ennek egyik elkerülhetetlen következményeként az állami költségvetés hiánya megnő. A GDP-zsugorodás miatt kiesnek adóbevételek, és újabb, nem tervezett kiadási tételek jelennek meg. Az elfogadott költségvetés szerint az államháztartás egyenlege az év végén 367 milliárd forint hiánnyal zárt volna, ám az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) augusztusban már 3600 milliárd forintra emelte a finanszírozási tervét. A hiánynövekedés nyilvános beismerése ugyan vontatottan történt, és még szeptemberig is voltak forgalomban érthetetlenül optimista hivatalos előrejelzések, de a nyár legvégén már politikusi szinten is nyilvánvalóvá vált, hogy költségvetési átcsoportosításokkal, a terheket a következő évre áttoló megoldásokkal (így fizetési moratóriummal) önmagában nem kezelhető kielégítően a válság.

Így ebben az évben roppant mód különbözni fog a büdzsé alakulása a költségvetési törvényben szereplő pályától, de a korábbi évektől eltérően most nem a tervezettnél több adóbevétel karácsonyi kiszórása, hanem a gazdasági sokk következtében. Az is látszik már, hogy a vakcinákról érkező ígéretes hírek ellenére a gazdasági tevékenység a minket közvetlenül érintő világban lassabban normalizálódik, mint ahogy még a nyáron remélni lehetett, és ez igaz a magyar gazdaságra is. Így az államháztartás bevételi oldala jövőre is gyenge maradhat, míg súlyos kiadási igények tornyosultak fel már eddig is az egészségügyben, sokasodnak az államra váró teendők a munkahelyvesztés, a szociális veszélyhelyzetek következtében. Nyomás lesz tehát jövőre is a kiadási oldalon.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a társadalmi-gazdasági bizonytalanságok miatt a lakossági megtakarítási ráta – ez visszatérő tapasztalat válságévekben – megnő, és az üzleti szféra sem fog sokat beruházni, így rövidtávon keletkezik belső finanszírozási forrás. Ez persze valóban rövid lejáratú jelenség, de mindenesetre most a megugró költségvetési deficit egyik része finanszírozható itthonról, továbbra is viszonylag alacsony kamatszinteken; a lakossági állampapírok nominális hozama ugyan nem csekély, de az üzleti körben elhelyezett papírok hozamszintje mindmáig kedvezően alakult. A tízéves államkötvények referenciahozam-szintje 2 százalék körüli-feletti.

Ehhez azonban két megjegyzést kell tenni. Először is némileg más képet nyerünk a helyzetről, ha a hozamokat összevetjük más országokéval. 2020. december elején a tízéves Bund hozama meghökkentően mélyen van: mínusz 55 bázispont, azaz a német állam ingyen finanszírozhatja a hiányát. A hírekben sokat szereplő Olaszország esetében ugyanakkor a hozamszint plusz fél százalék fölötti (63 bázispont), a lengyel állampapírok 140 bázispont hozam mellett kelnek el. Ehhez mérendő a magyar 205-225 bázispont. Ez még így is rendben lévőnek mondható, noha a németekhez mért felár emlékeztet arra, hogy a Bundhoz képest évtizedek óta két-három százalékponttal többet szoktunk fizetni. Ami nem csoda: a német állam szuverén hitelminősítése AAA, vagyis a legjobb, miként az EU egészéé is. A miénk jelenleg BBB/Baa3. Volt jobb, volt rosszabb, most két grádiccsal vagyunk a bóvli szint (BB+) határértéke fölött. Ha a világban a kamatszint feljebb menne, elég valószínű, hogy az európai periférián levő államok forrásköltsége arányosan felfele csúszna.

A második megjegyzés: a magyar állam tőkepiaci megítélése és a tényleges piaci forrásszerzés kondíciói jelentős részben múlnak azon, hogy a magyar államra most az EU tagjaként, az uniós költségvetés masszív kedvezményezettjeként, a nyáron megtervezett uniós mentőalap igénybevételére jogosultként tekintenek a pénztulajdonosok. Így jelenik meg az ÁKK a piacon, bel- és külföldön egyaránt. Amikor azt mondja egy politikus, hogy „nem veszek fel uniós hiteleket, mert a tőkepiacon olcsón és mindenféle politikai feltételek nélkül kapunk pénzt”, akkor az igazságnak az egyik, és kisebb felét tárja fel. Ugyanis a tőkepiaci hitelért kamatot kell fizetni, és az csak a múltbeli, inflációs viszonyokhoz mérve mondható olcsónak. De főleg:

azért csak akkora a kamatteher az egyébként elég jelentős államadósságunkon, mert a tőkepiaci szereplők az unió implicit védőernyőjét képzelik a magyar állam felé.

Elmondható – elég cinikusan –, hogy a tőkepiac érzéketlen az európai értékrendre, a demokráciára, a jogállamiságra. Azt viszont tegyük hozzá: a jogbiztonságra nagyon is kényes. A politikai kockázat megnövekedését pedig azonnal beárazza. A 2020. novemberi nemzetközi kötvénykibocsátás idején nem volt szó vétóról, sem célozgatásokról, hogy milyen jó a briteknek az unión kívül a két héttel korábban megkapható oltásukkal, és nem szerepelt Magyarország a politikai portálokon, bulvárlapokban és humoros csatornákon. Most talán egy ideig nem kell a magyar államnak kilépnie az értékpapírpiacra, de ha romlik a politikai kockázati megítélés, az kivetül minden egyes magyar gazdasági szereplőre. Amikor egy magyar bank, vállalat a kötvénypiachoz fordul, a kölcsönpénz árában megfizeti az országkockázatot.

Az Új generációs EU elnevezésű európai mentőcsomagból Magyarországnak mintegy nyolcmilliárd euró – részben és jóval később visszatérítendő – támogatás, valamint tízmilliárd euró kedvezményes hitel járna. Lehetséges lenne ezek helyett a nemzetközi pénzpiacokhoz fordulni szükség esetén? Talán, bár nehéz ma megmondani. A nemzetgazdasági előnyök és hátrányok mérlegét viszont könnyű eltalálni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVétó nélkül is csak az idei zuhanás egy részét dolgozza le jövőre a magyar gazdaságA Concorde elemzői szerint idén 6 százalékkal esik vissza a magyar gazdaság, jövőre pedig 4 százalékkal nő. Ha csak csordogálnak az uniós pénzek, akkor kevesebbel.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet államadósság Európai Unió költségvetési hiány Magyarország vétó Olvasson tovább a kategóriában