A kínai gyökerű Lenovo nemrég bejelentette, hogy 2021 tavaszán saját gyártóüzemet indít Üllőn. A beruházás 8,2 milliárd forint értékű, és több szakaszban összesen ezer munkahelyet hoz létre. A magyar kormány kétmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad a cégnek.

Megkíséreltük kideríteni, hogy ha már 2 milliárd forint közpénz áramlik a beruházásba, akkor ezt egy olyan üzemnek adjuk, amely segíti az országot a Nyugat-Európához való gazdasági felzárkózásban, vagy ellenkezőleg: bebetonoz minket a közepes fejlettség tipikus csapdájába, az összeszerelő üzemek alacsonyabb bérű világába.

Természetesen nem pécéztük ki a Lenovót, ezt a cikket bármely más hasonló támogatási döntés kapcsán is megírhattuk volna, vagyis ahogy a fotóknál szokták gyakran megjegyezni, a konkrét kép csak az általános helyzet illusztrációja.

Miért kukacoskodunk? Ahogy korábban részletesen bemutattuk, Magyarország az Európai Unióban majdnem a legrosszabb mutatót produkálja az export hozzáadott értékében. Ha egy nálunk gyártott, de külföldön eladott termék (német autó vagy akár kínai laptop) fogyasztói árából levonjuk a gyártáshoz szükséges import alkatrészek és szolgáltatások értékét, akkor megkapjuk, hogy átlagosan csak 56 százalékban „magyar” az adott termék.

Arról a friss adatról is beszámoltunk nemrég, hogy a magyar munkaerő összes költsége a németnek még mindig csak a 30 százalékát adja átlagban. Ahhoz, hogy a magyar munkás fizetése ne csak távolról kövesse, hanem meg is közelítse a német kollégájának a bérét, fontos lenne a hozzáadott érték arányának növelése.

A problémát és a megoldást egyébként pár éve már minden kelet-európai ország látja, és megpróbál elmozdulni a nagyobb helyi hozzáadott érték felé. A beruházások támogatásánál ezért ma már nagyon érdemes lenne megnézni, hogy olyan helyre adjuk a közpénzt, amely ezt a célt szolgálja, vagy nem.

Az első kérdés ezért rögtön az, hogy például az üllői Lenovo-gyárban az ezer főn belül mennyi lesz a kékgalléros dolgozók aránya, ők mennyit fognak keresni, és a fehérgallérosok között hányan lesznek magyarok. Azért kerestük meg a Lenovót és a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy lássuk, ez is egy olyan gyár lesz-e, ahol jellemzően néhány külföldre vezényelt, ez esetben kínai szakember irányítja/felügyeli a szalag mellett álló magyarokat, akik a nyugat-európainál nyomottabb bérekért csavarozzák össze például a laptopokat, vagy elmozdulnak a magasabb képzettségű magyarok foglalkoztatásának és a magasabb béreknek az irányába.

Mivel válaszokat nem kaptunk, egyelőre nem tudjuk megítélni, hogy amikor a tárca letárgyalta a támogatást, figyelembe vette-e a hasonló szempontok erőltetését.

A munkások összetétele és várható bérszintje azonban még egy szempontból nagyon fontos ismeret lenne. Más gyáraknál ugyanis már látjuk, hogy annak a környékbeli üzemekben nem nagyon örülnek. Ha eltekintünk a koronavírus-járvány egyelőre elég kiszámíthatatlan hatásaitól, az alapfelállás már évek óta mégiscsak a munkaerőhiány Magyarországon, és a fejlődésünk szempontjából nem mindegy, hogy egy új összeszerelő üzem honnan tervezi megoldani a toborzást.

Vajon a környékbeli magyar tulajdonú kkv-k mennyire tartanak most attól, hogy a legjobb munkásaikat állami segítséggel mazsolázza ki egy új üzem, és ők milyen segítségre számíthatnak, ha ebbe a versenybe be szeretnének szállni?

A kétmilliárd forint állami támogatás ezer alkalmazottnál minimálbérrel számolva csaknem egy évre elegendő, de ha az üzemben a minimálbér kétszeresét is megkeresik, még akkor is fél évig a magyar állam fizeti ezt a terhet. Ez persze nagyon durva egyszerűsítés, és csak azért végeztük el a számolást, mert sajnos nem ismerhetjük meg a támogatás konkrét formáját^*Szijjártó Péter vissza nem térítendő támogatásról beszélt, ami készpénzes támogatást valószínűsít., és azt sem, hogy ezt milyen feltételekhez kötötték.

Megkérdeztük azt is, hogy a Lenovo-gyárban mennyi lesz a készülő termékekben az import alkatrészek aránya, és az elkészült áru mekkora része megy majd exportra. Ez is nyilvánvalóan azért lenne használható információ, mert arra utalna, hogy például egy számítógép minden alkatrésze Kínából érkezik, és a magyar munkás csak ezeket csavarozza össze, vagy a magasabb hozzáadott érték elérése érdekében esetleg a tárgyalások során kikötöttek egy bizonyos magyar beszállítói részarányt.

Az export ezen kívül azért érdekes információ, mert az Üllőn készülő termékek egyik nagy előnye várhatóan az lesz, hogy rájuk lehet tenni a „Made in EU” matricát. Ez egy egyértelmű előny, és ha már állami támogatást kap a projekt, akkor jogosnak tűnik az igény annak megismerésére, hogy ezzel az előnnyel hogyan sáfárkodik a külgazdasági minisztérium.

Mivel ezeket az információkat sem kaptuk meg, egyelőre halvány esély sem látszik arra, hogy a közvélemény eldönthesse, egy ilyen beruházás előbbre visz minket a céljaink felé, vagy sem.

Pedig még az is lehet, hogy az importalkatrészek akkora vámbevételt fognak biztosítani, hogy az önmagában is megoldja a támogatás megtérülését. Ám még ha így is van, a strukturális kérdésekre nincsenek válaszok, illetve az üzleti titokra való hivatkozással teljesen el vannak zárva a nyilvánosság elől.

Sárvárról Üllőre

Ezeken a sok más beruházással kapcsolatban felvethető kérdéseken túl azonban kifejezetten a Lenovónál van egy egyedien pikáns elem. A KKM erről nem adott hírt, de a Lenovo közleményének a végén szerepel ez a mondat:

Az új gyártóüzem a hosszú évek óta meglévő szerződéses gyártó Flex által üzemeltetett gyárat fogja kiváltani.

Nem kell hozzá sokat nyomozni, hogy kiderítsük, ez minden bizonnyal szintén egy magyarországi, konkrétan sárvári üzem, pár éve a Lenovo még sajtóbejárást is szervezett, hogy bemutassa a számára bérgyártást végző Flex (korábban Flextronics) ottani üzemét. Ez alapján még több kérdés merül fel a beruházás állami támogatásával kapcsolatban, ugyanis – a sárvári, illetve az üllői gyártási mennyiségek, illetve a fent említett tényezők ismerete nélkül – az látszik: a magyar állam végső soron azért fizet 2 milliárd forintot, hogy egy tevékenység átkerüljön az egyik magyar üzemből egy másikba.

Természetesen nem lehet kizárni, hogy a Flex képes lesz a kieső megrendelés helyett mást szerezni, és nem kell embereket elküldenie, de a munkásait jelen pillanatban valószínűleg nehéz lenne meggyőzni arról, hogy ez az általuk is befizetett adóforintok legokosabb felhasználási módja.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába hajtogatják az ellenkezőjét, még mindig összeszerelő üzem a magyar gazdaságAz uniós lista végén kullogunk az exportunk hazai hozzáadott értékének tekintetében, pedig ennek javítása nélkül hosszabb távon meg vagyunk lőve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA németek magasabb fizetéséért is dolgoznak a magyar Audi-dolgozókHa annyit kapnának a német autógyártó magyar dolgozói az általuk megtermelt értékből, mint a németek, akkor közel másfél milliós bruttójuk lenne.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat fizetés hozzáadott érték Lenovo összeszerelő üzem támogatás Olvasson tovább a kategóriában