Olyan kevés a munkanélküli segély, hogy táppénzre menekül, aki teheti

Ötödével többet fizetett ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő táppénzre az idei első félévben, mint az ezt megelőző évben. 2019-ben januártól júniusig 63,5 milliárd forintot kellett a keresőképtelen munkavállalóknak utalni, idén azonban 76,1 milliárd forintot.

Ráadásul ez a nagy növekedés úgy következett be, hogy a munkavállalók száma csökkent a koronavírus-járvány miatt, és ennek lefelé kellett volna húznia a kiadásokat. A munkavállalói járulékokból az állam bevétele az idei első hat hónapban 2 százalékkal csökkent, ezt figyelembe véve még nagyobb mértékű a táppénzes kifizetések növekedése.

Az alábbi ábránkon az is jól látható, hogy a táppénzkiadások éppen a koronavírus-járvány megállítására (március második felében és áprilisban) hozott szigorú intézkedések után ugrottak meg. Keresőképtelenség esetén az első 15 napban nem az állami társadalombiztosítási alap téríti a kieső bért, hanem a munkáltató – ezt az időszakot betegszabadságnak hívják – ezért sem meglepő, hogy májusban és júniusban még inkább megnőtt a táppénz kifizetések összege.

Jól látható az is, hogy a hagyományos táppénz összege ugrott csak meg igazán, a gyermekápolási és a baleseti táppénzkiadások még a bérnövekedés mértékét sem érték el. Mindez arra enged következtetni, hogy a vállalkozásoknak adott kormányzati segítség szűkmarkúsága, és a fejlett világban példátlanul alacsony és rövid ideig tartó munkanélküli segély miatt sok esetben a táppénzhez menekülnek a munkavállalók.

Az idei első féléves 76 milliárd forintos táppénzkiadást érdemes néhány kapcsolódó állami kiadással összevetni:

Csökkentett idős bértámogatásra összesen országosan 30 milliárd forintot biztosított a kormány.
Munkanélküli segélyre – hivatalos nevén álláskeresési támogatásra – számításunk szerint körülbelül 58 milliárd forintot.

A táppénzkiadások 12,6 milliárdos növekedése mellett egyébként a munkanélküli segély jellegű kiadások is alaposan nőttek, 17,5 milliárd forinttal haladták meg az előző év hasonló időszakát.

A gyakorlatban a táppénz ma már ugyanolyan fontos pénzügyi segítség a munkájukat elvesztőknek, mint a munkanélküli segély.

A táppénzkiadások megugrásának természetesen más okai is lehetnének, egy komolyabb influenza járvány például alaposan meg tudja bolygatni a számokat. Az ÁNTSZ minden évben a 20. hétig közli az influenzaszerű tünetekkel háziorvoshoz fordulók számát, ők idén 316 ezren, míg tavaly ugyanezen időszakban 423 ezren voltak.

Ez azt jelenti, hogy idén a statisztikában negyedével kevesebb influenzás beteg volt, mint tavaly, amiben a koronavírus-járvány két szempontból is benne lehetett: a tüneteket mutatók közül kevesebben fordultak orvoshoz, illetve az ország leállása, a társadalmi érintkezések drasztikus csökkenése az influenza vírus terjedését ugyanúgy visszaszorította.

Elvileg a koronavírus is lehetett volna a magasabb táppénzes kifizetések oka, csakhogy június végéig összesen 4155 beteget diagnosztizáltak covid-19 betegséggel, és ez még az influenzásokhoz képest is nagyon kevés, az összesített adatokat nem változtathatta meg érdemben.

Ha feltételezzük, hogy az influenzás és koronavírusos betegek száma és a táppénzkiadások éves változása arányos, és a KSH adatok alapján figyelembe vesszük, hogy egy év alatt 9,9 százalékos volt a bérnövekedés, illetve a munkahelyek száma 1,5 százalékkal csökkent, akkor közelítő becslést kaphatunk a kényszer-táppénz mértékére.

Ha így számolunk, akkor a 2019-es 63,6 milliárd helyett idén csak 60,1 milliárd forintnak kellett volna lennie a táppénzkiadásoknak. Ehhez viszonyítva a 76,1 milliárd 27 százalékos növekedést jelent.

Mindez arra utal, hogy a munkanélküli segélyezés rendszerét érdemes lenne átszabni. A csupán 3 hónapig folyósított, ráadásul a bérnek csak 60 százalékát kitevő, és még minimálbérben is maximalizált – azaz jelenleg legfeljebb 161 ezer forintos – álláskeresési járadéknál sok esetben jobban megéri táppénzre menni.