Hírlevél feliratkozás
Avatar
2020. április 14. 14:40 Közélet, Vállalat

Biztosan nem fogja megmenteni a vállalatokat, amit a kormány kitalált

(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Sokáig semmi konkrétumot nem lehetett tudni a kormány által bejelentett, csökkentett munkaidős foglalkoztatás – németül Kurzarbeit – támogatásáról, legfeljebb esetenként ellentmondásos politikusi nyilatkozatokat figyelve lehetett készülni. Végül nagypéntek éjjelén jelent meg a sok vállalkozó által várt kormányrendelet, „A veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő támogatásáról” címmel.

Érdemes először megnézni, hogy mi is van ebben a jogszabályban.

A rendelet szerint a vállalatok akkor pályázhatnak, ha az árbevételük jelentősen csökken, és ha a dolgozókkal, vagy azok egy részével külön-külön megállapodást kötöttek a maximum napi 4 órával csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra, továbbá megfelelnek a törvény egyéb feltételeinek is. Többek között a vállalkozó „hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek.*a törvény 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 5§, c.pont 

A vállalat akkor kaphat támogatást, ha az illetékes Kormányhivatal elfogadja kérelmet. A kieső időre jutó nettó bér 70 százalékát az állam közvetlenül a dolgozónak fizeti ki. Ennek a maximuma 75 ezer forint, ami akkor kapható meg, ha 4 óra a munkaidő csökkenés, és a dolgozó jövedelme elérte a bruttó 322 ezer forintot, ami nettó 214 ezer forintnak felel meg. A 322 ezer forint fölötti bruttó fizetéseknél, vagyis a magyarországi 367,8 ezer forintos 2019. évi átlagfizetésnél is csak ez a támogatás jár, vagyis a támogatás aránya csökken.*KSH, Gazdaságilag aktívak, bruttó átlagkereset, reálkereset https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qli001.html A 322 ezernél kisebb bérnél és a 4 óránál kevesebb munkaidő csökkenésnél arányosan kisebb a támogatás.

Sok vagy kevés ez a támogatás? Elsőre nagyvonalúnak, szociálisan méltányosnak tűnhet a kormány. Mégis, egy vállalkozó – akinek piaca több mint 50 százalékot csökkent – így kommentálta a rendeletet, miután elolvasta:

“ez olyan, mintha a süllyedő Titanicon A4-es papírlapokat osztogattak volna, hogy tessék, mindenki hajtogasson belőle mentőcsónakot.”

A kérdés az, hogy ezzel a konstrukcióval tudnak-e élni a magyar vállalkozások, remélhetnek-e ettől könnyítést, segítséget. A rendszer akkor segít érdemben, ha javítani tudja az érintett vállalatok helyzetét. Elvileg azok a cégek, ahol kisebb a visszaesés 50 százaléknál, élhetnek a megoldással, már ha racionális számukra.

Ezt próbáljuk modellezni az összes érintett, tehát a vállalkozások, a munkavállalók és a költségvetés szempontjából. Modellünkben feltételeztük a maximálisan igénybe vehető támogatás elérését, ezért a dolgozók 322 ezer forint bruttó keresettel rendelkeznek, és a vállalat csak négy órában tudja a dolgozókat foglalkoztatni. (Minden más esetben csökken a támogatás, és ennél jobban csökken a dolgozói jövedelem, és nagyobb lesz a vállalati költség.) Emellett azt is feltételeztük, hogy a vállalat a kieső munkaidő 30 százalékára képzést szervez a dolgozónak, amire arányos bért fizet, de a képzésnek nincs költsége.

A rendeletben van egy hallgatólagos feltételezés az időhorizontra vonatkozóan: a támogatást három hónapig folyósítják, s négy hónapig kell foglalkoztatni a munkavállalót. 4 hónap után visszatérünk a normál működéshez, ha nem akkor újra a kiinduló ponton vagyunk. Vagy kap a vállalkozás további támogatást, vagy a mai döntési szituáció tér vissza. A modellünk ezért négy hónapos időszakot vizsgál a vállalat, a dolgozók és az állami költségvetés szempontjából.

A vállalat a kereslet, a rendelések visszaesését látva ezekben a napokban azt vizsgálja, hogy leépítsen, vagy pályázzon az állami támogatásért. Az alternatíva, tehát ha megtartok egy főt, és elbocsátom a másodikat, vagy megtartva a dolgozókat csak négy óra munkát kérek tőlük. E két alternatívának a gazdasági hatásait foglaltuk össze a következő táblázatban.

 

 

Vállalat: nagyon kis javulás

A vállalat pozíciója egy nagyon kicsit javul: négy hónap alatt 38,3 ezer forintos a megtakarítása akkor, ha nem bocsájtja el az egyik munkavállalóját. Ez akkor igaz, ha

  • csak egy hónap bért fizet ki a felmondási időre, vagyis olyan dolgozót bocsájtana el, aki három évnél nem régebben van a cégnél;
  • ha bízunk benne, hogy négy hónap után már mindkét dolgozónak nyolc órának megfelelő munkája lesz; viszont ha négy hónap után sem tér vissza az eredeti termelési szint, akkor a leépítés előnyei már a plusz egy hónap alatt is sokszorosan felülmúlják a létszámtartásnál realizált előnyöket. Ezt a program újraindítása sem tudja ellensúlyozni.
  • elbocsájtás után, ha a negyedik hónapban vissza kell venni a dolgozót, mert úgy megnőtt a rendelés, akkor a betanítás pótlólagos költséggel jár, ami a vállalatnál többlet költség lesz.

A vállalat négy hónap alatt kettő százalék költségmegtakarítást ér el. Ez számára a támogatás értéke. És ez az előny maximum pontja.

Ha ennél magasabb a bér, akkor a szaldó romlik, sőt, egy pont után negatívvá válik. Az alacsonyabb bérek mellett az előny arányosan csökken, viszont változatlanul két százalék marad.

A vállalati döntés így alapjaiban a kockázatértékeléstől függ. Mi az esélye annak, hogy négy hónap után fellendülés jön? Mi van, ha csak a negyedik negyedévben következik ez be? Ha sokan úgy ítélik meg, hogy a válság nem V alakú, tehát nem lesz gyors felpattanás, hanem inkább U alakú, vagyis elhúzódik a visszaesés, vagyis az U alsó része elnyúlik, akkor dinamikusan nőhet az elbocsájtottak száma a következő napokban. A paradox az, hogy minél inkább sikerül lelaposítani a járvány görbéjét, annál hosszabb lesz a gazdaságnak a visszaesése, vagyis az U alsó szára.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy itt csak a tartani, vagy elbocsájtani alternatívát vizsgáltuk, s eltekintettünk attól, hogy a két dolgozó feleannyi terméket állított elő, aminek következtében a vállalati jövedelem ennél is nagyobb mértékben csökkent.*Ha a vállalat kibocsátása csökken, akkor homogén termékek esetében arányosan csökken a fedezete, az árbevétel és a változó költség közötti különbség. A vállalat eredménye azonban ennél jobban csökken, mert a fix költségei megmaradnak, amely fele annyi termék között oszlik el. Így a döntést a vállalat költségszerkezete, jövedelmezősége is befolyásolja.

Dolgozók: ellentmondásos helyzet

A dolgozók oldalán hosszabb távon a pozitív tényezők dominálnak, még akkor is, ha az első négy hónapban négy százalékkal romlik a jövedelmük. Itt sok ellentétes tényező hat egyidejűleg:

  • elbocsátáskor az elbocsátott dolgozó egy havi bért kap, továbbá három havi álláskeresési támogatást. A maradó dolgozónak viszont marad a nettó 214,1 ezer forintos jövedelme. Viszont ha mindketten maradnak, akkor a négy hónap átlagában havi 187,4 ezer forintot kapnak a támogatással együtt. Vagyis a dolgozók együttes jövedelme csökken négy százalékkal, miközben egy jövedelem átcsoportosítás megy végbe az el nem bocsájtott dolgozó javára, az egyébként maradó dolgozótól.
  • Miután az álláskeresési támogatás csak három hónapra jár, a dolgozók jövedelme is a válság időtartamától függ. Ha az elbocsájtott dolgozó nem kap állást három hónap alatt sem, akkor gyakorlatilag nem lesz jövedelme, csak 26 ezer forint szociális támogatása. Tehát tovább romlik a helyzet. A munka nélkül maradt dolgozónak ez családi katasztrófa. Ha van 4 hónap után fellendülés, akkor az elbocsájtott dolgozó akár vissza is térhet. Ez esetben őt személyesen jobban sújtotta a válság.

Társadalmi szempontból a dolgozók megtartása igazságosabb. Ugyanakkor a rendelet megoldása csak kisebb kockázatot ad, csökkenő jövedelem mellett a dolgozóknak.

A kérdésnek van egy másik oldala: a vállalat rendszerint a gyengébb dolgozóját bocsájtja el. Különösen igaz ez, ha nagyszámú az elbocsájtás, hisz a legjobbakat, a tudást, a kultúrát tovább vinni képes dolgozókat nem szabad elbocsájtani. Most a 2. munkahely megőrzése miatt, az első és jobb munkavállaló 13 százalékkal kevesebb jövedelmet kap (214 ezer helyett 187 ezret), igaz kevesebb munkaidőre. Ez is igazságossági kérdés.

Költségvetés: nyer az ügyön

Az állami költségvetés helyzetét részben a vállalati döntési alternatívák oldaláról, részben pedig a válsághoz viszonyítva vizsgálhatjuk. Feltételeink között a költségvetés helyzete öt százalékkal jobb akkor, ha a vállalat megtartja a munkavállalóját. Erre is több tényező hat:

  • a költségvetés megtakarítja a munkanélküli járadékot, aminél kisebb a kifizetett támogatás;
  • a kötelezően előírt képzési idő után a cég bért fizet, ami után mind a dolgozók, mint a cégek adót fizetnek, ami a költségvetés szempontjából többletbevétel;

A költségvetés relatív előnye ezért sokkal nagyobb (ha eltekintünk az elbocsájtás végkielégítése miatt is egyszeri adóbevételtől). Összességében az állami költségvetés e szélsőséges, a bérekhez viszonyítva maximális támogatással járó esetben sem vállal többletkiadást. Csak akkor romlik érdemben a költségvetés helyzete, ha a válság elhúzódik és a támogatást meg kell újítani.

Az állami költségvetés azonban a mi pénztárcánk, előbb-utóbb nekünk kell állni a cechet. Ezért nem lehet elfeledkezni a költségvetés romlásáról sem. Ha a két ember fele annyi értéket tud előállítani a válság előtti időszakhoz viszonyítva, akkor ennek a hatása megjelenik a hozzájuk kapcsolódó költségvetési befizetések csökkenésében is. Ez jóval nagyobb, mint 40 százalékos költségvetési bevételcsökkenéssel jár (46, illetve 44 százalék). Ehhez járul még az, hogy csökken a vállalati jövedelem – ha egyáltalán marad –, amiből kisebb lesz a TAO, és kisebb lesz az önkormányzatok iparűzési adóbevétele.

Ezzel együtt szükség lenne arra, hogy a kritikus helyzetű vállalatok is lélegeztető gépre kerüljenek. A most kihozott rendelkezés ezt a feladatot lényegében nem teljesíti.

Azt is lehetne mondani, hogy egy zéró összegű modellről van szó. Nagyon kicsit javul a cégek és a költségvetés pozíciója, miközben romlik a munkavállalóké. A kialakított támogatási modell a legtöbb előnyt az átlagbér alatt fizetett munkavállalók esetében adja. Ezt azért alakíthatták így, hogy védőhálót alakítsanak ki a legkisebb keresetűek számára. A válságban valóban a szegénység, a megtakarítások hiánya a legnagyobb veszély. És tenni kell valamit.

A kérdés csak az, hogy ezt ebben a rendelkezésben kell-e biztosítani. A cél a vállalatok fennmaradása, jövedelemtermelő képességüknek a megtartása. Az alacsonyabb bérszint rendszerint alacsonyabb hozzáadott értékkel, vagyis alacsonyabb jövedelemmel párosul. A magas bérszintű vállalatok biztosan nem összeszerelő üzemek, ők képviselik a tudást, az innovációt és a jövőnket. Ezen a csoporton nem, vagy alig segít ez a rendelkezés. Érdemes lenne újragondolni, a válság elhúzódásának kockázatával is számolva.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMeg kell nyitni a második frontot, hogy megmentsük a magyar gazdaságotMeg kell akadályozni a termelés mélyrepülését, és ehhez azonnali intézkedésekre van szükség.

Közélet Vállalat Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Avatar
2020. augusztus 5. 17:10 Közélet

Versenyképesség: mit látni a jövőből?

Az MNB valahogyan kihozta, hogy Magyarország versenyképesebb, mint a többi visegrádi ország. De a legfontosabb kérdésekre nem kapunk választ.

Fabók Bálint
2020. augusztus 3. 06:50 Közélet

Szédületes tempóban cserélődtek a szupergazdagok a füredi kikötő körül, miközben az ötmilliárd közpénzt kapott

Jellinek Dániel üzemeltette a kikötőt, amikor decemberben pályáztak, pár nappal később Tiborcz és Mészáros érdekeltségébe került, de már ők is túladtak rajta.

Hajdu Miklós
2020. július 29. 13:16 Közélet

Jóléti mutatókkal is mérni kéne a válságból való kilábalást, nem csak a GDP alakulásával

A gazdaságpolitikusok döntő többsége egyelőre még a termelés visszaállítására koncentrál, de a járványt követő gazdasági összeomlás rámutat, hogy a jóllét növeléséhez más tényezőket is ideje figyelembe venni.

Fontos

G7.hu
2020. augusztus 5. 07:55 Élet

Nem kell rosszra gondolni: főszerkesztőváltás a G7-nél

Kasnyik Mártont Váczi István váltja a főszerkesztői pozícióban, de egyébként semmi nem változik.

Tóth István János
2020. augusztus 4. 06:30 Vállalat

A magyar gazdaságtörténet legnagyobb csodája: a Mészáros és Mészáros kft., első rész

Ganz öntöde, Láng gépgyár, Weiss konzervgyár, Richter gyógyszergyár? Külföldön sikeresek voltak, mégis elbújhatnak Mészáros Lőrinc cégének exponenciális, gazdaságtörténeti jelentőségű növekedése mellett.

Jandó Zoltán
2020. augusztus 3. 15:55 Vállalat

Aktualizálni kellene a paksi atomerőmű leszerelési tervét, de elsőre nem sikerült

Százmilliárdokba kerül majd a leszerelés, aminek a tervét most aktualizálták volna. A munkára azonban nem jelentkezett az egyetlen cég, amely elvégezhetné.