Hírlevél feliratkozás
Avatar
2020. április 14. 14:40 Közélet, Vállalat

Biztosan nem fogja megmenteni a vállalatokat, amit a kormány kitalált

(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Sokáig semmi konkrétumot nem lehetett tudni a kormány által bejelentett, csökkentett munkaidős foglalkoztatás – németül Kurzarbeit – támogatásáról, legfeljebb esetenként ellentmondásos politikusi nyilatkozatokat figyelve lehetett készülni. Végül nagypéntek éjjelén jelent meg a sok vállalkozó által várt kormányrendelet, „A veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő támogatásáról” címmel.

Érdemes először megnézni, hogy mi is van ebben a jogszabályban.

A rendelet szerint a vállalatok akkor pályázhatnak, ha az árbevételük jelentősen csökken, és ha a dolgozókkal, vagy azok egy részével külön-külön megállapodást kötöttek a maximum napi 4 órával csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra, továbbá megfelelnek a törvény egyéb feltételeinek is. Többek között a vállalkozó „hitelt érdemlő módon alátámasztja, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek.*a törvény 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 5§, c.pont 

A vállalat akkor kaphat támogatást, ha az illetékes Kormányhivatal elfogadja kérelmet. A kieső időre jutó nettó bér 70 százalékát az állam közvetlenül a dolgozónak fizeti ki. Ennek a maximuma 75 ezer forint, ami akkor kapható meg, ha 4 óra a munkaidő csökkenés, és a dolgozó jövedelme elérte a bruttó 322 ezer forintot, ami nettó 214 ezer forintnak felel meg. A 322 ezer forint fölötti bruttó fizetéseknél, vagyis a magyarországi 367,8 ezer forintos 2019. évi átlagfizetésnél is csak ez a támogatás jár, vagyis a támogatás aránya csökken.*KSH, Gazdaságilag aktívak, bruttó átlagkereset, reálkereset https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qli001.html A 322 ezernél kisebb bérnél és a 4 óránál kevesebb munkaidő csökkenésnél arányosan kisebb a támogatás.

Sok vagy kevés ez a támogatás? Elsőre nagyvonalúnak, szociálisan méltányosnak tűnhet a kormány. Mégis, egy vállalkozó – akinek piaca több mint 50 százalékot csökkent – így kommentálta a rendeletet, miután elolvasta:

“ez olyan, mintha a süllyedő Titanicon A4-es papírlapokat osztogattak volna, hogy tessék, mindenki hajtogasson belőle mentőcsónakot.”

A kérdés az, hogy ezzel a konstrukcióval tudnak-e élni a magyar vállalkozások, remélhetnek-e ettől könnyítést, segítséget. A rendszer akkor segít érdemben, ha javítani tudja az érintett vállalatok helyzetét. Elvileg azok a cégek, ahol kisebb a visszaesés 50 százaléknál, élhetnek a megoldással, már ha racionális számukra.

Ezt próbáljuk modellezni az összes érintett, tehát a vállalkozások, a munkavállalók és a költségvetés szempontjából. Modellünkben feltételeztük a maximálisan igénybe vehető támogatás elérését, ezért a dolgozók 322 ezer forint bruttó keresettel rendelkeznek, és a vállalat csak négy órában tudja a dolgozókat foglalkoztatni. (Minden más esetben csökken a támogatás, és ennél jobban csökken a dolgozói jövedelem, és nagyobb lesz a vállalati költség.) Emellett azt is feltételeztük, hogy a vállalat a kieső munkaidő 30 százalékára képzést szervez a dolgozónak, amire arányos bért fizet, de a képzésnek nincs költsége.

A rendeletben van egy hallgatólagos feltételezés az időhorizontra vonatkozóan: a támogatást három hónapig folyósítják, s négy hónapig kell foglalkoztatni a munkavállalót. 4 hónap után visszatérünk a normál működéshez, ha nem akkor újra a kiinduló ponton vagyunk. Vagy kap a vállalkozás további támogatást, vagy a mai döntési szituáció tér vissza. A modellünk ezért négy hónapos időszakot vizsgál a vállalat, a dolgozók és az állami költségvetés szempontjából.

A vállalat a kereslet, a rendelések visszaesését látva ezekben a napokban azt vizsgálja, hogy leépítsen, vagy pályázzon az állami támogatásért. Az alternatíva, tehát ha megtartok egy főt, és elbocsátom a másodikat, vagy megtartva a dolgozókat csak négy óra munkát kérek tőlük. E két alternatívának a gazdasági hatásait foglaltuk össze a következő táblázatban.

 

 

Vállalat: nagyon kis javulás

A vállalat pozíciója egy nagyon kicsit javul: négy hónap alatt 38,3 ezer forintos a megtakarítása akkor, ha nem bocsájtja el az egyik munkavállalóját. Ez akkor igaz, ha

  • csak egy hónap bért fizet ki a felmondási időre, vagyis olyan dolgozót bocsájtana el, aki három évnél nem régebben van a cégnél;
  • ha bízunk benne, hogy négy hónap után már mindkét dolgozónak nyolc órának megfelelő munkája lesz; viszont ha négy hónap után sem tér vissza az eredeti termelési szint, akkor a leépítés előnyei már a plusz egy hónap alatt is sokszorosan felülmúlják a létszámtartásnál realizált előnyöket. Ezt a program újraindítása sem tudja ellensúlyozni.
  • elbocsájtás után, ha a negyedik hónapban vissza kell venni a dolgozót, mert úgy megnőtt a rendelés, akkor a betanítás pótlólagos költséggel jár, ami a vállalatnál többlet költség lesz.

A vállalat négy hónap alatt kettő százalék költségmegtakarítást ér el. Ez számára a támogatás értéke. És ez az előny maximum pontja.

Ha ennél magasabb a bér, akkor a szaldó romlik, sőt, egy pont után negatívvá válik. Az alacsonyabb bérek mellett az előny arányosan csökken, viszont változatlanul két százalék marad.

A vállalati döntés így alapjaiban a kockázatértékeléstől függ. Mi az esélye annak, hogy négy hónap után fellendülés jön? Mi van, ha csak a negyedik negyedévben következik ez be? Ha sokan úgy ítélik meg, hogy a válság nem V alakú, tehát nem lesz gyors felpattanás, hanem inkább U alakú, vagyis elhúzódik a visszaesés, vagyis az U alsó része elnyúlik, akkor dinamikusan nőhet az elbocsájtottak száma a következő napokban. A paradox az, hogy minél inkább sikerül lelaposítani a járvány görbéjét, annál hosszabb lesz a gazdaságnak a visszaesése, vagyis az U alsó szára.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy itt csak a tartani, vagy elbocsájtani alternatívát vizsgáltuk, s eltekintettünk attól, hogy a két dolgozó feleannyi terméket állított elő, aminek következtében a vállalati jövedelem ennél is nagyobb mértékben csökkent.*Ha a vállalat kibocsátása csökken, akkor homogén termékek esetében arányosan csökken a fedezete, az árbevétel és a változó költség közötti különbség. A vállalat eredménye azonban ennél jobban csökken, mert a fix költségei megmaradnak, amely fele annyi termék között oszlik el. Így a döntést a vállalat költségszerkezete, jövedelmezősége is befolyásolja.

Dolgozók: ellentmondásos helyzet

A dolgozók oldalán hosszabb távon a pozitív tényezők dominálnak, még akkor is, ha az első négy hónapban négy százalékkal romlik a jövedelmük. Itt sok ellentétes tényező hat egyidejűleg:

  • elbocsátáskor az elbocsátott dolgozó egy havi bért kap, továbbá három havi álláskeresési támogatást. A maradó dolgozónak viszont marad a nettó 214,1 ezer forintos jövedelme. Viszont ha mindketten maradnak, akkor a négy hónap átlagában havi 187,4 ezer forintot kapnak a támogatással együtt. Vagyis a dolgozók együttes jövedelme csökken négy százalékkal, miközben egy jövedelem átcsoportosítás megy végbe az el nem bocsájtott dolgozó javára, az egyébként maradó dolgozótól.
  • Miután az álláskeresési támogatás csak három hónapra jár, a dolgozók jövedelme is a válság időtartamától függ. Ha az elbocsájtott dolgozó nem kap állást három hónap alatt sem, akkor gyakorlatilag nem lesz jövedelme, csak 26 ezer forint szociális támogatása. Tehát tovább romlik a helyzet. A munka nélkül maradt dolgozónak ez családi katasztrófa. Ha van 4 hónap után fellendülés, akkor az elbocsájtott dolgozó akár vissza is térhet. Ez esetben őt személyesen jobban sújtotta a válság.

Társadalmi szempontból a dolgozók megtartása igazságosabb. Ugyanakkor a rendelet megoldása csak kisebb kockázatot ad, csökkenő jövedelem mellett a dolgozóknak.

A kérdésnek van egy másik oldala: a vállalat rendszerint a gyengébb dolgozóját bocsájtja el. Különösen igaz ez, ha nagyszámú az elbocsájtás, hisz a legjobbakat, a tudást, a kultúrát tovább vinni képes dolgozókat nem szabad elbocsájtani. Most a 2. munkahely megőrzése miatt, az első és jobb munkavállaló 13 százalékkal kevesebb jövedelmet kap (214 ezer helyett 187 ezret), igaz kevesebb munkaidőre. Ez is igazságossági kérdés.

Költségvetés: nyer az ügyön

Az állami költségvetés helyzetét részben a vállalati döntési alternatívák oldaláról, részben pedig a válsághoz viszonyítva vizsgálhatjuk. Feltételeink között a költségvetés helyzete öt százalékkal jobb akkor, ha a vállalat megtartja a munkavállalóját. Erre is több tényező hat:

  • a költségvetés megtakarítja a munkanélküli járadékot, aminél kisebb a kifizetett támogatás;
  • a kötelezően előírt képzési idő után a cég bért fizet, ami után mind a dolgozók, mint a cégek adót fizetnek, ami a költségvetés szempontjából többletbevétel;

A költségvetés relatív előnye ezért sokkal nagyobb (ha eltekintünk az elbocsájtás végkielégítése miatt is egyszeri adóbevételtől). Összességében az állami költségvetés e szélsőséges, a bérekhez viszonyítva maximális támogatással járó esetben sem vállal többletkiadást. Csak akkor romlik érdemben a költségvetés helyzete, ha a válság elhúzódik és a támogatást meg kell újítani.

Az állami költségvetés azonban a mi pénztárcánk, előbb-utóbb nekünk kell állni a cechet. Ezért nem lehet elfeledkezni a költségvetés romlásáról sem. Ha a két ember fele annyi értéket tud előállítani a válság előtti időszakhoz viszonyítva, akkor ennek a hatása megjelenik a hozzájuk kapcsolódó költségvetési befizetések csökkenésében is. Ez jóval nagyobb, mint 40 százalékos költségvetési bevételcsökkenéssel jár (46, illetve 44 százalék). Ehhez járul még az, hogy csökken a vállalati jövedelem – ha egyáltalán marad –, amiből kisebb lesz a TAO, és kisebb lesz az önkormányzatok iparűzési adóbevétele.

Ezzel együtt szükség lenne arra, hogy a kritikus helyzetű vállalatok is lélegeztető gépre kerüljenek. A most kihozott rendelkezés ezt a feladatot lényegében nem teljesíti.

Azt is lehetne mondani, hogy egy zéró összegű modellről van szó. Nagyon kicsit javul a cégek és a költségvetés pozíciója, miközben romlik a munkavállalóké. A kialakított támogatási modell a legtöbb előnyt az átlagbér alatt fizetett munkavállalók esetében adja. Ezt azért alakíthatták így, hogy védőhálót alakítsanak ki a legkisebb keresetűek számára. A válságban valóban a szegénység, a megtakarítások hiánya a legnagyobb veszély. És tenni kell valamit.

A kérdés csak az, hogy ezt ebben a rendelkezésben kell-e biztosítani. A cél a vállalatok fennmaradása, jövedelemtermelő képességüknek a megtartása. Az alacsonyabb bérszint rendszerint alacsonyabb hozzáadott értékkel, vagyis alacsonyabb jövedelemmel párosul. A magas bérszintű vállalatok biztosan nem összeszerelő üzemek, ők képviselik a tudást, az innovációt és a jövőnket. Ezen a csoporton nem, vagy alig segít ez a rendelkezés. Érdemes lenne újragondolni, a válság elhúzódásának kockázatával is számolva.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMeg kell nyitni a második frontot, hogy megmentsük a magyar gazdaságotMeg kell akadályozni a termelés mélyrepülését, és ehhez azonnali intézkedésekre van szükség.

Közélet Vállalat Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Avatar
2020. október 23. 16:31 Adat, Közélet

Kik valójában a legnagyobb ázsiai befektetők Magyarországon?

A keleti nyitás sikerét sokféleképpen meg lehet ítélni. A legizgalmasabb kérdés természetesen a magyar kivitel alakulása, de vajon nőnek-e és honnan érkeznek az ázsiaiak magyarországi beruházásai?

Bucsky Péter
2020. október 23. 07:06 Közélet

Kevesebb a hajléktalan, de egyre reménytelenebb a helyzetük

Az utóbbi évek gazdasági fellendülése során viszonylag sokan törtek ki a hajléktalanságból, a hátramaradók viszont egyre idősebbek és rosszabbul képzettek.

Avatar
2020. október 22. 16:38 Közélet

A forint leértékelődése nem zavarja a jegybankot, a cél csak a gyengülés kontroll alatt tartása

Az Magyar Nemzeti Bank idei lépései meglehetősen kiszámíthatatlanná tették a kamatpályát, azt üzenve, hogy gyakorlatilag bármikor bármilyen irányba változhat a kamat.

Fontos

Fabók Bálint
2020. október 26. 06:26 Élet

Hajléktalanságból az albérletbe, szégyenből a megbecsülésbe – Tamás története

Egy sors, amely megmutatja, milyen könnyű ma lehetetlen helyzetbe kerülni, milyen nehéz a szociális segítő rendszer munkája, és milyen nagy szükség lenne bizalomra és elfogadásra.

Kasnyik Márton
2020. október 25. 16:09 Adat

Többen élnek rosszabbul a járvány miatt, mint azt az adatokból elsőre gondolnánk

Első ránézésre úgy tűnhet, mintha ugyanannyian dolgoznának, mint a járvány előtti időben. De a változatlan számok mögött rosszabb minőségű munkahelyek vannak.

Fabók Bálint
2020. október 24. 17:09 Adat

Aggódunk a környezetért, csak fizetni ne kelljen érte

A klímaváltozás nincs az ország legfontosabb problémái között a magyarok többsége szerint, és kevesebben fizetnék meg a környezetvédelem árát, mint a 90-es években.