Hírlevél feliratkozás
Avatar
2020. március 22. 17:51 Közélet

Meg kell nyitni a második frontot, hogy megmentsük a magyar gazdaságot

(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A koronavírus-járvány elleni harc első frontjában az egészségügyi dolgozók harcolnak. Ez a harc kemény lesz, és még hosszú hónapokig tarthat. Ezzel párhuzamosan azonban meg kell nyitni a második frontot is, amely a magyar gazdaság életben tartásáról szól.

A magyar gazdaság rég nem látott, mély válságba került. A vírus, illetve a terjedés megállítása érdekében hozott lépések Európa és a világ gazdaságának hirtelen leállásával fenyegetnek. Többen megkérdeztek, hogy az én meglátásom szerint milyen lépések szolgálnák a legjobban azt, hogy Magyarországon megálljon zuhanás, és az ország minél gyorsabban kilábalás útjára lépjen.

Örülnék, ha ebben a kérdésben nyilvános vita indulna a G7 felületén, hogy ezzel is hozzá tudjunk járulni a válság minél sikeresebb kezeléséhez.

Rövid távon tüzet kell oldani, hosszabb időtávon viszont már nagyon fontosak a részletek. A következő problémákra mindenképpen kell valamilyen választ adni:

1. Fenn kell tartani a nemzetközi áruforgalmat, közúton és vasúton egyaránt

Ehhez mindenképpen szükség van európai szintű koordinációra, határokon átnyúló egyeztetésre. Akár az oda- és vissza fuvarok összehangolását segítő fórumot is létre kellene hozni. (Erre azért van szükség, a mostani helyzetben nagyon nehéz egyirányú, félfuvarokat elintézni.) Ez létfontosságú a termelőképesség fenntartásához. Ha ezt nem sikerül megoldani rövid időn belül, akkor mélyebb lesz a visszaesés.

2. Meg kell hosszabbítani a munkanélküli ellátás időtartamát

A jelenleg igen rövid munkanélküli ellátás meghosszabbításának keresletélénkítő hatása is lenne, és a munkavállalók biztonságérzetét is növelné.

A gazdaságélénkítés más formáival szemben azonban szkeptikus vagyok, erre nincsen még víruskonform módszer. Ilyen felvetés a közvetlen jövedelemtranszfer a vállalatok és a háztartások felé, különösen a turizmusban és a vendéglátásban. Az élénkítés segít a túlélésben, de az erősen kétséges, hogy valóban hasznos hatású keresletet teremtene. (Akkor jó a keresletélénkítés, ha multiplikátoros hatása van, például ha beruházásokat ösztönöz, vagy a lakosság tartós fogyasztási cikkeket vesz.) Most a válság miatt fölös kapacitások keletkeztek, mindenki fél, tartalékol, nem fogyaszt. Ha a vállalatok jó része veszteséges, akkor a sok kiosztott jövedelemtranszfer gyakorlatilag feneketlen kútba dobott pénz lesz.

3. A hiteltörlesztési moratóriumot feltételekhez kell kötni, hogy elkerüljük a visszaéléseket

Önmagában a hitelmoratórium bevezetése helyes lépés, hiszen az alternatívája, a halasztásra adott állami garancia veszélyes (sok személyes találkozót igényel) és nehézkes (az ilyenkor szükséges értékelést is nagyon nehezen tudnák megoldani a bankok, ami növelné a vállalatok leállásának kockázatát). Ugyanakkor nem véletlen az, hogy a legtöbb ország inkább a garanciát választja, hisz azt lehet szelektíven alkalmazni, akár úgy is, hogy akkor lép életbe (akár automatikusan), ha a vállalt kéri, és vállal bizonyos korlátozásokat. Ezekkel a lépésekkel rövid távon nem kell a bankoknak céltartalékolni, de előbb vagy utóbb a gazdasági visszaesés miatt ez elkerülhetetlen lesz. A bankrendszer lebénulását fontos lenne elkerülni.

Ugyanakkor a moratórium esetében is fontos, hogy megköveteljék a vállalatoktól azt, amit egy garanciavállalásnál is meg kellene. Melyek ezek?

  • amelyik vállalat él a hitelvisszafizetés halasztásának lehetőségével, ne fizethessen vissza tulajdonosi kölcsönt sem (azt alárendelté kell alakítani, vagyis csak a moratórium lejárta után lehet hozzányúlni),
  • és ugyanígy ne fizethessenek ezek a cégek osztalékot vagy osztalékelőleget sem.

A cél az, hogy megakadályozzuk a „fogd, amit lehet és fuss” magatartást, vagyis a nagy csődöt. Ennek vannak rossz értelemben vett hagyományai Magyarországon. Most valószínű, hogy erős lesz a szelekció, és nagyszámú cég megy csődbe. Üzleti szempontból ez egy negatív kockázati esemény – de elsősorban a vállalkozó kockázata. Első lépésben nem az egyedi vállalatokat vagy vállalkozókat kell óvni, hanem a társadalmat és a nemzetgazdaságot. Később lehet iparpolitikát, szektorpolitikát, vagy a méretektől függő támogatási rendszert csinálni, de most a szabadesést kell megállítani.

4. Ellen kell állni a multinacionális cégek (akár) politikai közvetítéssel megjelenő lobbizásának, a potenciális zsarolásnak

Külföldi cégek ne kaphassanak több támogatást, mint amit a saját hazájában (központjukban) is megkapnak. Ha az itthoni a termelése vagy foglalkoztatása nagyobb mértékben csökken, mint a vállalat egészében, akkor ne kaphasson támogatást. (2009-ben például a magyar leányvállalatok visszaesése sok esetben jóval meghaladta az adott cég átlagát, vagy az anyavállalatét, ami hozzájárult az itthoni recesszió mélyüléséhez.) Ne mi legyünk a biztonsági szelep, ahol a feszültségeket levezetik. A várható világgazdasági átrendeződésben a jövőben felértékelődik a közeli, és különösen az olcsóbb európai termelési lehetőség. A külföldi cégek ezért nem fognak elmenni, de ha mégis, akkor ez támogatással is bekövetkezne.

5. Adókedvezményekkel kellene óvni a foglakoztatást,

vagy legalább azt, hogy a vállalatok meg tudják tartani a leginkább szakképzett kulcsemberekeiket. Sok esetben nem lehet majd elkerülni a tömeges leépítéseket, hiszen újabb sokkok jönnek, több ágazatra kiterjedhet a kereslethiány. Sőt, olyan iparágakban is be kell zárni cégeket, ahol ugyan lenne kereslet, de beszállítási problémák alakulnak ki. A hitelmoratóriumból nem jutnak készpénzhez a cégek, maximum lassabban fogy el a tartalék.

Ezért valahogyan enyhíteni kell a foglalkoztatás közterheit. Ha a cég vállalja munka nélkül a foglalkoztatás fenntartását, akkor engedjük meg, hogy adó és járulék nélkül fizesse ki a bér felét. (Esetleg úgy, hogy öt évre elhatárolhatja és évente 20 százalékot leírhat majd az adójából.) Ez hatékonyabb lehet, mint a politikailag talán jól hangzó osztogatás.

6. Ne a gyenge vállalatokat tartsuk életben, hanem az erőseket

Ha mégis szükségessé válik, hogy állam közvetlenül beavatkozzon néhány iparágba, akkor ezt szelektíven kellene megtenni. Azért, mert

  • az erősebbek támogatása nagyobb hatékonyságot és fokozottabb növekedést eredményezhet, viszont
  • a gyengék támogatása fékezi az erőseket: piacot és növekedési lehetőséget vesz el tőlük, miközben a magasabb terhek rájuk hárulnak (hiszen csak ott lehet adóztatni, ahol van mit).

Éppen ezért a támogatáshoz – a gyengék kiszűréséhez – lehetne kritériumokat adni. A következő lehetőségeket lehetne itt végiggondolni.*Ezeket a kritériumokat a korábbi évek leadott pénzügyi jelentései alapján automatikusan lehet számítani. 

  • Az elmúlt évek növekedési minimumüteme nem lehet negatív, de inkább a GDP növekedési üteme felett kellene lennie. Aki konjunktúrában nem tud növekedni, annak most is nehéz dolga lesz.
  • Az árbevétel arányos eredmény legyen nagyobb, mint az iparági átlag 80 százaléka.
  • A bérek szintje legyen nagyobb, mint az iparági átlag 80 százaléka.
  • A termelékenység legyen nagyobb, mint a tulajdonos hovatartozása szerinti iparági átlag 80 százaléka. Vagyis a magyart a magyarhoz, a külföldit a külföldihez viszonyítsuk.
  • A kivett osztalék az elmúlt évek átlagában nem nagyobb, mint a 2016-os saját tőke 3-4 százaléka. Tehát a cég tulajdonosa elkötelezett.
  • A befektetett eszközök (mérleg szerinti) állománya 2016. után növekedett, azaz nem csak pótló beruházások történtek a cégnél.
  • A pénztárban lévő készpénz állománya nem lehet nagyobb, mint a 15 napi forgalom.

Itt van hét kritérium, és aki ebből 3 vagy 4 ponton elbukik, az nem kaphat támogatást, nem élhet kedvezményekkel. Az erőforrásaink még az EU rendkívüli támogatásával együtt is korlátozottak, nem nyomtathatunk végtelen mennyiségű pénzt. Vagyis a jövő érdekében az a cél, hogy pozitív szelekció alakuljon ki, és a korlátozott erőforrásokkal ezt segítsük.

Igazságos? A válaszhoz fontoljuk meg: igazságos, ha a vállalkozásokkal szemben is az emberiességet, a gyengék támogatását folytatjuk? Az egyént kell támogatni, ha rászorul. A vállalatnak viszont sikeresnek kell lennie.

7. Hosszú távú újjáépítési stratégiát kell alkotni.

Stratégiai időtávban nem a túlélés a cél, hanem a felzárkózás. Erre kellene koncepcióval rendelkeznünk. Magyarországnak ki kell használnia a közeli beszállítók felértékelődésének várható trendjét. Ez a kockázat kezelésnek egy természetes módja lesz, és a mostani válság következményeként Kínát és a Távol-Keletet hosszú időre kockázatosabbnak fogják tartani az iparvállalatok.

Nem mindegy az sem, hogy milyen befektetésösztönzést alakítunk ki. Abba kellene hagyni az olcsó termelőhelyi beszállítói pozíció kiépítését, illetve fenntartását. A bérszintek, a termelékenység szintje az, ami döntő a befektetéseknél. Nem az a cél, hogy támogassunk több olcsó bérű munkahelyet. Ez igaz a hazai és a külföldi vállalatokra is. A mi vizsgálataink szerint, ha a képzettséget is figyelembe vesszük, akkor a külföldiek érdemben nem fizetnek többet, mint a hazaiak. Sőt, az egyszerű, betanított munkára is inkább szakmunkásokat használnak. A megmaradó és az újraindítható, felépítendő munkahelyek struktúrája fogja eldönteni a növekedést és kilábalást.

Várjuk a további javaslatokat, hozzászólásokat.

Közélet gazdaságpolitika makrogazdaság Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Fabók Bálint
2022. október 1. 08:05 Közélet, Tech

Vízpartokat takarító robotok, zúgolódó tanárok és nukleáris reneszánsz

A múlt héten indult el G7 Reggel néven az új hírlevelünk, amely heti háromszor (kedd, csütörtök és szombat) reggel jelenik meg. 

Gyarmathy Éva
2022. szeptember 28. 18:03 Élet, Közélet

„A munka világa is kreatív agyakért kiált”

A 21. század a gyorsan reagáló gerilláké, a kreatívoké. Más kérdés, hogy az oktatás ezt nem nagyon akarja meghallani.

Fenyő D. György
2022. szeptember 26. 14:27 Élet, Közélet

Nagyságrendekkel kevesebb tananyagot kellene megtanítani az iskolában

Sok idő szabadulhat így fel, amit képességfejlesztésre lehet fordítani. Ha valaki nem képes szöveget értelmezni, akkor nemcsak egy új tudományt, hanem szakmát sem tud elsajátítani.

Fontos

Jandó Zoltán
2022. október 1. 16:53 Adat, Pénz

Többet drágult idén 19 élelmiszer, mint az előző 20 évben összesen

A kenyérnek, a tejnek, a tejfölnek, a csirkehúsnak, a kávénak és az ásványvíznek is többet emelkedett az ára az elmúlt egy évben, mint az előtte lévő húszban.

Stubnya Bence
2022. október 1. 04:34 Podcast

Nem kell csődhullámra számítani jövőre a magyar gazdaságban

Nagyon sokat számít, hogy a lakosság és a vállalatok is időben elkezdtek alkalmazkodni a romló gazdasági kilátásokhoz - mondta Becsey Zsolt a G7 Podcastban.

Németh Szilvia
2022. szeptember 30. 18:03 Élet

Nem a versenyről kellene szólnia az oktatásnak

A 21. századi legfontosabb készségek együttműködés-alapúak, ezért olyan körülmények kellenek, melyek biztosítják a társas tanulás örömét.