Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. december 2. 10:21 Közélet

Karácsony: Nincs pénz a Lánchíd felújítására és az állatkert befejezésére

Az interjú eredeti formájában az Mfor.hu-n jelent meg.

A szerződések és beruházások átvilágítása még javában zajlik a fővárosi önkormányzatnál, de az már kiderült, hogy 50 milliárd hiányzik három beruházás befejezéséhez – mondja Karácsony Gergely főpolgármester.

 

– A Puskás Stadion avatójára nem ment el. A ferencvárosi atlétikai centrum átadására elmegy?

– Igen. Ez ugyanis nem egy stadion lesz és a megvalósulását olyan együttműködés teszi lehetővé, ami a város javát szolgálja. Kilenc napra befogadja az atlétikai vb-t, és remélem, legalább kilencven évig szolgálja majd a budapestieket.

– Meglepte, hogy az éles közgyűlési vita végén a kormánypárti képviselők is megszavazták az öt feltételt tartalmazó előterjesztését?

– Valójában nem, mivel egy ilyen javaslatot felelős várospolitikusnak nem lehet nem megszavazni. Mindenesetre ez még erősebb mandátumot ad a kormánnyal való tárgyalásokra. Egyébként egy friss közvélemény-kutatás szerint a budapestiek nyolcvan százaléka is egy közösségi létesítmény szeretne a területre és nem egy újabb stadiont. Ez így együtt igazán erős felhatalmazás.

– Nem tűnik teljesíthetetlennek ez az öt feltétel. Sőt, vélt puhasága miatt erős bírálatokat is kapott már az ellenzéki oldalról. Nem lehetett volna többet kérni?

– Ezek valóban nem teljesíthetetlen feltételek. Remélem, a kormány is belátja. De nem is azért szabtuk ezeket, hogy valamilyen kibúvót kapjunk a döntés alól és nem is azért, hogy élezzük a konfliktust a kormánnyal, hanem azért, hogy a budapestieket szolgáló, mindkét fél számára elfogadható kompromisszum szülessen. Nehéz egyébként előre felmérni, hogy meddig lehet elmenni egy alkuban. Én abból indultam ki, hogy leültettem Magyarország legjobb egészségügyi szakértőit, hogy megmondják, mire van szükség a leginkább a járóbeteg-ellátásban. Ebből a diskurzusból kijött egy felelősen vállalható összeg. Nyilván ennél sokkal több pénzt is el lehetne költeni a magyar egészségügyben, de azt gondolom, hogy az 50 milliárd olyan lépték, amely költségvetési szempontból nem jelentős, de érdemi változást lehet belőle elérni Budapesten. Nem estünk túlzásokba, de azt sem hiszem, hogy túlságosan olcsón adnánk a támogatást.

– Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szerint az egészségügyre kért 50 milliárdról akkor érdemes tárgyalni, ha rendelkezésre állnak a személyi és infrastrukturális feltételek és orvosszakmai szempontból is indokolt a CT-k beszerzése. Ez eléggé hárítás ízű.

– A közgyűlési határozatban forrásigényt jelöltünk meg. A felhasználásról egy grémium dönthetne, például az Egészséges Budapest Program keretein belül megalakuló irányító testület, amelyben a kormány, a főváros és a kerületek is részt vennének, és együtt eldönthetnék, hogy mi a legracionálisabb módja a fenti keret elköltésének. Lehet, hogy nem kell mindenhová CT, vannak olyan kerületek, ahol inkább új rendelőintézetet kellene építeni, vagy más infrastrukturális fejlesztésre lenne igény, MR-készülékre vagy ultrahangra. De köztünk szólva, előbb jussunk el oda, hogy megvan a pénz, majd azután elgondolkodhatunk azon, hogy miképpen költhetnénk el a leghasznosabban. Lesz helye. Hiszen a tét nem kisebb annál, minthogy megfelelő eszközökkel, azok biztonságos finanszírozásával öt év alatt 15 ezer budapestinek tudjuk megmenteni az életét. Van-e ennél fontosabb? A járóbeteg-ellátó intézmények rendkívül alulfinanszírozottak. A kerületi önkormányzatok minden évben komoly pénzügyi áldozatokat vállalnak azért, hogy az elméletileg állami finanszírozású szakrendelők működhessenek. Zuglóban is erőn felül, évente félmilliárdot költöttünk erre, saját forrásból.

– Készült arról összesítés, hogy a kerületek pontosan mennyit költenek a szakrendelőkre, illetve arról, hogy hol, mire lenne leginkább szükség?

– Most összesítjük a fejlesztési igényeket és a finanszírozási költségeket, ezekkel érkezünk majd a kormánnyal való tárgyalásra. De az már most elmondható, hogy Budapesten minden egészségügyre elköltött forintból nagyjából minden harmadik-negyediket a kerületek adják egyéb bevételeik terhére. Azért is öt éves programban gondolkodtunk és nem egy egyszeri kifizetésben, mert egy felelősen építkező fejlesztési programot szeretnénk megvalósítani.

– Gulyás Gergely szerint az egészségügyi fejlesztésekhez szükséges forrás a főváros költségvetésében is rendelkezésre áll.

– Mondja ezt az a Gulyás Gergely, aki arra kötelezné a fővárost, hogy legfontosabb bevételi forrását, az iparűzési adó rá eső részét akár teljes egészében a közösségi közlekedésre fordítsa? Mondja ezt egy olyan párt politikusa, amelynek főpolgármestere egyetlen forintot se költött a fővárosi egészségügyre a kórházak államosítása után? A főváros kész arra, hogy a jövő évi költségvetésből egészségügyi kiadásokat is finanszírozzon. De jó lenne, ha a kormány végre megértené, hogy ezt az 50 milliárdot a főváros nem magának kéri, hanem a kerületeknek. Azoknak az önkormányzatoknak, amelyek az elkövetkező öt évben nagyságrendileg hasonló összeget költenek majd el saját forrásaikból egészségügyi intézményeik támogatására. Nem lenne fair még egyszer elkérni ugyanennyit a fővárostól is.

– A kormány mindenesetre nem kapkodja el a dolgot. A kerületi javaslatok elfogadásáról 24 óra alatt kormányhatározat született. A fővárosi feltételeket megvitató közfejlesztések tanácsát viszont csak ezen a héten hívják össze.

– Én szívesen beszélgetek a feltételekről bárkivel akár hosszasan is, de erre aligha van idő. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség első körben november végéig várt választ. Ha a kormány akarja ezt a világbajnokságot, akkor nem tehet mást, minthogy gyorsan elfogadja a főváros feltételeit. A lényeg az, hogy legyen pénz az egészségügyre, minden más lehet vita tárgya. A közfejlesztések tanácsának ülésére mi egy nagyon hosszú listával fogunk érkezni.

– Mit lép a főváros, ha nem teljesülnek a feltételek? A Momentum népszavazást szervezne, míg Soproni Tamás terézvárosi polgármester a közgyűlési vitán azt mondta, hogy az utcán kényszerítik ki mindazt, amit a tárgyalóasztalnál nem sikerült. Így lesz?

– Van ennél egy egyszerűbb út is: ha a kormány nem teljesíti a feltételeket, akkor írok egy levelet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetőjének, amelyben tájékoztatom arról, hogy a kormány politikai rövidlátása miatt Budapest nem támogatja a világbajnokság megrendezését. S akkor nem lesz atlétikai világbajnokság Budapesten.

– És mikor jön el ez a pillanat? Meddig vár a kormánydöntésre?

– Adok esélyt a kormánynak, hogy átbeszéljük a Fővárosi Közgyűlés kormánypárti képviselők által is támogatott döntését. Sokféle megoldásra nyitottak vagyunk, csak arra nem, hogy annak az ellenkezőjét hajtsuk végre, amellyel minket a választópolgárok megbíztak. Márpedig az arról szólt, hogy ameddig nincs mindenhol CT, addig nincs új stadion.

– Szabott magának valamilyen határidőt az alkudozásra?

– Sebastian Coe szövetségi elnöktől azt kértem, hogy a november végi határidőt tolja ki néhány héttel. Megértően fogadta. De nem hinném, hogy ennél több időnk lenne.

– Több polgármester is jelezte, nem bízik a kormányban. Mi történik akkor, ha a kormány elfogadja a feltételeket, ám később nem teljesíti azokat? Vagy menet közben kiderül, hogy néhány szerződés valahogy mégis homályban maradt és nem teljesül nyilvánossá elve? Netán az ígért 50 milliárdból csak a fele érkezik meg? Van bármilyen eszköze a fővárosnak arra, hogy nem teljesítés esetén menetközben leállítsa a beruházást?

– Nyilván van egy pont, amikor már nincs lehetőség a visszalépésre. De a fővárosi döntés értelmében a kormány vállalásait kormányhatározatba kell foglalni. Ha pedig a kormány egyszer hivatalosan kihirdeti, hogy biztosítja az 50 milliárdot az egészségügyi fejlesztésekre, akkor később nem léphet vissza komoly politikai arcvesztés nélkül. Már két önkormányzati választás is bizonyította, hogy a budapestiek nem vevők az átverésre. Ha mégis megtennék – remélem, nem így lesz-, akkor nyilván nem marad politikai következmények nélkül, hogy a kormány átvágta a fővárost.

– Az iparűzési adóval kapcsolatos törvénymódosítás kapcsán az ön egyik helyettese, Tüttő Kata azt mondta, hogy ez volt az első puskalövés. De mintha nem lenne válaszcsapás…

– Ha a főváros és a kerületek közötti viszony háborúvá mérgesedik, nem miattunk lesz és nem is szeretnénk semmilyen casus bellit szolgáltatni a kormánynak. Nem azért, mert idealisták vagyunk, hanem azért, mert a budapestieknek a fejlődés az érdekük, nem a háborúskodás. A város polgárai ugyanis mindenképpen veszítenének. A kormánynak egyébként több érdeke fűződne a normális viszonyhoz, mint nekünk. Az atlétikai világbajnokság kapcsán készült felmérés szerint a városlakók 90 százaléka békét akar, de arra a kérdésre, hogy ez sikerül-e, a többség azt válaszolta, hogy a fővárosban több együttműködési szándékot lát, mint a kormányban. Ha a Fidesz nem tud leállni, akkor valójában a választókkal kerül szembe.

– Nem fél attól, hogy a kompromisszumkeresés okán gyengének, netán baleknak tűnik fel a városvezetés?

– És akkor a lakájmédia megírja majd, hogy alkalmatlan vagyok? Na, bumm, ezen túlvagyunk.  Elmondtuk, hogy mit akarunk. Erős, megkérdőjelezhetetlen a felhatalmazásunk. Két hét belefér, hogy megvárjuk a kormány döntését.

– Demszky Gábor szerint a főváros mindaddig zsarolható, amíg nem sikerül megoldani a BKV finanszírozását. Ön is bevitte ezt a kérdést a kormányülésre.

– A közösségi közlekedés finanszírozása immáron 30 éve nincs megoldva. Különböző hullámok voltak, hol többet adott bele az állam, hol kevesebbet, most a nagyon kevésnél tartunk. Nekem az az erős benyomásom, hogy a közösségi közlekedés valamiképpen kívül esik a kormány látókörén, mintha nem is létezne, mintha nem egy közszolgáltatás lenne. Az egyébként jogilag nem, legfeljebb retorikailag értelmezhető iparűzési adóról szóló törvénymódosítás leginkább hangulatkeltésnek tűnik. A helyi közösségi közlekedés soha nem csak az adott közösség ügye, hiszen a BKV-járatain se csupán a fővárosiak utaznak. Ha nem így lenne, akkor a főváros tudná egymaga is finanszírozni. De így nem. Félre ne értse senki, nem az a baj, hogy mások is használják, sőt az lenne a cél, hogy a budapesti és az agglomerációs közösségi közlekedést regionális egységben kezeljük.

– De hogyan vennék rá a kormányt arra, hogy beszálljon a finanszírozásba?

– A budapesti közlekedésszervezés határait ki kellene tolni az agglomeráció mögé és a különböző szolgáltatóknak szektorsemlegesen együtt kellene működniük. A folyamat elindult, de mindig elakad. Egységes menetrendet és tarifarendszert kellene bevezetni, ami segítene abban, hogy magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtsunk. Ehhez azonban egy olyan politikai bizalmi viszonyra lenne szükség, amelyről egyelőre legfeljebb álmodozhatunk.

– A főváros költségvetése az elmúlt kilenc évben 500 milliárdról csaknem 300 milliárdra olvadt. A bevételek feljebb tornászását is szolgálhatná a Tiborcz-adó, amely a kampányának egyik hangzatos ígérete volt. Lesz ebből valami?

– Sorban haladunk az ígéretek teljesítésében, amiből nem engedek. Ez az építményadó speciális formája lesz, amelyet a kerületek tudnak majd kivetni a kirívóan nagy értékű magántulajdonú ingatlanokra. Mi ezt egy szabályozási koncepció kidolgozásával segítjük. Most mérjük fel, hogy a kerületeknél milyen települési adótípusokat vezettek be eddig. A Tiborcz-adót csak akkor tudja bevezetni a főváros, ha a kerületek átengedik neki ezt a jogot és a bevételt. Ha bármelyik kerület így dönt, akkor a főváros nagy örömmel megteszi helyette, de jobb lenne, ha ez helyi adó és bevétel maradna. Ez bonyolult jogi szabályozást igényel, de a négyzetméter alapú kivetés nem lehetetlen és alkotmányba se ütközik. De nemcsak ezt kell átbeszélnünk a kerületekkel, hanem például a köztisztaság ügyét. A legtöbb komoly összeget költ erre, mert a főváros az elmúlt években a kukaholdingon keresztül elfolyó pénz miatt, nem tudta ezt a közfeladatot megfelelő színvonalon ellátni. Ehhez jó lenne kialakítani egy közös finanszírozási modellt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMeglepő értékei vannak Budapestnek, de összességében mégis csődtömegTöbb mint kétezer milliárd forintért tartja nyilván vagyonát a főváros. A gond csak az, hogy az utóbbi években ez egyre kevesebbet ért, a cégek pedig bajban vannak.

– A kormányülésen felvetette a főváros kilépését a kukaholdingból. Egyeztettek azóta erről?

– A kormányülésen valóban elmondtam, hogy a főváros a lehető legnagyobb autonómiát szeretne a szemétszállítás ügyében, és felajánlottam a fővárosi cég kilépését is. Budapest ugyanis nagy vesztese az államosításnak, részben nettó befizető, vagyis az FKF nyereségéből fedezik a vidéki cégek veszteségét, részben a folyton késve érkező szolgáltatási díj súlyos likviditási gondot okoz a cégnél. Tudomásom szerint a kormányban komoly vita zajlik a kukaholding jövőjét illetően. A főváros és a kormány között elindult egy informális szakmai egyeztetés. Ami tény, hogy a szemétdíj 2012-es szinten van, márpedig az alacsonyan befagyasztott ár nem motiválja a lakosságot a hulladék mennyiségének csökkentésére, holott a távlati cél ez lenne. Nagyon csekély a szelektíven gyűjtött hulladék aránya is, amit az uniós vállalások miatt is emelni kellene. Növelni szeretnénk a hulladékfeldolgozás mennyiségét is a hulladéklerakás ellenében, amihez további forrásokra lenne szükség. Körülbelül éppen annyira, amennyit most a kukaholding miatt elveszít Budapest.

– Atkári János egykori főpolgármester-helyettest azért hívták meg a Fővárosi Csatornázási Művek igazgatótanácsába, hogy segítse a cég korábban eladott részvénycsomagjának visszavásárlását. Hol tart az ügy?

– Hamarosan kinyílik ez a kérdés. Azt gondoljuk, hogy a fővárosnak vissza kellene vásárolnia ezt a tulajdonrészt. Ezt gondolta egyébként az előző városvezetés is, hiszen egy erről szóló passzust belefoglaltak az Orbán-Tarlós megállapodásba, ami a miniszterelnök szerint továbbra is érvényben van. Én egyébként kifejezetten azért javasoltam Atkári János jelölését, mert annak idején részt vett a részleges privatizáció előkészítésében. Nem volt ez rossz konstrukció annak idején, hiszen hozott eredményeket, de hosszútávon mégis az az érdeke a városnak, hogy saját tulajdonba vegye a céget. A visszavétel után pedig össze lehetne vonni a Fővárosi Vízművekkel.

– Ha az állam részt vesz a visszavásárlásban, akkor vélhetőleg részt kér a tulajdonból. Legutóbb a Főgáz esetében az lett a vége, hogy a cég egésze az államé lett.

– Ezt nyilván nem szeretnénk. Ha az állam csak akkor tud szerepet vállalni a reprivatizációban, ha tulajdonrészhez jut, ám legyen, de a menedzsment jogokat mindenképpen megtartja a főváros. Az összevonás ebben az esetben bonyolultabb kérdés lesz, de így sem kizárt.

– A főváros a legutóbbi közgyűlésen hozott határozatával nekiment a parkolási maffiának. Valóban partnerek lesznek ebben a kerületek?

– Azok a kerületek, amelyek új vezetést kaptak kétségtelenül sokkal rugalmasabbak. Ez a döntés gyors és hatékony előrelépést tesz lehetővé a parkolással kapcsolatos gazdasági érdekek visszaszorításában, lévén a hat hónapos türelmi idő lejártát követően nem lehet alvállalkozókat bevonni a parkolás üzemeltetésébe.

– A meglévő szerződéseket is fel kell mondani?

– A kerületek többségét ez nem érinti. Két kerületben, a VII. és IX. kerületben az idén amúgy is lejár a meglévő szerződés, amit egyik érintett önkormányzat sem készült meghosszabbítani. A cégek persze tíz körömmel kapaszkodnak a koncba. A kerületeket most megszabadítottuk a velük folytatott huzakodástól. Másrészt egy lépést tettünk ezzel az egységes parkolási rendszer kialakítása felé. Ez nem jelenti azt, bár én örülnék neki, hogy fél év múlva Budapest egész területén a főváros szedné a parkolási díjakat, de legalább az ügyfél számára egységes lehet a rendszer. Fontos lenne érvényesíteni azt a szempontot is, hogy a parkolás valójában egy közlekedési szabályozó is, amelynek ügyes alkalmazása jelentősen csökkentheti a városi utak leterheltségét. Nem a kerületek rovására, de bővíteni szeretném a főváros parkolási bevételeit is. A kerületek üzemeltetik ugyanis parkolást a fővárosi tulajdonú helyeken is, az üzemeltetési költség feletti rész a fővárosé. Minél lejjebb sikerül szorítani ezt a költséget, annál több marad a fővárosnak. Az üzemeltetési költségek csökkentése a kerületek érdeke is. Nem érdeke viszont a Fidesz közeli vállalkozásoknak, de ez legyen az ő bajuk.

– Ha a parkolás szabályozási eszköz, akkor a behajtási díj még inkább az lenne. Ennek bevezetését még Demszky Gábor vállalta be a négyes metró uniós támogatásának fejében. Ezen már régen túl vagyunk, de dugódíj még mindig nincs. Lesz?

– Az autós közlekedés egy jó közösségi közlekedéssel rendelkező város belső részében olyan kényelmi szolgáltatás, amely után joggal kérhető kényelmi díj.  Ez nem büntetőadó, semmiképpen sem sarc, hanem hozzájárulás a közösségi közlekedés működési kiadásaihoz. Márpedig a fővárosi közösségi közlekedés büdzséjéből jelentős összeg hiányzik. Ez a szolgáltatás színvonalának romlását eredményezi, ami viszont arra készteti a városlakókat, hogy autóba üljenek. Ha ezt a negatív spirált megfordítjuk és a Belvárosba autóval behajtani szándékozóktól kapott díjból emelni tudjuk a közösségi közlekedés színvonalát, akkor az sokakat késztethet arra, hogy letegye az autóját. Ehhez azonban teljesíteni kell néhány feltételt, például P+R parkolókat kell létesíteni.

– A P+R parkolók hiánya örökre felmentést adhat a behajtási díj bevezetése alól…

– Jelentős uniós támogatással zajlik most egy P+R parkoló fejlesztési program, amelynek a végén el lehet kezdeni kijelölni a behajtási díj zónahatárait. Nekem szimpatikus a Levegő Munkacsoport felvetése, miszerint ez egy úthasználattal arányos díj legyen. Ennek a ciklusnak a végére szeretném elérni, hogy a rendszer készen álljon, akkor majd Stockholm példáját követve egy népszavazással kérjük majd a budapestieket, hogy erősítsék meg ezt a szándékot. Én ugyan őszintén hiszem, hogy ez a városnak jót tenne, lévén plusz bevételi forrást jelentene és élhetőbb várost eredményezne, hozzájárulna ahhoz az ambiciózus célunkhoz, hogy nullára csökkentsük a halálos és súlyos közúti balesteket a városban, de semmit sem szeretnék jozefinista politikával erőből bevezetni, mert csak az az intézmény működik hatékonyan hosszútávon, amit az emberek elfogadnak. Ez leghamarabb a ciklus végén történhet meg, de addig is le kell folytatni erről egy szakmai és társadalmi vitát. A behajtási díjat csak úgy lehet bevezetni, ahogy a kampányban is ígértem, ha bevonjuk a döntésbe az érintetteket.

– Az unió is kivár addig, hiszen már régen túl vagyunk minden határidőn?

– Eddigi rövid főpolgármesterségem alatt azt tapasztaltam, hogy az unió már annak is örül, hogy végre valaki szóba áll velük Magyarországról. Bár talán az is jó üzenet volt, hogy a díszteremből korábban kivitt uniós zászlót visszavittük.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBudapesti behajtási díj helyett megcsinálta a kormány a kihajtási díjatAnnyit keres a kormány a fővárosi és agglomerációs autókon, amit a főváros a dugódíjból tervezne beszedni. Utóbbitól mégis félnek.

– Még a választások előtt abban bízott, hogy Budapest akár a kormány megkerülésével brüsszeli forrásokhoz juthat. Most hogy látja?

– Éppen tegnap adtunk be egy levegőminőség javítását célzó közvetlen uniós pályázatot. Ez azonban összegében messze elmarad a kormányon keresztül elérhető forrásoktól. Az elkövetkező 3-4 hónapban dől el, hogy a közvetlenül elérhető források növekednek-e. Az mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy az Európai Unió finanszírozás súlypontja átkerül azokra az ügyekre, amelyek nekünk is nagyon fontosak, így például az innováció és tudásalapú társadalom, valamint a klímavédelem, amelyek egybe esnek a mi céljainkkal. Másrészt ezeknél a programoknál a végső kedvezményezettek várhatóan a városok lesznek. Nem titok: mi lobbizunk azért, hogy ez így legyen. Szövetségeseket is keresünk. Varsó, Prága és Pozsony főpolgármestere például nyitott az együttműködésre.

– Evezzünk vissza egy kicsit a hazai zavaros vizekre. A magyar önkormányzatok és cégeik többsége jó ideje pártkasszák és fontos emberek kifizetőhelyei. Akar és tud ezen változtatni?

– Nem érzek erre irányuló nyomást, nem is engedném. Éppen ezért nyugodt szívvel mondhatom, hogy a fővárosi önkormányzat nem lesz pártkifizető hely. Zuglóban egyébként mindennel támadtak, de ezzel nem. Holott mindenkinek ez volt az elvárása felém, de én nem kívántam ezt teljesíteni.

– Most nincs ilyen elvárás?

– Én nem érzékelek ilyet. Ezért is ismerte el a Fidesz, én alkalmatlan vagyok a lopásra. A Városházát is alkalmatlanná tesszük erre. A hirdetéseket például szigorúan piaci alapon kívánjuk megrendelni, de könnyen lehet, hogy éppen azok a cégek adnak majd jobb ajánlatot, amelyek kiszorultak az állami piacról. Az is természetes, hogy a kampányban engem támogató pártoknak az volt a politikai igényük, hogy legyen saját főpolgármester-helyettesük, részt vegyenek minden döntés előkészítésében és legyen egy szűk csapatuk, amellyel dolgozhatnak. A hivatal azonban teljesen depolitizált, a cégek esetében pedig radikális kiadáscsökkentésre törekszünk és nem arra, hogy barátokkal felpumpáljuk. Ehhez persze el kell vágni azokat a szálakat, amelyek a Fideszhez kötik a főváros gazdálkodását.

– Az összellenzéki együttműködés nagyon jól működött a kampány alatt, de azóta egyre szélesebb repedések jelentek meg az együttműködés falán, például a budafoki, csepeli, pesterzsébeti önkormányzatoknál.

– A kampány alatt fegyelmezetten együttműködő pártok továbbra is lojálisak a közös ügy iránt és velem is. Nekem ezért minden nap meg kell dolgoznom, amit meg is teszek. De ami a kerületekben történik, azért a kerületi polgármesterek felelnek.

– A fővárosi szekrényekből estek már ki csontvázak?

– Ipari mennyiségű szerződést kell átvizsgálnunk. Most kezdünk hozzá a cégek átvilágításához, amelynek nyomán eldől, hogy melyik társaság élére kell új vezetőt keresni. Az biztos, hogy a két holdingot, a városüzemeltetésit és a közlekedésit meg szeretnénk erősíteni. Az előbbi, a BVH vezérigazgatói pályázatát csütörtökön ki is írtam, a cégek vezetőit majd az új vezérigazgatóval együtt választjuk ki. A gazdasági társaságok többségénél szerintem vezetőcsere lesz. Várhatóan a BKK élére is új vezetőt keresünk.

– A BKK első vezetőjét, Vitézy Dávidot megkeresték már ez ügyben?

– Kevés nála alkalmasabb ember lehet erre a posztra, örülnék, ha pályázna.

– Fontos kampányígéret volt a Liget-projekt leállítása. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy megtorpant volna. A fővárosi beruházások viszont elakadni látszanak. A hármas metró ügyében hosszú várakozás után eredményt hirdettek, de a Lánchíd esetében nem. Mikorra várható ez? Az ajánlattevő cégek sokkal többet kértek, mint amennyivel korábban számolt a főváros. Honnan teremtik elő a hiányzó összeget?

– Jogos kérdés. Az új városvezetés eleve örökölt 150 milliárd forint adósságot, amelyre mint azóta kiderült, további 50 milliárd rakódik. Hiányzik ugyanis 20 milliárd a Lánchíd felújításához, 10 milliárd a hármas metró büdzséjéből és 20 milliárd az állatkert befejezéséhez. Erős kezdés. A Lánchíd csaknem kétszer annyiba kerül, mint amennyi pénz rendelkezésre áll. Mivel a rekonstrukció nem halogatható tovább, megpróbáljuk újragondolni a felújítás tartalmát, illetve megnézzük, hogy miképpen kapcsolódik ez a rakpartok és az alagút felújításához. De újra kellene gondolni a híd funkcióját is. Első körben az ajánlati kötöttség kitolása mellett döntöttünk, hogy ki tudjuk találni, hogy lefújjuk ezt a tendert és más műszaki tartalommal írunk ki egy újat, vagy megpróbáljunk plusz forrásokat bevonni. A hármas metró esetében nincs mozgásterünk, muszáj befejezni, bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy valóban ért ez az arculati kezelés annyit, mint amennyibe kerül, és amilyen terhet jelent a városnak a vonal lezárása. Ide a tartalékkeretből toltunk be pénzt. Komoly fejtörést jelent az állatkerti biodóm, amelynek a befejezéséhez még 20 milliárd hiányzik. Az első közgyűlési döntés értelmében a Liget-projekt keretében új építkezés nem indulhat. A Zene Háza megépül, a Néprajzi Múzeum befejezéséről viszont még egyeztetnénk. Ennek a hiányzó 50 milliárdnak a kigazdálkodására fővárosi szinten nem sok esélyt látok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg belerokkanna Budapest Karácsony rezsicsökkentésébe?Ingyenes utazás gyerekeknek és munkakeresőknek, olcsó éves bérlet - van, amit akár azonnal bevezethetnének, míg az utóbbit csak akkor, ha máshol több pénzt szednek be.

Közélet 3-as metró fővárosi állatkert karácsony gergely közösségi közlekedés lánchíd Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Torontáli Zoltán
2019. december 13. 11:12 Közélet

Megpróbáltuk a Paks II-t bepasszírozni az európai Green Dealbe, és részben sikerült is

A csehekkel és a franciákkal közösen sikerült elérni, hogy az atomenergia választható lehetőség legyen a zöld célok elérésénél.

Bucsky Péter
2019. december 12. 16:22 Közélet

Kormányközeli üzleti körök tarolták le a közéleti lapok piacát, aztán állami pénzből tőkésítik fel

Nagy pénzt lehet csinálni közéleti nyomtatott lapokkal Magyarországon. A baj csak az, hogy a nyereség forrása túlnyomó részt az állami támogatás.

Fabók Bálint Jandó Zoltán
2019. december 12. 06:50 Közélet

Kirúgták a vizes vb gazdasági igazgatóját, 587 millió forint adó elcsalásával gyanúsítják

Többen egybehangzóan állítják, hogy Dubajban lehet Balogh Sándor, aki ellen üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás gyanúja miatt adtak ki körözést.

Fontos

Torontáli Zoltán
2019. december 12. 14:16 Világ

A német ipar elkezdte legalább annyira ellenezni a Green Dealt, mint Magyarország

Ismét egymásra találhatnak a kelet-európai államok és a német autóipar. A tagállamok a szenes erőműveik miatt, a németek pedig a várható elbocsátások, illetve a belsőégésű motorok gyors kimúlása miatt ellenzik az emisszió visszafogásának felgyorsítását.

Jandó Zoltán
2019. december 11. 09:52 Közélet

Valaki idő előtt sejtette, hogy meghiúsul a nagy T-Systems üzlet

A Telekomnál meglepődtek, de a tőzsdén kevésbé.

Avatar Avatar
2019. december 11. 06:49 Vállalat

Ezért érzed úgy, hogy a te béred lassabban nő, mint az átlag

Jól kell megválasztania az iparágat és a céget, aki jól akar keresni. Végső soron oda érdemes menni, ahol nagyobb teljesítményhez segíthetjük a vállalatunkat.