Nyomás alatt a kifacsart középosztály – nagyjából így lehetne lefordítani az OECD friss tanulmányának a címét. Ez sokat elárul a következtetésekről és azok súlyáról. Eszerint a középosztálybeli háztartások stagnáló jövedelmei nem tartják a lépést az emelkedő lakhatási és oktatási költségekkel, miközben középső jövedelmi osztály*Ez alatt az OECD az egyes országok mediánjövedelmének (tehát nem az átlag, hanem az a jövedelemadat, aminél a társadalom egyik fele kevesebbet, a másik fele pedig többet keres – ez rendszerint elmarad az átlagjövedelemtől) 75-200 százalékát megkereső háztartásokat érti. összeszűkült, egyre nehezebb lett oda bejutni, és a gazdasági súlya megcsappant.
1985-ben a középosztálybeliek összes jövedelme közel négyszer akkora volt, mint amennyit a leggazdagabb társadalmi szeletbe tartozók összesen megkerestek, míg három évtizeddel később ez a szorzó már a háromszoros értéket sem éri el.
A változások eredményeként szinte minden ötödik középosztálybeli háztartás kénytelen többet költeni, mint amennyi bevétele van. Ebből következik, hogy az eladósodottság ebben a társadalmi rétegben a legmagasabb. Ráadásul a munkaerőpiaci kilátások sem túl fényesek, minden hatodik középosztálybeli dolgozót munkahelyét fenyegeti az automatizálás veszélye.
Ebből a szempontból az alacsonyabb státuszúak csak alig vannak rosszabb helyzetben (itt minden ötödik munkavállalónak van ebből a szempontból félnivalója), míg a jövedelmi ranglétra felső részén állók sokkal inkább védve vannak: az ő munkahelyeik közül csak minden tizediket fenyegetik a számítógépek és a robotok.
A magyar középosztály különösen nagy bajban van. Míg az OECD-országokban átlagosan a középrétegbeli háztartások közel fele számolt be arról, hogy nehézséget jelent kijönni a jövedelmeikből, addig ez az arány Magyarországon 79 százalék volt.
Érdemes a lentebbi ábrán megnézni azt is, hogy az alsó vagy a felső jövedelmi csoportokhoz vannak-e közelebb a középosztálybeli értékek. Jól látszik, hogy azokban a országokban, ahol a legrosszabb helyzetben van a középső csoport, egyre kevésbé tér el a megélhetési nehézségek gyakorisága az alsóbb rétegekben tapasztalttól.
Egy ország gazdaságának szempontjából pedig nagyon sokat számít az, hogy milyen helyzetben van a középosztály. A szervezet tagállamaiban a teljes fogyasztás és az összes jövedelem közel kétharmada kötődik ehhez a társadalmi csoporthoz, és a lakosság is nagyjából hasonló arányban, 60 százalékban tömörül ide. Magyarországot nézve pedig csak még fontosabbá válik a középréteg helyzetének kérdése: itt az összes fogyasztás és jövedelem 70-70 százaléka keletkezik a középosztálybeli háztartásokban, a lakosságnak pedig a 67 százaléka tartozik ide.
Ráadásul a magyar középosztályt különösen érzékenyen érintheti az az OECD által is kiemelt probléma, hogy egyre drágább a lakhatás. Mi is írtunk már arról, hogy a magyar ingatlanpiac kiemelkedő dráguláson esett túl az elmúlt években, és térképre is vittük az elképesztő budapesti lakásár-robbanást. Ennek tükrében nem is olyan meglepő, hogy mi az, amiben kiemelkednek a magyar középosztálybeli háztartások:
…hát abban, hogy arányaiban mennyit költenek a lakhatással kapcsolatos költségekre. Az OECD adatai szerint már 2016-ban is 40 százalék volt ez az arány, ami mellett például szabadidős tevékenységekre a többi országhoz képest viszonylag kevés, mindössze 7 százalék jutott egy átlagos magyar középosztálybeli háztartás költségvetéséből. Eközben az OECD-átlagok a lakhatást nézve 31, a kikapcsolódás esetében pedig 12 százalék voltak.
Az ingatlanárak ráadásul csak a magyar bérekhez képest tűnhetnek egyre drágábbnak. Az elmúlt évek drasztikus áremelkedése csak a rendkívül alacsony árakat szüntette meg, a budapesti ingatlanárak régiós összehasonlításban még mindig nem tekinthetők túlzóan magasnak. Az áremelkedés ezért várhatóan nem áll meg, bár arra van esély, hogy lelassul.
Az OECD javaslatai szerint többek között a kormányoknak külön hangsúlyt kellene fektetniük a középosztály számára is megfizethető lakhatási lehetőségek biztosítására. A fentebbiek tükrében ez az ajánlás különösen fontos Magyarországon, ahol nem meglepő módon a társadalompolitika kiemelt kérdése a lakáshoz jutás támogatása. Az ide vágó kormányzati intézkedések azonban inkább a demográfiai célok elérésére, vagyis a gyermekvállalási kedv növelésére vonatkoznak, és nem a középosztály megsegítésére. (Gyakran egyébként is pont a leggazdagabbakat segítik.)
A nemzetközi szervezet egy másik ajánlása, ami Magyarországról nézve különösen érdekes, a progresszív jövedelemadók bevezetése. A 2010-es kormányváltás után ugyanis az első nagyobb intézkedések egyike volt az egykulcsos SZJA és a családi adókedvezmények bevezetése, aminek hatásairól szintén írtunk már, amikor a magyar jövedelmi rétegek helyét vizsgáltuk európai összehasonlításban: a magyar jövedelmi elit nagyot lépett előre, a szegények viszont csak még lejjebb csúsztak, a középosztály helyzete pedig alig változott.
Közélet
Az ellenzéki győzelem esélye esztelen állami költekezéshez vezet
A kormány természetének megfelelően saját politikai hatalmának biztosítására törekszik, a társadalmi jólét tartós emelésére csak a látszat szintjén.
Nem fekszik az árrésstop a CBA-nak sem, amelynek általában próbál kedvezni a kormány
A kormány is látja, hogy megint főleg a kisboltokat hozta nehéz helyzetbe.
Életünk végéig dolgoznunk kell, ha a társadalom ennyire elöregedik
Az öregedő országokban egyre több 65 éven felüli dolgozik és a relatív szegénységben élő idősek aránya is nő.
Fontos
Ne támogassuk tovább a gazdagokat!
Közvetlenül és közvetve is sok pénzzel támogatja a földgáz, a benzin és a gázolaj felhasználását az állam, ami növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Kitörési lehetőséget is látnak a magyar beszállítók az autóipar válságában
A szűkülő piacon nehéz alkalmazkodni az elektromos átálláshoz, de nem lehetetlen, ilyen most a magyar járműipar alulnézetből.
Szárnyalnak a védelmi ipari részvények az európai fegyverkezés híreire
A Rheinmetall, a Thales, a Leonardo, a Dassault és a Safran is az idei év legjobb befektetései között van.
