Alig több mint két hónappal azt követően, hogy a Duna túlmelegedése miatt kis híján vissza kellett fogni a paksi atomerőmű termelését, ismét az extrém időjárás okoz gondot a létesítményben. Most a folyó alacsony vízállása és szokottnál jóval kisebb vízhozama nehezíti meg a négy blokk hűtését, amelyek közül az elmúlt egy hétben három termelését is korlátozni kellett.
A Dunában jelenleg olyan kevés a víz, hogy ha teljes kapacitással menne az erőmű, akkor a folyó közel nyolcadát kellene kiszivattyúzni a mederből a létesítmény hűtéséhez. Paks környékén ennek azért van jelentősége, mert az erőművet a Dunával hűtik. A vizét kiszivattyúzzák a mederből, lehűtik vele a blokkokat, majd a meleg vizet egy csatornán visszaengedik a folyóba.
Nyáron az utóbbi jelentett problémát, hiszen ha az erőmű működését nem is veszélyezteti a Duna túlhevülése, a helyi élővilágot viszont igen, épp ezért törvényi gátja van annak, hogy meddig melegedhet fel a folyó*A paksi erőmű addig működhet gond nélkül, amíg a hűtővíz bebocsátásának pontjától a folyón lefele 500 méterre nem éri el a Duna hőmérséklete a 30 fokot.. Ha a jogszabályban előírt szintet eléri a hőmérséklet, akkor valamit tenni kell, ami végső esetben az erőmű termelésének visszafogása vagy akár leállítása is lehet. Ehhez jutottunk elég közel a nyáron, amikor csak néhány század fokra volt a jogszabályi hőmérsékletszint, ráadásul úgy, hogy a mérésnél még egy jogi kiskaput is kihasználtak.
Most a hőmérséklet nem okozhat gondot, az azonban igen, hogy nagyon kevés a víz a Dunában. A folyó vízhozama Paksnál átlagosan másodpercenként 2300 köbméter, amihez képest az erőmű 100 köbméteres igénye nem annyira sok. Jelenleg azonban másodpercenként csak 830 köbméter víz érkezik, aminél a kivett mennyiség arányaiban már jóval jelentősebb.
A valódi problémát azonban még csak nem is ez jelenti, hanem az, hogy a vizet egy csatornán keresztül vezetik az erőműben, ami természetesen nem a meder aljáról indul, így egy bizonyos vízszint alatt egyszerűen nem megy bele víz. Ehhez jutottunk most elég közel: nagyjából 90 centire vagyunk attól a ponttól, ahol – a paksi erőmű fukusimai katasztrófa miatti célzott felülvizsgálata szerint – még beindíthatóak a hűtővízszivattyúk.
Első ránézésre ez a 90 centi soknak tűnhet, valójában azonban már napokkal ezelőtt biztonsági intézkedések léptek életbe az alacsony vízszint miatt. Sőt, a négyfokozatú intézkedéssorozatból jelenleg a másodikban vagyunk, és pár napja egy rövid időre a harmadikat is elrendelték.
Ennek magyarázata, hogy a hűtővíz elapadása sokkal nagyobb kockázatot jelent annál, hogy kiesik a hazai áramtermelés fele.
A reaktorban ugyanis a hőfejlődés a láncreakció (tehát az áramtermelés) leállítása után sem szűnik meg rögtön, hiszen a korábbi működés során keletkezett radioaktív anyagok bomláshője továbbra is képződik – magyarázta lapunknak Cserháti András, a Magyar Nukleáris Társaság alelnöke.
Közvetlenül leállítás után ez az úgynevezett maradékhő a teljes teljesítmény 6-7 százaléka, ami napok, hetek alatt folyamatosan csökken. A hatékony hűtésre azonban így a leállított állapotban is szükség van, ezért az atomerőműben a biztonsági hűtővíz megléte elsőrendű biztonsági kérdés. Persze ennek mennyisége jóval kevesebb, mint amennyi a működés alatt kell. Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója korábban arról beszélt, hogy a leállított blokkoknak 10 köbméternyi vízre van szükségük másodpercenként.
A Duna hatalmas vízmennyisége nélkül azonban még ez is rengeteg, ezért kell már jó előre megkezdeni a felkészülést, ami tulajdonképpen nagy teljesítményű árvízvédelmi átemelő szivattyúk telepítését jelenti. Ilyen – valamiért Pajtás névre keresztelt – készülékből összesen nyolc van, és a korábban már idézett felülvizsgálati dokumentum szerint ezek biztosítani tudják a „biztonsági hűtővízrendszer részére a megfelelő mennyiségű hűtővizet”. Ez a megfogalmazás indirekten viszont azt is jelenti, hogy az üzemeltetéshez szükséges maradék másodpercenként 90 köbmétert már nem,
azaz a kritikus vízszint alatt Paks nem tud termelni.
A Duna apadása ráadásul még akkor is tud problémákat okozni, ha nem érjük el ezt a pontot. Szerdán például azért kellett két blokk teljesítményét csökkenteni, mert az alacsony vízállás miatt a hűtővízrendszerükhöz tartozó szivattyúk szűrői nagyobb szennyezőanyag-terhelésnek voltak kitéve. Bár ezeket valószínűleg azóta megtisztították, és a termelési grafikon szerint komolyabb kiesés sem volt a visszaterhelés miatt, az erőmű így sem üzemel teljes kapacitáson. A 2. blokkot ugyanis még múlt hétvégén – egy nem részletezett – meghibásodás miatt leállították, és várhatóan csak a hónap utolsó napján indítják újra.
A kék terület mutatja a paksi áramtermelés alakulását. Forrás: MAVIR
Azon túl, hogy a mostani helyzet a meglévő erőmű esetében is intő jel lehet a jövőre nézve, a Duna nyári túlmelegedéséhez hasonlóan szintén rávilágít a bővítés egyes, korábban kevésbé taglalt kockázataira. A mostani és az új blokkok ugyanis a tervek szerint hat évig párhuzamosan fognak üzemelni, ebben az időszakban pedig a két létesítmény hűtésére a jelenleginél is sokkal több, másodpercenként összesen 232 köbméter vízre lesz szükség. Ez a jelenlegi vízhozam több mint negyede, azaz a Duna vizének elég meghatározó részét kell majd kiszivattyúzni a mederből.
A probléma kezelésére egyébként lenne megoldása a szakembereknek, csak ennek a társadalmi elfogadottsága nem túl nagy. Cserháti András szerint radikális javulást az hozna, ha az erőmű alatt duzzasztani lehetne a folyamot. Korábban vízügyi körökben felmerült egy Fadd térségében létesítendő gát, amely a hajózhatóságot is megkönnyítené, egy ilyen létesítmény komolyabb felvetése azonban szerinte még évtizedekkel Bős-Nagymaros után is szentségtörés jellegű.
